Ismét fricskát kapott a Vasas

A Vasas természetesen szerette volna mind a három bajnoki pontot otthon tartani, míg a vendégek vezetőedzője, Sisa Tibor, aki a héten 2008-ig szerződést hosszabbított, abban reménykedett, hogy az eddigi gyengécske idegenbeli mérlegükön az esetleges Fáy utcai bravúrral javítanak.

Mindkét csapat is hasonló hadrendet választott: a négy védő előtt négy középpályás, valamint két támadó helyezkedett, a különbség mindössze annyi volt, hogy a hazaiak mestere, Egervári Sándor nyíltabb, bátrabb futballt kért a hátvédjeitől is, míg Sisa Tibor láthatóan azt az utasítást adta védőinek, hogy csak a legszükségesebb esetben hagyják el pozíciójukat. A Vasas hátsó alakzatának két szélén Molnár Zoltán, illetve Elek Norbert felváltva lépett fel a támadásokhoz, ezzel olykor nehéz feladat elé állítva a tatabányai csapatot. A Vasas egyébként már az első percben kezébe vette a mérkőzés irányítását, és gyorsan kiderült az is, hogy a vendégek a gólszerzés lehetőségét egy-egy gyors kontratámadás vezetésében látták. Ugyanis Turi Géza, amint megkaparintotta a labdát, nyomban felnézett, és rendre a Vasas-védők vonalában helyezkedő Jerson José Da Silva felé rúgta ki. Ilyenkor meglódult a brazil játékos (itt meg kell jegyezni, hogy a tatabányai támadó meglehetősen durván futballozott a szombati mérkőzésen, többször kíméletlenül csúszott be hátulról a Vasas játékosainak), pánikot igyekezvén kelteni.

A kombinatívabb futballt azonban a hazaiak játszották, a két csatár mögött szabadon futballozó Bárányos Zsolt ezúttal is jól mozgatta csapatát, az elöl helyezkedő Gyánó Szabolcs és Lázok János közül pedig hol az egyik, hol a másik lépett vissza a labdáért. Az első fél óra elteltével az addigi játékot hűen tükrözték a kaput eltaláló lövések, amíg a Vasas négyszer, addig a Tatabánya mindössze egyszer mozgatta meg ellenfelének a kapusát. Mégis a vendégcsapat szerzett vezetést, aminek köszönhetően láthatóan is nagyobb önbizalommal kezdtek futballozni Sisa Tibor játékosai – hiába passzoltak ügyesen a mezőnyben Rósa Henrikék, az utolsó megmozdulásokba rendre hiba csúszott.

A szünet után a Vasas fölénye tovább fokozódott, a vendégek legfeljebb tízpercenként lépték át a felezővonalat. Az 58. percben a hazai szurkolótábor új kedvence, Majoros Árpád mutatta meg, hogy a futballból nem hiányozhat a csel, míg a szintúgy csereként beálló Waltner Róbert pedig azt, hogy a gól sem. Egervári Sándor tehát jól cserélt, bár ez sovány vigasz az angyalföldiek számára, míg a tatabányaiak – akik szívósan futballoztak – megérdemelték az egy pontot. ---- M ---- &