Hosszú hetekig tépelődött azon, hogy elfogadja-e a csábító külföldi ajánlatot

Menni vagy nem menni? – ez volt itt a kérdés. Gera Zoltánért, a Pécsi Kinizsi, a Pécsi Zsolnay, a Pécsi Bőrgyár, a Harkány és a Pécsi MFC egykori, a Ferencváros jelenlegi labdarúgójáért tudniillik nem egy, hanem legalább három, valljuk be, bármely magyar alakulatnál erősebb csapat jelentkezett be ezen a télen. Ha igaz az, amit a fradisták előszeretettel hangoztatnak, hogy a fél ország a zöld-fehérekért szorít, akkor az elmúlt napokban cirka ötmillió polgár aggódott azon, hol folytatja pályafutását a tehetségesnek mondott játékos.
A Nemzeti Sport múlt szerdai számában még azt írtuk: "Nem lenne meglepő, ha Szeiler József napokon belül bejelentené, hogy a leginkább csábított Gera Zoltán meghosszabbította szerződését.” Csütörtökön akadt is mondanivalója az ügyvezető igazgatónak; más kérdés, hogy sokakat meglepett azzal, amit közhírré tett… "Kedvező és egyben kedvezőtlen fordulat történt Gera ügyében. Közvetítők útján ugyanis egy német és egy francia első osztályú csapat jelentkezett, és mindkét érdeklődés olyannyira komoly, hogy Zolit napokon belül szeretnék szerződtetni. A célunk természetesen az, hogy megtartsuk a támadót, de tudomásul kell vennünk, hogy nem versenyezhetünk a nyugati klubok ajánlataival” – olvashatták a pénteki Sportban.
Persze, hogy ezek után mindenki azt találgatta a hét végén, melyik csapat lesz a befutó.
Ha az országneveket nem is, az érdeklődő egyesületek kilétét már titkolták az Üllői úton. Így jöttek az "Információink szerint…” kezdetű mondatok. Nos, információink szerint a török Galatasaray, a német VfB Stuttgart, a francia Nantes, valamint egy olasz egylet, állítólag a Brescia jelezte vételi szándékát – és információink szerint Victor Becali, a leghíresebb román mendzser (is) dolgozott azon, hogy a nyolcszoros válogatott labdarúgót külföldi szerződéshez segítse.
Noha a mindig készséges futballista nem kívánta kommentálni a vele kapcsolatos híreket ("Nem tudok még semmit, talán majd hétfőn eldől a sorsom” – intézte el gyorsan a jövőjét firtató kérdéseket), annyi azért kiderült, hogy a törökök mézes-mázos ajánlatát visszautasította a 23 esztendős játékos. Hírlik, nem sokon múlott, hogy igen helyett nemet mondott, ezt két tényező bizonyítja. Egy: a csatár részére a minap egy 30-as számmal ellátott Galata-dresszt kézbesített ki a postás; kettő: Gera útlevelében nemrég pecsételték be a török vízumot…
És eljött a hétfő. Miután a ferencvárosi kommunikációs iroda munkatársai délelőtt arról értesítették az újságírókat, hogy pontban délben sajtótájékozatót tartanak Gera-ügyben, a harangszó időpontjában zsúfolásig megtelt a Fotex-székház különterme. Amint betoppant a zöld-fehér küldöttség, nyilvánvalóvá vált: Gera Zoltán Ciprusra megy – méghozzá a régi csapattársaival, kedden, edzőtáborozás céljából. Szeiler József hóna alatt tudniillik egy Fradi-mez lapult, hátán egy név és egy szám: Gera 2005.
"Eljutottunk ahhoz a pillanathoz, amelyet minden magyar focidrukker nagyon várt – vágott a közepébe az ügyvezető, aki ezekben a percekben bizonyára elfeledkezett arról, hogy Újpest-szurkolók is vannak a világon… – Tehát szeretném bejelenteni, és remélem, a szívekbe boldogságot csempészek ezzel: Gera Zoltán 2005. június harmincadikáig meghoszszabbította szerződését a Ferencvárossal.”
Az említést érdemlő részletekről annyit: a felek tavaly február óta tárgyaltak, és ahogy haladt az idő – saját bevallása szerint –, Szeiler József egyre jobban érezte, hogy sikerül megállapodásra jutniuk a IX. kerület egyik legnépszerűbb alakjával. Merthogy, és itt idézzük megint az elöljárót, "…olyan közösség ez, ahol a szakmai előrelépés adva van Zoli számára, és olyan közösség ez, amely szereti, tiszteli őt. Beszélgetéseink nem elsősorban a pénzről szóltak, hanem arról, hogy egy fiatalember otthonosan érezze magát nálunk”.
És tessék, az egyezség megköttetett. "Mi nem a kiárusítás, hanem az értékek megtartása mellett döntöttünk” – ismertette a ferencvárosiak gondolkodásmódját az ügyvezető. Ezek után következett a kihagyhatatlan kérdés: menynyit kóstál Gera legfrissebb aláírása, merthogy egyes hírek szerint most ötvemillió forintot is megért az, hogy a csatár az Üllői úton maradjon.
Nos, konkrétumokat nem tudtunk meg Szeiler Józseftől, azt viszont igen, "…hogy Zoltán a Fradi leginkább megbecsült játékosává vált”.
Az csak a sajtótájékoztató végén bizonyosodott be, hogy a megállapodás valóban hétfő reggel, a Fotex Rt. első emberénél, Várszegi Gábornál tett látogatást követően született meg. Az egyik fővárosi adidas boltban vásárolt dressz nyakában tudniillik ott virított a címke, vagyis a feliratozásra még volt idő, az árcédula levételére már nem: a 2005-ös trikó 9900 forintba került…

Lisztes Krisztián úgy gondolja, a jó játékos itthon is fejlődhet

Jó néhány magyar futballista fiatalon igazol külföldre. Sokuknak nehezen elviselhető az odakint eltöltött kezdeti időszak, többségüknek meg kell szenvednie a nyelvtudás hiánya, az egyedüllét, a beilleszkedési problémák miatt. Vélhetően ezen okok is szerepet játszhattak abban, hogy az egyik legkeresettebb magyar labdarúgó, a 23 éves, nyolcszoros válogatott Gera Zoltán most (még) itthon maradt, és továbbra is a Ferencvárosban futballozik, pedig kérője akadt bőven. Alábbi összeállításunkban arra kerestük a választ: a társak véleménye szerint milyen döntést hozott Gera, egyúttal a légiósaink kinti helyzetét is bemutatjuk, és ők úgymond hazaüzennek a Fradi-csatárnak, hogy ők miként vélekednek a mostani döntéséről.

A közönségnek futballozhat

Szabics Imre 1999-ben, 18 esztendősen lett az osztrák Sturm Graz futballistája, és bár lejárt a szerződése a Ferencvárosnál, a klub kétmillió schillinggel (akkori áron 35 millió forinttal) gazdagodott. A támadó remek angol-, és alapfokú francianyelv-tudással vágott neki a légióskodásnak, utóbbit használni tudta, hiszen Ivica Oszimmal így tudott kommunikálni. Szabicsnak nehezen ment a beilleszkedés, és csupán az utóbbi egy évben lett stabil kezdőjátékos. Ez okozta a legnagyobb problémát is: amíg a Fradinál kedvenc volt, nehezen szokta meg, hogy Grazban csupán egy a huszonöt játékos közül. A nyártól pályafutását Nürnbergben folytató támadó (róla a 24. oldalon külön cikket olvashatnak) piaci értéke kétmillió euró, azaz majd 487 millió forint. "Gera Zoltánnak azt tanácsoltam volna, kockáztasson meg egy külföldi szerződést, mert a Ferencvárosnál már annyit letett az asztalra, hogy legroszszabb esetben Magyarországra bármikor visszatérhet.”
Alig húszesztendősen, 1996-ban a BVSC-ből szerződött 900 ezer márkáért (120 millió forintért) az akkor még a német másodosztályban szereplő Hertha BSC-hez Dárdai Pál. Az egyik legprofibb mentalitásúnak tartott magyar játékos minimális angoltudással érkezett Berlinbe, ám rövid idő alatt németül is alapfokon beszélt, ma pedig egyáltalán nincsenek nyelvi nehézségei. Saját bevallása szerint első fizetése (bruttó 16 ezer márka) épphogy elegendő volt a hónap végéig – mostanra a legjobban fizetett magyar sportolók közé tartozik. Beilleszkedése nem ment zökkenőmentesen, mint mondja, az első hetekben az edzéseken össze-vissza rugdalták újdonsült csapattársai, majd stabil játékossá érett a Hertha emlékezetes 1999-es Bajnokok Ligája-menetelésekor. Pillanatnyi piaci értékét nehéz megállapítani, de az tény, a berliniek nem járnának rosszul esetleges eladásával. Néhány éve visszautasította a Bayern München ajánlatát, s úgy véli, Berlinből már csak haza, Pécsre viheti az útja. "Gera Zoli kétségkívül tehetséges futballista, és ha úgy ítéli meg, otthon érzi jól magát, maradjon. Így legalább Magyarországon is van egy játékos, aki vonzza a közönséget, más kérdés, hogy szakmailag nem biztos, hogy hosszabb távon jót tesz neki a hazai légkör.”

Azért lesznek még új kérői

Lisztes Krisztián húszévesen, 540 ezer márka (csupán 70 millió forint) ellenében 1997-ben szerződött a VfB Stuttgart együtteséhez (amúgy most ide is csábították Gera Zoltánt). Megérkezésekor új klubjában a bolgár klasszis, Kraszimir Balakov utódjának kiáltották ki, de a középpályás nehezen szokta meg a távolságtartó német emberek mentalitását, s azt, hogy fiatal kora ellenére az idegen környezetben teljesen magára volt utalva – ráadásul akkoriban csak magyarul beszélt. 2001 nyarán váltott klubot: a Werder Bremen négymillió márkát fizetett a VfB-nek, és a zöld-fehéreknél immár stabil csapattagnak számít. "Gera Zoltán fantasztikusan tehetséges játékos, érthető, hogy sokakat foglalkoztat a jövője. Lesznek, akik örülnek majd maradásának, de biztos akadnak majd olyanok is, akik fanyalognak, mondván, így soha nem lesz belőle profi futballista. Én azt mondom, még egy-két év múlva sem késő külföldre igazolnia, és nem hiszem, hogy a Fradiban megtörik a fejlődése.”
Király Gábor 21 évesen, 1997 őszén követte Dárdai Pált a berlini Herthához. A Szombathelyről külföldre szerződő kapus akkoriban még nem beszélte a németet, noha eltökélt szándéka volt, hogy mihamarabb megtanulja. Csapattársai, látva igyekezetét, és a németekétől idegen edzésstílusát (állandó bohóckodását), gyorsan befogadták. Megérkezésekor nem sok jóval biztatták, edzője akkor azt mondta neki, egy évnél is többet kell majd várnia a bemutatkozásra. Nos, két hónap után kiszorította az addig favorizált Christian Fiedlert, és azóta tulajdonképpen folyamatosan ő a Hertha első számú kapusa. Mai értéke nem ismert, de az biztos, hogy a legértékesebb magyar játékosok egyike. "Nem lehet megítélni, ezúttal jó vagy rossz döntést hozott-e Gera Zoltán. Mindenesetre soha nem késő külföldre igazolni. Lesznek még kérői, szóval nem biztos, hogy újabb két és fél évig a Fradiban marad.”

Jobb teljesítmény kell

Hajnal Tamás 1997 nyarán, 16 évesen igazolt Németországba, a Shalke 04 együtteséhez (a távozása a Fradi egyik legrosszabb üzlete volt, hiszen a középpályás egy védőért, Vámosi Csabáért és hárommillió forintért cserébe került Vácra, hogy aztán onnan szerződjön a németekhez…). Noha az általános iskolában tanulta a német nyelvet, miután kikerült, különórákon kellett részt vennie. Hamar beilleszkedett, mindazonáltal a mai napig nem sikerült állandó helyet szereznie a felnőttcsapatban. Külföldre kerülvén komoly gondjai sem a magánéletben, sem a klubnál nem voltak, és ezt Hajnal azzal magyarázza, hogy nem volt egyedül, mert Szollár Krisztiánnal szerződött külföldre. A piaci értékéről nem tudott nyilatkozni, mivel a nyáron lejár a szerződése, de ő, mint az egyik legifjabb légiós, Gera Zoltánnak e szavakat címezte: "Jobb külföldön futballozni, már amennyiben olyan csapatba kerül az ember, amelynél állandóan pályára léphet. Zolinak a jövőben sokkal kiemelkedőbb teljesítményt kell nyújtania ahhoz, hogy még egyszer ennyi kérője legyen. Mindenesetre sok sikert kívánok neki.”
A légiósok véleményét olvasva tán jobban érthető, miért is hozta meg oly nehezen a döntését Gera Zoltán arról, hogy két és fél évig inkább itthon marad, és az Üllői úton futballozik tovább…