Ez történelmi győzelem volt!

„Olyanok vagyunk, mint a Roma!” – kiáltotta nagy lelkesen a kaposvári stadionhoz közeli ivó ajtajából egy lelkes Rákóczi-szurkoló, akinek humorérzékét előcsalogatta az alkohol. Szép dombra épült Kaposvár is, akárcsak az olasz főváros, ám azért az elfogult drukker mégis talált némi különbséget: „Csak az a baj, nem a mi városunk csapatában futballozik Francesco Totti.”

Kacagott a hallgatóság, de többen megnyugtatták a botcsinálta humoristát, ha még néhány pohárral magába tölt, akár Oláh Lórántot is Tottiként látja futballozni. Ebben is maradtak a kaposváriak, no meg abban, hogy bár az egerszegiek sokkal nagyobb játékerőt képviselnek, szombaton mégis megtörhet az átok, és története során először végre nyer bajnoki meccsen is a Rákóczi a ZTE ellen.

Nos, hat percet kellett várni, hogy Oláh Lóránt mellel maga elé tegye a labdát, s a ZTE kapujába küldje. A gól sohasem jön rosszkor, tartja a mondás – már, ha nem az ellenfél rúgja –, s ez különösen igaz volt most: a vezetés ugyanis megnyugtatta a hazaiakat. Jó iramú, magyar pályán szokatlanul hajtós meccset láthattak a szurkolók, ugyanis a ZTE mindent megtett, hogy bizonyítsa: nem véletlenül áll a tabella élén. A Vasas elleni öngóllal megnyert meccs után mégis váltott Simon Antal, az egerszegiek mestere: két alapembernek mondott játékos, a hetek óta gyenge formát mutató Ferenczi István és a középpályás Nagy Lajos kimaradt a kezdőből, de hogy milyen erős a ZTE kerete, azt bizonyítja, hogy a válogatott csatár helyére a szintén válogatott Waltner Róbert került.

A ZTE a korábban megszokott 4–4–2-es hadrendből áttért a 4–3–2–1-es rendszerre, mégpedig azért, hogy alkalmazkodjon a kaposvári taktikához, s támadófutballt játsszon.

Nos, alaposan elszámolta magát Simon Antal, ugyanis Prukner László, a Rákóczi edzője jól reagált az egerszegiek húzásaira: az üres területeket kihasználva rendre a vendégvédők mögé kerültek a kaposváriak, és eredményesebb futballt játszottak ellenfelüknél az első félidőben.

Szünet után változtatott a ZTE, a 4–4–2–es hadrendre tért át. Simon Antal pályára küldte Ferenczi Istvánt és Nagy Lajost, a gyors Tóth Zoltánt pedig visszarendelte a jobb oldali védő pozíciójába, így stabilizálva csapata védekezését. Sebők József pályán tartásával pedig három támadó felfogású, sőt az akciók befejezéséhez is értő labdarúgó volt az egerszegieknél. Nem tudni, miért, a változástól, avagy a nagy iramtól a hazaiak kissé hátrább húzódtak, s ettől kezdve már csak a kontrákra koncentráltak. Fölénybe került a ZTE, többet birtokolta a labdát, de ezt senki nem bánta a hazaiak közül. S bár Waltner Róbert szépített, a kaposváriakat ezen az estén képtelenség volt megállítani, hatalmas akarattal, motiváltan futballoztak, s nagy meglepetést szereztek azzal, hogy a csapat, fennállása során először, élvonalbeli meccsen hazai pályán legyőzte a ZTE-t. ---- M ---- &