Dénes a középdöntőben

A nyertes a Világkupa-sorozatból minden evezős számára jól ismert München lett, így a következő évek "újoncai” után – 2005-ben ugyanis Japán, míg egy évre rá Anglia lesz a rendező –, Németország kifejezetten rutinosnak mondható. Márpedig a rutin nem jön rosszul egy ilyen nagyszabású – több mint ezer versenyzőt megmozgató – eseménynél. Erre vasárnap az olaszok is rádöbbentek, mert ugyan az idén már ők is beszálltak a Vk-sorozatba, a világbajnokság mégiscsak más kategória.
Egyszóval a nyitónapon még akadtak döccenők, különösen ami a pályán belüli közlekedést illeti.
Az igazi izgalmak persze így is a vízre maradtak, hiszen az előselejtezők során a legtöbb számban csak futamgyőzelemmel lehetett egyenesen a középdöntőbe jutni. A mieink közül egyértelműen Dénes Csabának volt a legkezdvezőbb a sorsolása, habár a könnyűsúlyú versenyző kicsit tartott a spanyol Marco Toral Jimeneztől. Ráadásul nemcsak a spanyol miatt főtt a feje, reggelre a csapásszámmérője is eltűnt a hajójáról, így kénytelen volt kölcsönkérni egyet. Nem mondhatni tehát, hogy higgadtan állt oda a rajthoz, ám lehet, hogy éppen erre a bosszúságra volt szüksége ahhoz, hogy teljes fordulatszámon pörögve faképnél hagyja a vetélytársait. Ötszáz méternél már két másodperccel vezetett Toral Jimenez és az algíriai Mohamed Aich előtt, hogy aztán az egyikre 12, a másikra 21 másodpercet verjen, ami legalább öt-hat hajóhosszt jelent.
Ám ha valaki azt hinné, ezután elégedetten dörzsölte a tenyerét, az nem ismeri Dénes Csabát. "Tartottam a spanyoltól, mert a müncheni Világkupa-versenyen rám ijesztett. El sem tudom képzelni, most mi történt vele. Ám hogy véletlenül se érjen meglepetés, én azért rendesen végighúztam a pályát. Most úgyis lesz időm pihenni, legközelebb csak csütörtökön kerülök sorra. Igaz, kedd este, amikor a reményfutamok után kiderül a középdöntők sorsolása, újra kezdődik az idegeskedés” – mondta Dénes, majd azt kezdte latolgatni, kiket akar mindenképpen elkerülni a döntőbe jutásért vívott harc során. Ezúttal az olasz Basalini és a szlovák Podstupka került "tilalmi listára”…
Verőci Lídiának és Székely Viktóriának ugyan nem volt a legjobb a sorsolása, ám mivel ebben a számban futamonként három egység jut tovább, nem tűnt elképzelhetetlennek a dolog. Sajnos már az első ellenőrzőpontnál, 500 méternél is csak negyedik volt a magyar páros, a végére pedig végképp elfogyott a lendülete, és ötödikként zárt. Vagyis hiába volt a gyors gyógyulás, Verőci egy hete összeszedett mandulagyulladása mégsem múlt el nyom nélkül. A kétszeres világbajnok Haller Ákos, Pető Tibor kettősre is nehéz feladat várt, hiszen az idén rendre az élbolyban végző franciákkal kellett megküzdenie. S noha az elmúlt két évben az ilyesmin könnyűszerrel túllépett a duó, ezúttal elmaradt a bravúr. Habár, hozzá kell tenni, már az is bravúrnak számít, hogy Haller bokatörése után egyáltalán versenybe tudnak szállni az olimpiai kvótáért.
Mert a kvalifikáció még egyik páros esetében sincs veszve, sőt, az egyesben harmadik Barz Gitta is kiharcolhatja a reményfutamból a középdöntőbe jutást. Mint ahogy kis szerencsével a nem olimpiai számban induló könnyűsúlyú Kónya Alíz – aki negyedik lett futamában – is ott lehet a tizenkettőben.
Az A-csoportból tehát négy hajónk a reményfutamba került, Dénes Csaba pedig meg sem állt a középdöntőig.
Hétfőn a B-sek között újabb négy egységünk száll vízre – a kevés indulói létszám miatt a Pető Tímea, Pető Mercédesz kettős csak döntőt húz majd –, s közülük a Varga Tamás, Hirling Zsolt könnyűsúlyú kétpárevezősnek reményt keltő a sorsolása. S még egy egyezésük van Dénessel, nekik is gondjuk akadt a csapásszámmérővel. Igaz, nekik nem eltűnt, csupán elromlott. Most már csak az kell, hogy a továbbjutás kérdésében is "másolják” válogatott társukat.