A poklok poklát járják meg Angyalföldön

Azt a keddet nagyon visszasírjuk. A hétközi kupameccsen ugyanis csak összejött ezer néző, péntek kora este azonban nyolcáznál eggyel sem ültek többen a lelátón (a kispestiek, például, fele annyian sem jöttek el Budapest egy másik kerületébe, mint ahányan elutaztak két éve a lengyelországi UEFA-kupa meccsre). Márpedig ha egy Vasas–Honvéd, úgymond fővárosi rangadóra nyolcszázan kíváncsiak, akkor érdemes lenne átértékelni a magyar labdarúgásról alkotott nézetünket. Fáj, nagyon fáj minden héten ezzel a nihillel szembesülni, de azért legalább jó volt látni, hogy mondhatnak vagy írhatnak az edzők, játékosok, netán újságírók bármit, a legjobban a közönség érzékelteti, mennyire roskatag és ócska a mi labdarúgásunk.

Pedig az a keddi meccs még nem is sikerült annyira rosszra, a két csapat meglepően fordulatos, izgalmas és gólhelyzetekkel teli mérkőzést produkált. Ezúttal is derekasan egymásnak estek a felek, az első negyedórában mindkét kapu előtt több lehetőség adódott, majd kis szusszanás után Csobánki Ádám szép fejesével vezetést szereztek a vendégek. A gól annyiból mindenképpen jókor jött, hogy a kétségtelenül sportszerűen szurkoló, ám saját drukkertársai által is szúrós szemekkel méregetett, elképesztően öblös hangján rendületlenül ,,Hajrá, Vasast!” üvöltöző úr legalább elhallgatott egy pillanatra...

Egyéb változást nem tapasztaltunk: a Vasas továbbra is rendkívül körülményes futballt játszott, az elvben játékmester Bárányos Zsolt labdához sem igen tudott érni, miközben a Honvéd cseppet sem állt vissza védekezni, Benjamin és Takács Zoltán is rendszeresen fellépett a támadásokhoz. Úgyhogy a félidő utolsó öt percét kivéve, amikor a Vasas támadott lendületesebben, egyértelműen a Honvéd-szurkolók lehettek boldogabbak, az angyalföldi hívek inkább bosszankodással, és a sok labdaeladás láttán sűrű ,,Ez nem lehet igaz!” felkiáltással múlatták idejüket. Azt pedig, amit Gyánó Szabolcs óriási ziccerénél mondtak, engedelmükkel nem idéznénk...

A második játékrész sem kezdődött el valami békésen a hazaiak számára, hiszen a labda többször is megoldhatatlan feladat elé állította az angyalföldi játékosokat. Amikor Rósa Henrik egyik lába elől a másikkal elrúgta a labdát, Ivan Janjics pedig egy húszméteres keresztpasszt éppen húsz méterrel hibázott el, az egyik néző keservesen sóhajtott fel: ,,NB I”. Majd észbe kapva hozzátette, hogy most még...

Az egyre hangosabb és hoszszabb kritika azért megtette hatását, a játékrész közepére fölénybe került Pintér Attila csapata, ám a csatárok – jó szokásukhoz hűen – ismét kihagyták a helyzeteket. Sőt igazából kapura sem mertek rúgni az angyalföldiek, mondhatnánk, a jó helyzetnél is jobbat kerestek, ugyanis az önbizalom nélkül futballozó játékosok közül senki sem vállalta a lövéssel járó felelősséget. Odaát viszont Dancs Roland nem vacakolt, egy kontra után remekül csavarta a labdát a kapuba. Ehhez két megjegyzés: egyrészt Dancs jó hatvan métert sprintelt a gólig, másfelől pedig, bár válthatott volna, a gyengébbik, azaz bal lábával lőtt a hálóba – mindkettőért jár a dicséret.

Bár a lefújás előtt Szabó Ottó még szépített, majd az angyalföldiek egy kapufát is elértek, az egyenlítés elmaradt, és a döntetlen szagú meccset a Honvéd nyerte meg. Ezzel a Vasas ismét hatalmas lépést tett a másodosztály felé... ---- Mestermérleg
Pintér Attila, a Vasas vezetőedzője: - Nem mehetek el szó nélkül a következők mellett: a versenyben egyenlő feltételeket kell biztosítani. A tizedik percben sorsdöntő szituációban hibázott a játékvezető, ki kellett volna állítania az ellenfél kapusát. A 11-es pedig a végén is 11-es.
Aldo Dalcetti, a Honvéd vezetőedzője: - Nagyon örülök, hogy a kupagyőzelem után a bajnokin is sikerült megvernünk a Vasast. Igyekeztünk ugyanolyan felfogásban játszani, mint kedden: sokat védekezni és sokat támadni, és ez most meghozta a sikert.

A játékvezető értékelése
Vad II István (8): mezőnyben akadt néhány tévedése, a sárga lapok minden esetben indokoltak voltak. Ráthynak, a Kispest kapusának a 10. percben szintén sárga lapot adott, amikor a tizenhatos jobb oldalvonalánál, ám a büntetőterületen kívül ütközött Gyánó Szabolccsal. Szerintünk a Vasas támadója nem volt gólhelyzetben, így a sárga lapos figyelmeztetés helyes döntésnek bizonyult, meglehet, a bíró főnökei másként ítélik majd meg az esetet.

Bizonyítvány
Németh Gábor gyengén védett, a második gólban mindenképpen benne volt. A hátvédek sem remekeltek. Ivan Janjics megmozdulásait inkább fütty, mint taps kísérte, nem sokat tudott hozzátenni a játékhoz. Rósa Henrik sem. Bárányos Zsolt az első félórai gyengélkedése után a hazai csapat legjobbja volt. Csordás Csaba és Gyánó Szabolcs? Nem tűnt fel, hogy a pályán lettek volna...
Ráthy Richárd ugyanakkor nagyon is a pályán volt, több szép megmozdulása is kellett a vendéggyőzelemhez. Benjamin ezúttal szürkébben játszott, de a hátvédsort nem érheti panasz. Az igazán jók a középpályán voltak: a mezőny legjobbja, Dancs Roland rendkívül sokat futott és szerelt, valamint nagyon szép gólt rúgott, mellette Dobos Attila remekül mozgatta a csapatot. Genito és Miro jó teljesítménye már nem is meglepő.

Statisztika ---- A Vasas az előre megtervezett taktika szerint futballozott. Bár a mérkőzés elején az 1–4–2–3–1-es hadrendben álltak fel Pintér Attila tanítványai, tíz perc elteltével ez 4–2–1–2–1-re módosult. Tehát a keddi kupameccshez képest sokkal támadóbbá vált a hazaiak alaptaktikája, nem adva fel a zárt és fegyelmezett védekezést sem. Ebben a felállásban fontos szerep hárult a keddhez képest ,,feljebb” játszó Bárányos Zsoltra és Csordás Csabára, hiszen már nem középpályást, sokkal inkább csatárt játszottak ők is – Gyánó Szabolcs mögött.

A Honvéd, mint ahogy azt a beharangozónkban is jeleztük, ezúttal semmit sem bízott a véletlenre, nem kockáztatott, a terület leszűkítésére fektette a hangsúlyt, erőit a középpályára összpontosította. Így alakult ki a Honvéd 1–4–2–3–1-es fölállása. Az első félidőben egyik edző sem változtatott, a szünet után azonban elsőként Pintér Attila módosította a hadrendet, mégpedig oly módon, hogy visszaállt a keddi felállás, azaz 1–4–2–2–2-re formálta át a csapatát Waltner Róbert pályára küldése után. Aldo Dolcetti is reagált a lépésre, lecserélte Bozori Balázst, és a középpályára Pomper Tibort állította be, így a Honvéd ettől kezdve már az 1–4–5–1–es hadrendben futballozott. Megállapítható, hogy egyáltalán nem az edzőkön múlt a sikertelenség vagy a siker. Sokkal inkább azon, hogy amíg a Vasas labdarúgói az első és a második félidőben is kihagyták a nagyobbnál nagyobb helyzeteket is, addig a Honvéd okosan, türelmesen futballozva, egy szögletrúgás, majd egy megkomponált kontraakció után szerezte meg góljait. Igaz tehát a mondás: minden taktika annyit ér, amennyit a játékosok megvalósítanak belőle.

Kameruni ülősztrájk

Piero Pini, a Honvéd olasz tulajdonosa már nagyon igyekszik kifelé a klubból, így nem megleptés, hogy egyre inkább elhanyagolja a kispestieket. A legújabb hír több mint mellbevágó: a megállapodás ellenére sem fizette ki a kameruni légiósok albérletét, ezért őket egyszerűen kitették az utcára. Erik és Yannick felháborodásában azonnal elutazott Kiskunfélegyházára, és addig nem volt hajlandó elhagyni Piero Pini irodáját, amíg valamennyi pénzt nem kapott. Állítólag még késő este is ott sztrájkoltak, és az olasz főnök már rendőröket akart hívni miattuk. Az afrikai játékosok lakásproblémái egyébként nem új keletűek, mert Magyarországra érkezésük első napján azzal kellett szembesülniük, hogy a klub még nem szerzett nekik szállást. A Honvédra jellemző mellékszál az is, hogy a csapat honlapján akkor a szurkolókat kérték: segítsenek lakást találni.