A vébénél nincs jobb ébresztő

Barosnak eddig nagyjából úgy alakult a szezonja, ahogy az Aston Villáé: sok gyenge produkció, időnként néhány közepes, ami a csapatnak kiesőzóna környéki helyezést jelent, a csatárnak meg azt, hogy elkezdtek a távozásáról suttogni.

Vasárnap aztán kivágta a rezet, két gólt rámolt be a Birmingham Citynek, és bár egyetlen jól sikerült találkozóval nyilván nem lehet meg nem történtté tenni a majdnem komplett idény tehetetlenkedését, arrafelé sok mindent megbocsátanak a helyi rivális legyőzésének fejében.

A cseh csatár esetében arra kell fátylat borítaniuk a Villa-szurkolóknak, hogy a legutóbbi Európa-bajnokság ünnepelt gólkirálya 28 tétmérkőzésen csupán 10 gólt volt képes termelni (immár 29/12 a mérlege).

Az idén, a derbi előtt bajnokin összesen kétszer volt eredményes, következésképp az ő lelkén is szárad, hogy David O’Leary együttese lassan a középmezőnyből is lecsúszott.

Áprilisra pedig oda jutott, hogy játékosainak ajánlatos volt hátra-hátratekinteniük, a nagy hajrát indító Portsmouthra, valamint éppen az említett Cityre. A mostani siker után bizonyára nem lesznek gondjaik, különösen, ha Baros csakugyan vb-formába lendül.

„Még négy meccsünk van hátra, egyelőre kizárólag erre koncentrálok. Hogy mi lesz a nyáron, meglátjuk, feltehetően a világbajnokság után dől el a sorsom. Ha rajtam múlik, nem hagyom el a Villát. Elismerem, a szurkolóink még nem látták a legjobb Milan Barost, sőt ez volt talán a legrosszabb angliai idényem. A későbbiekben azon leszek, hogy kárpótoljam őket. Úgy vélem, a csapatunk ennél csak jobb lehet, a nevek alapján jobb is kell hogy legyen. Az ilyen lelkesítő győzelmek, mint a City elleni, sokat segíthetnek, tapasztalatból tudom. Amikor a Liverpoolban játszottam, az Everton elleni diadal másképp hatott rám és a társaimra, mint bármelyik másik” – fejtegette a cseh támadó.

---- A hétvége száma: 10

Ennyi sérültet eredményezett a hangosbemondó provokálása a Manisa Vestelspor Stadionban, ahol a listavezető Fenerbahce lépett fel a helyi gárda ellen. „A Fener úgysem lesz bajnok” – szajkózta a szpíker, miután a középmezőnyhöz tartozó Manisaspor hatalmas meglepetésre 5–3-ra legyőzte az isztambuliakat (akik visszacsúsztak a második helyre), ezzel viszont csak a vendégszurkolók haragját sikerült kiváltania. A sértett feneresek székeket téptek fel, és dobáltak be a pályára, mire rájuk támadtak a rendfenntartó erők – ekkor sérültek meg tízen. ---- A vesztes: Hakan Yakin (svájci, Yb)

Nem volt könnyű eldönteni, hogy a Young Boys legyen-e a hétvége vesztese vagy a Sion a víkend győztese, de a két csapat hétfői mérkőzésének eredménye inkább az előbbit igazolta.

Történt, hogy e két gárda találkozott egymással a Svájci Kupa idei döntőjében, ám tekintve, hogy a Young Boys az élvonalban szerepel, a Sion viszont csak küzd a feljutásért a második vonalban, egyértelműen a „fiatal fiúk” számítottak esélyesebbnek. Szintén a berniek mellett szólt az az el nem hanyagolható tényező, hogy saját stadionjukban, saját közönségük előtt léphettek pályára, arról a statisztikai adatról már nem is beszélve, hogy a helvéteknél eddig egyetlen alacsonyabb osztályban vitézkedő gárda sem emelhette magasba a kupagyőzelemért járó trófeát.

Innen már nem nehéz kitalálni, hogy miért választottuk a YB-t a hétvége vesztesének: a Sion, megszakítva a 81 esztendős hagyományt, első másodosztályúként nyerte meg a kupát, miután a gól nélküli összecsapást 5–3-ra megnyert tizenegyespárbajjal zárta le. ---- A nyertes : Rivaldo (Brazil, Olympiakosz)

Feltehetőleg nem sűrűn fog előfordulni e rovaton belül az az anomália, hogy vesztes mérkőzés után hozunk ki egy csapatot a hétvége nagy győztesének. Jelen esetben azonban kivételt kell tennünk, Görögországban ugyanis az Olympiakosz fiaskóval ünnepelte 34. bajnoki címét, a kilencediket az utóbbi tíz esztendőben.

Mindehhez Torghelle Sándor csapatának, az ősi rivális Panathinaikosznak a „segítsége” kellett: a zöld-fehérek – az egyetlen gárda, amelynek a forduló előtt még volt matematikai esélye a listavezető befogására – elvéreztek az Iraklisz vendégeként, így a mérkőzését később kezdő Olympiakosznak már nem volt szüksége egyetlen pontra sem a Lárisza ellen.

Rivaldóék nem is törték magukat, és végül kikaptak 2–1-re. Persze ez egyetlen szurkolót sem izgatott, a drukkerek vesztes meccs után ritkán látható, sírva vigadós ünneplésbe kezdtek. ---- Tovább tart a Juventus rossz sorozata: az olasz listavezető március 18. óta nem nyert tétmérkőzést, így az európai elit szereplését összesítő táblázatunkban újabb két helyet csúszott vissza. Az új rangelső a Chelsea, amely három meggyőző diadallal jelezte: túltette magát azon, hogy az idén sem nyer Bajnokok Ligáját. Apropó, BL! A tizenkettek még talpon lévő három képviselője közül a Milan és a Barcelona jó szériából fut neki az elődöntőnek.Magyarázat: A formák meghatározásakor a 2005–2006-os idényben rendezett hazai bajnoki, kupa- és ligakupa-mérkőzéseket (szuperkupát nem), valamint a nemzetközi kupaporondon lejátszott találkozókat (selejtezőket is) vesszük számításba. A százalékos mutató a megszerezhető és a ténylegesen begyűjtött pontszám arányát testesíti meg (győzelem 3, döntetlen 1 pont). Az utolsó oszlop a legutóbb közölt álláshoz képest mért százalékváltozást mutatja. Zárójelben a táblázat legutóbbi közlése (április 4.) óta összesített adatok. ---- O jogo (portugál)
A portói sportlap megemeli kalapját a helyi kék-fehérek előtt, akik valószínűleg bajnoki aranyérmet érő győzelemmel igyekeztek enyhíteni edzőjük bánatát; Co Adriaanse néhány napon belül mindkét szülőjét elveszítette.

L’Équipe (francia)
A francia sportnapilap a BL-ből való kiesés után végre ünnepelhette a Lyont: a hétvégén Párizsban nyerő OL diadala igazán nagy jelentőségű, hiszen a lyoniak előtt korábban egyetlen francia klub sem nyert zsinórban öt bajnokságot.

AS (spanyol)
Ha nem lett volna Casillas… – írja címoldalán a madridi AS, majd beljebb folytatja is. A spanyol sajtó alaposan leszedte a keresztvizet a Realról, amely a Getafe elleni döntetlennel újfent rossz bizonyítványt állított ki magáról.