Félsz nélkül kell futballozni

– Van még tétje a szófiai összecsapásnak?
– Már hogyne lenne! – nézett ránk szúrós tekintettel pénteken a német szakember. – Sokat, nagyon sokat nyerhetünk azzal, ha megszerezzük a három pontot. Részint bebiztosítanánk a harmadik helyünket a csoportban, ami ugyebár a kétezer-nyolcas Európa-bajnoki selejtezőcsoportok elkészítésekor még jól jöhet, részint pedig újfent üzenhetnénk a szurkolóknak: a megfelelő úton járunk.

– Kár, hogy ez az út nem Németországba vezet… Na de a drukkerekre visszatérve: még a nagykovácsi edzőtáborban felkeresték, hogy egy oklevelet adjanak át önnek, amely tanúsítja, jól dolgozott a válogatottnál.
– Mivel a szurkolók mindig őszinték, örültem, hogy megköszönték az eddigi munkámat.

– Mások is ezt szerették volna…
– Tisztában vagyok ezzel is. Csakhogy ez egyáltalán nem érdekel. Ezzel kapcsolatban csupán egy megjegyzésem lenne: aki valamit is konyít a focihoz, láthatja, az elmúlt két évben nemhiába szenvedtünk annyit, a fejlődés igenis tapasztalható.

– Hírlik, még az elutazás előtti napokban is garanciát kért a szövetség vezetőitől arra vonatkozóan, hogy önnel képzelik el a folyatást.
– Ugyan már! Én sohasem mondtam, hogy muszáj megújítani a megállapodásunkat. Azt nem tagadom, hogy egyeztettem az elöljárókkal, ám ebben csakis egy cél vezérelt, az, hogy megnyugtassam a játékosaimat, tudniillik az utóbbi időben ők is sokat, a kelletténél sokkal többet foglalkoztak azzal, hogy végül is megyek-e, vagy maradok. Azt akartam, hogy semmi mással ne törődjenek, csak a bolgárok, illetve a horvátok elleni meccsel.

– Csakhogy akadtak itt más zavaró tényezők is, például Gera Zoltán ügye. Túltette már magát a hiányán?
– Abban a pillanatban, amikor végérvényesen eldőlt, hogy nem jön haza, tudomásul vettem a tényt. Lehet, mostanában túl nagy jelentőséget tulajdonítottunk annak, hogy Gera Zoltán játszik-e, vagy sem. Természetesen fontos láncszeme a gépezetnek, de nem a legfontosabb. Jobban mondva: senkinél sem fontosabb.

– Vagyis pótolható?
– Zolit mint futballistát egy ember képtelen helyettesíteni. Nem egyetlen játékoson múlik majd a siker, hanem azon, hogy egységesek leszünk-e. Azért egy nevet mégis kiemelhetek ehelyütt: Hajnal Tamás játékmódja hasonlítható legjobban Gera Zoltánéhoz. Ahogy lát a pályán, amilyen ötletei támadnak, azok mind feljogosítják arra, hogy átvegye a vezéregyéniség szerepkörét.

– Nagy merítési lehetősége nincs: tizenhat labdarúgóval érkezett meg Szófiába.
– Bocsánat, tizenhéttel, hiszen a mérkőzést eltiltás miatt kihagyó Böőr Zoltán is velünk tartott. De hadd kérdezzek én: csak nem keveslik ezt a számot?

– Ami azt illeti, a megye egyes csapatok készülnek ekkora kerettel a vasárnapi bajnokira.
– Eddig azt volt a baj, hogy kipróbáltam negyvenvalahány játékost, most meg az a gond, hogy alig vagyunk – hát maguk mindenbe bele tudnak kötni?! Komolyra fordítva a szót: amikor végre megtaláltam azt a magot, amelyre a jövőben építhetek, nem láttam értelmét, hogy újabb és újabb labdarúgókat hívjak be. Azért megnyugtatok mindenkit, a kispadunkon nem lesz üres hely, majd kollégámtól, az utánpótlás-válogatottat irányító Róth Antaltól ,,kölcsönkérek" két fiatalembert.

– Akkor is: a Juhász Roland, Éger László, Takács Ákos, Böőr Zoltán, Gera Zoltán alkotta középső tengelyt egy az egyben pótolnia kell. És sokat nem variálhat.
– Ha megmutatnám a feljegyzéseimet, rádöbbennének, mennyi lehetőségem van. Ezért nem is érdemes találgatniuk, hogyan állunk fel Bulgária ellen.

– Azért megpróbálnánk: Király – Bodnár, Stark, Gye…
– …ne, ne, ne folytassák! Tényleg felesleges tippelgetniük, ugyanis az én agyam teljesen másként jár, mint az önöké. És ez nem probléma, sőt. Ha ugyanúgy gondolkodnánk, akár helyet is cserélhetnénk…

– Abban azért egyetértünk, hogy nehéz meccs vár az együttesre?
– Tessék, ezt a véleményt magam is osztom. Mégis bizakodó vagyok, hiszen a múltban is megoldottunk már kemény feladatokat, és ez most sem lesz másként. Van tartásunk, van büszkeségünk, és van hitünk. Én legalábbis maximálisan hiszek ebben a csapatban.

---- Hajnal Tamás, helyettesíti majd Gera Zoltánt

Vannak, akik azt mondják, hogy Lothar Matthäus egyik kedvenc labdarúgója, azonban akik így vélekednek, azoknak azt is észre kell venniük: Hajnal Tamás rendszeresen él azzal a bizalommal, amelyben a magyar válogatott szövetségi kapitánya részesíti őt. Könnyen elképzelhető, hogy szombat délután a bolgárok elleni találkozón némileg más szerepkörben kell majd futballoznia, mint a korábbi mérkőzéseken: Gera Zoltán távollétében valószínűleg rá vár a nemzeti együttes mozgatása.

– A svédek elleni elveszített meccsen mutatott hozzáállást csak dicsérni lehetett. Mekkora önbizalmat adhat ez a játékosoknak?
– Úgy vélem, hasonló futballt kellene játszanunk most a bolgárok ellen, ugyanis érzésem szerint mind játékban, mind pedig agresszivitásban egyenrangú ellenfelei voltunk a svéd válogatottnak – mondta Hajnal Tamás. – De… A helyzetkihasználásban javulnunk kell.

– Milyen játék várható az utolsó hazai mérkőzésén szereplő, és a csoportküzdelmeket csalódottan befejező bolgár együttestől?
– Biztos, hogy Martin Petrovék bizonyítani akarnak, hiszen számukra óriási csalódás a selejtezősorozat. Klasszis futballistáik vannak a támadósorban és a középpályán, azonban védekezésben igencsak nagyokat hibáznak, és ezért hazai pályán sem verhetetlenek.

– A válogatottban bizonyította: jó formában van, éppen ezért érthetetlen, hogy a klubcsapatában miért nem tud stabil kezdőjátékos lenni.
– Hm… Az utolsó négy meccsünkből kettőt végigjátszottam, egyszer pedig csereként léptem pályára. Volt az edzőnkkel egy beszélgetésem, és ő elmondta, elégedett velem. Legutóbb a megszokottól némileg eltérő szerepkörben szerepeltetett, amolyan árnyékcsatárként futballoztam. Úgy érzem, nem ment rosszul a játék, az Anderlecht ellen mégis kimaradtam a csapatból. Meglátom majd, hogy télig miként alakul a sorsom, aztán elgondolkodom a folytatásról. Ez azonban a távolabbi jövő, most csakis az foglalkoztat, hogy a szófiai mérkőzés számunkra kedvező eredménnyel érjen véget. Tisztában vagyok vele, hogy a keretünkből alapemberek hiányoznak sérülések, illetve eltiltás miatt, de biztos vagyok benne, hogy aki szerephez jut, az bizonyítani akarja: ott a helye a magyar válogatottban.

Korsós György, semlegesíti a bolgárok sztárjait

Mostanában sokan reklamáltak, miért nincs a keretben Korsós György, a bécsi Rapid meghatározó tagja. Nos, Lothar Matthäus – persze, magától – ezúttal beválogatta a címeres mezt eddig 31 alkalommal magára öltő futballistát.
– Az ember mindig várja a meghívót, úgyhogy hazudnék, ha azt mondanám: megleptek a fejlemények. Az ellenben igaz: nagyon örültem, hogy ismét számításba vett a kapitány – mondta a válogatott egyenöltönyében feszítő védekező középpályás.

– Legutóbb márciusban, éppen a bolgárok elleni, Megyeri úti mérkőzésen szólt önnek a Himnusz. Rég volt, szép volt?
– Az egy egyes végeredményt semmiképp sem nevezném szépnek. Ahogy visszaemlékszem, kiegyenlített meccs volt.

– No, igen, az utolsó percben egyenlítettek ki…
– Ha mi jutottunk volna előnyhöz, szerintem nyerünk. Több volt abban a meccsben.

– Amiként még jó néhány selejtezőben…
– Valóban, a mutatott játékunkra legtöbbször nem lehetett panasz, kár, hogy ez alig párosult jó eredménnyel.

– Talán majd most.
– Hú, sokat adnék a győzelmünkért! Ez esetben a zárókör előtt bebiztosíthatnánk a harmadik helyezésünket, ami a csoport erősségét ismerve, egyáltalán nem lenne lebecsülendő produkció. Ha azt nézzük, hogy Bulgária részvétele nélkül az elmúlt években ritkán rendeztek Európa- vagy világbajnokságot, egyenesen bravúr lenne a sikerünk.

– Ahhoz, jelen állás szerint, védekező középpályásként járulhat hozzá.
– Remélem, így lesz.

– Jó formában van?
– Mivel július közepe óta játékban vagyok, volt időm "elkapni a fonalat", hiszen húsz találkozón szerepelhettem. Persze, a legjobb edzés köztudottan a meccs, úgyhogy, lekopogom gyorsan, eddig minden rendben. Illetve…

– Igen?
– Hogy a BL-ben kikaptunk a Bayerntől és a Juventustól, azzal semmi probléma, a müncheniekkel szemben ráadásul valós esélyünk volt a pontszerzésre. A gond az, hogy a bajnokságban nem úgy megy a Rapidnak, ahogy azt szeretnénk, rendre elbukjuk a megnyerhető mérkőzéseket. Meglehet, azért is, mert amíg tavasszal minden sikerült nekünk, addig egy-másfél hónapja kísért bennünket a balszerencse. Igaz, ez a szép a fociban.

– Csak egy tipp: ezt a pechszériát jobb, ha nem említi a kapitánynak.
– Félreértettek: a csapat balszerencsés, nem én! ---- Rajczi Péter, aki a márciusi vb-selejtezőn az egyenlítő gólt (1–1) fejelte a bolgároknak:
"Nehéz mérkőzés lesz. Fontos, hogy figyeljünk a meccs elején, hiszen a bolgárok minden bizonnyal nekünk esnek majd. Ha a kezdeti rohamokat kivédekezzük, akkor talán feladják, csökken a támadókedvük, és esélyünk lehet a jó eredményre. A keretben most is több jó csatár van, például Kovács Zoltán, Torghelle Sándor vagy Kerekes Zsombor, de a védőink is képesek lehetnek a gólszerzésre. Bízom a győzelemben!"

Bene Ferenc, aki az 1966-os vb-n, a 3:1-re megnyert meccsen, és egy 1974-es, szintén 3–1-re végződő barátságos mérkőzésen szerzett egy-egy gólt:
"A bolgár válogatottal mindig is szoros meccseket vívtunk, hiszen akkor is jó csapatuk volt. A mostani találkozónak a selejtezőcsoportban megszerezhető harmadik hely szempontjából még van tétje. Most a döntetlen is siker lenne. A bolgár játékosok nemzetközi szinten ismertebbek, értékesebbek, és a hazai pálya előnye fontos tényező lehet."

Mészöly Kálmán, aki 1966-ban a vb-csoportmérkőzésen szintén gólt szerzett:
"A csoportból való továbbjutáshoz, mindenképpen meg kellett verni a bolgárokat. Válogatott mérkőzésen sohasem léptem pályára Bulgáriában, így az idegenbeli mérkőzésekkel kapcsolatosan nincs tapasztalatom, igaz, a régi emlékek kedvezőek, de nem lesz egyszerű dolgunk. Sok a sérültünk is, ám én – ahogyan minden meccs előtt – most is bizakodó vagyok, lám, a totón is X, 2-re vettem a meccset."

Miután Lothar Matthäus hatalmas népszerűségnek örvend a szurkolók körében, megkérdeztünk az utcán néhány embert: ők mit várnak a Bulgária elleni világbajnoki selejtezőtől?

1. Szabó Zsolt tanuló:
"Sajnos nem játszhat Gera Zoltán sem, és rajta kívül is sok a sérültünk, ráadásul az ellenfélnek Hriszto Sztoicskov személyében kiváló kapitánya van, szóval a döntetlen, amelyben bízom, már nagyon jó eredmény lenne."

2. Kapitány Erika katona:
"Bulgária–Magyarország? Egyértelmű, hogy három nulla. Érdekel a magyar labdarúgás, főleg válogatott szinten, most is képben vagyok, és úgy gondolom, hogy, sajnos, kikapunk…"

3. Szincsák Béla fűtésszerelő:
"Szerintem a fiúk összeszedik magukat a bolgárok elleni mérkőzésre, és sikerül jó eredményt elérniük. A tippem: kettő nullára nyerünk, és hajrá, magyarok!"