Ezzel még őt is sikerült meglepni

– Mindenekelőtt gratulálunk a kinevezéséhez. Ez a feladat még manapság is megtiszteltetést jelent?
– Mindenképpen – szögezte le Bozsik Péter. – Bármi is történt az elmúlt évtizedekben a magyar futballban, bármilyen problémák, ellentétek is feszítik labdarúgásunkat, ez a poszt rangot, elismerést jelent.

– Annak ellenére, hogy nem volt teljesen egyértelmű a választás? Korábban több szakember neve is felröppent, ellenben az ön lehetséges szerepvállalása a válogatott élén viszonylag friss fejlemény, alig negyvennyolc órás.
– Azért nem egészen. Kisteleki Istvánnal először néhány napja beszélgettem erről a lehetőségről.

– Miután minden addigi jelölt visszamondta a felkérést.
– Ez kétségtelen.

A kinevezés hatalmas megtiszteltetés

– Nem bántja a hiúságát, hogy sokadik volt a sorban?
– Esetemben ilyesmiről szó sincs. Remek szaktekintélyek neve röppent fel lehetséges kapitányként. A magyar jelöltek között pedig Nyilasi Tibor és Róth Antal után én következtem. Mint az előbb említettem: a kinevezésem hatalmas megtiszteltetés.

– És legalább ekkora meglepetés is.
– Így van.

– Tehát önnek is az volt. Ami nem is furcsa, mert a csütörtöki sajtótájékoztatóra meg sem hívták. Pedig ilyenkor ez a szokás.
– Az MLSZ vezetői most változtattak ezen a szokáson, de ennek nincs jelentősége. Maradjunk annyiban, kissé valóban meglepődtem, hogy máris bejelentették a kinevezésemet. Azt hittem, az elnökségi ülés után majd csak azt hozzák nyilvánosságra, hogy én vagyok az egyik jelölt a válogatott kispadjára. Ehhez képest nagy fordulat volt, hogy máris kapitány lettem. ---- – Mikor tudta meg, hogy jelöltből hirtelen kiválasztott lett?
– A délután négy órakor kezdődő sajtótájékoztató előtt nem sokkal hívott fel telefonon Kisteleki István.

– Szerződést tehát még nem írt alá. És kezet sem rázott Kisteleki Istvánnal.
– Egyelőre nem. Láthatja, akad még tisztáznivaló ebben az ügyben. A szerződésem várhatóan két évig él majd. Először arról volt szó, hogy az Európa-bajnoki selejtezők végéig leszek kapitány, de ez a variáció nem tetszik. Mert ha netán kijutunk az Európa-bajnokságra, akkor szeretném, ha a tornán is én irányítanám a csapatot.

– Mit szól ahhoz, hogy Détári Lajos is a válogatotthoz került?
– Dömével annak idején együtt játszottunk a Honvéd ificsapatában. Jóval ügyesebb játékos volt, mint én, de ez semmit sem befolyásol a jelenlegi kapcsolatunkon. Biztos vagyok benne, hogy jól tudunk majd együtt dolgozni.

– Tudja már, kik lesznek a szakmai stáb tagjai?
– Egyelőre nem. Mint említettem, az MLSZ elnökével sok mindent kell még megbeszélnünk. Többek között azt is, hogy Détári Lajoson kívül kik segítik majd a munkámat.

– Kíváncsiak vagyunk. A támadásokra, a kritikákra felkészült már?
– Ezt hogy érti?

– Magyarországon vagyunk, biztosan lesznek olyanok, akik értetlenül fogadják a kinevezését.
– Nem szeretnék ezzel foglalkozni. Nehéz lett volna olyan embert találni, aki mögé mindenki egy emberként felsorakozhat.

– Ha egy hónappal ezelőtt megkérdezem, ki a legalkamasabb a kapitányi posztra, mit felel?
– Azt, hogy José Mourinho és Guus Hiddink között nehéz dönteni.

– És ha komolyan kérdezem?
– Nem tudtam volna válaszolni. Az biztos, hogy a külföldi szakember szerződtetése szilárd gazdasági bázist, sok-sok pénzt igényelne. Ráadásul meggyőződésem, hogy itthon is vannak megfelelő képességű edzők. Nem lenne szükséges máshol keresgélni.

– Nincs pro-licence.
– Mint ahogy Lothar Matthäusnak sem volt, és Détári Lajosnak sincs.

– Erre a felvetésre ugyanezt felelte Kisteleki István is. Ellenére van a tanulás?
– Természetesen nem erről van szó. Tervezem, hogy amint lehet, beiratkozom a tanfolyamra, de most nem ez az elsődleges célom. Megjegyzem, amikor a Vasassal bronzérmet, a Zalaegerszeggel bajnoki aranyat szereztem, még A-licencem sem volt. Ezt csak a tények kedvéért említem, és nem azért, mert nem tartom fontosnak a megfelelő képesítés megszerzését.

– Elődje több mint nyolcvan játékost próbált ki a válogatottnál. Ön milyen filozófiával lát munkához?
– Semmiképpen sem szeretném, ha a válogatott mez leértékelődne. Úgy vélem, meg kell találni a válogatott gerincét adó játékosokat. Azt persze már most garantálom, ha valaki a hét végi bajnokin a legnagyobbat rúgja a guruló labdába, attól még nem kap meghívót a válogatott keretébe.

Nem tartja kizártnak a meglepetést

– Mit vár a szeptemberben kezdődő Európa-bajnoki selejtezőktől? Könnyű csoportba kerültünk, nem?
– Éppen a Nemzeti Sportban olvastam erről cikket, amelynek az volt a címe: ,,Könnyű, de nekünk ez is nehéz”. Ennél frappánsabban magam sem tudtam volna megfogalmazni, mi vár ránk a selejtezőkön.

– De mire számítsanak a szurkolók?
– Senkit sem akarok áltatni, jobb, ha a realitások talaján maradunk. A csoportnak nem mi vagyunk az esélyesei, de nem is tartom kizártnak a meglepetést. Mindent meg kell tennünk a lehető legjobb eredmény érdekében.

– Ha holnap pályára kellene lépnie a válogatottnak, kiket állítana csatasorba?
– Teoretikus kérdést tett fel. Láthatja, annyira friss még a kinevezésem, hogy erre egyelőre nem tudok felelni.

– Legutóbb, két éve, a Haladásnál edzősködött. Azóta mivel foglalkozott?
– Sosem voltam futballfüggő. Építgettem a vállalkozásomat, ez az időm nagy részét kitöltötte. Természetesen a labdarúgást azért nem hanyagoltam el.

– Feladja a vállalkozását?
– Nem hinném, hogy erre szükség lenne.

– Mi lesz az első dolga, ha befejezzük a beszélgetést?
– Felteszem a töltőre a telefonomat. Egy ilyen nap után még sok-sok hívásra számíthatok. ---- Úgy volt vele a közvélemény: Bozsik Józsefnek, a korábbi százegyszeres válogatottnak, az Aranycsapat legendás játékosának meg kell adni a lehetőséget a kapitányságra. Válogatottunk 1974 szeptember 28-án Bécsben a Práter-stadionban lépett pályára Ausztria ellen.

Először és utoljára Bozsik József irányításával.

Barátságos meccs volt, s az egyetlen gólt Hans Krankl szerezte. Kikaptunk 1-0-ra, de volt ennél sokkal nagyobb baj is. A szövetségi kapitány egészségi állapota. Vizsgálták az orvosok, kutatták a bajt, hogy aztán azt javasolják az élő legendának, ne kockáztasson, ne üljön a kispadra. Így is történt. Az október 13-án Luxemburgban sorra kerülő Eb-selejtezőn már Moór Ede irányította a nemzeti csapatot megbízott szakvezetőként. A hivatalos verzió szerint átmeneti helyettesítésről volt szó, Bozsik József felgyógyulásáig szólt a megbízatás. Ma már tudjuk, hogy Cucu soha nem tért vissza a kispadra.

Több mint harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a fia léphessen a helyébe. A magyar futball történetében elsőként fordul elő, hogy apa és gyermeke is irányíthatja a válogatottat. Bozsik Péterből nem lett százszoros válogatott, mi több futballpályafutása sem úgy alakult, ahogy azt gyermekként megálmodta. Ám edzőként már bajnoki címmel és Manchester-veréssel büszkélkedhet.

Most kapitányként bizonyíthat.