Menekülőre fogta a Honvéd

Na, mindegy, ez van, ezt kell szeretni.
Tegyük azért hozzá: szeretik is sokan. A magyar élvonal – papíron – két leggyengébb alakulatának összecsapására is kilátogattak vagy háromezren. Igaz, a távoli Békéscsabáról csupán a hivatalos küldöttség (értsük ezen a vezetőség tagjait, a szakmai stábot, valamint a labdarúgókat) futott be, a szurkolók valamilyen oknál fogva otthon maradtak. Holott az utóbbi időben elkényeztették őket kedvenceik, akik meglepő, ugyanakkor elismerésre méltó módon a bajnok Zalaegerszegtől és a Ferencvárostól is három pontot vettek el. A Fradi elleni siker egyébként annyira "bejött” a lila-fehéreknek, hogy egy akkori receptet követve ezúttal is csak a meccs napján szálltak buszra, hogy a majdnem négyórás zötykölődést egy könnyű kecskeméti ebéddel szakítsák meg. "Nemcsak az éttermi vizit mondatja velem, de megjött az étvágyunk, úgyhogy pontot, jobb esetben pontokat szeretnénk szerezni” – fejtegette Garamvölgyi Lajos, a Békéscsaba trénere a Bozsik-stadion öltözőfolyosóján, miközben együttese legjobbja, Keresztúri András az egyik szponzor felkérésének eleget téve úgy pózolt a kamerák előtt, ahogy a legnagyobbak szoktak… Apropó, Keresz-túri: a felettébb nyugodtnak tetsző szakvezető legfeljebb azért bosszankodhatott, hogy a héten megfázással és lázzal bajlódó csatára kezdőként nem tudta vállalni a játékot. "Ha minden kötél szakad, akkor jön András” – magyarázta Garamvölgyi Lajos, mit sem sejtve arról, hogy odaát galád terveket szőttek ellene. Kollégája, Szurgent Lajos tudniillik ellentmondást nem tűrően kijelentette: "A druszámat meg kell vernünk.” A pályán persze…
A nemes cél érdekében a Kispest mestere merész húzásra szánta el magát: gyakorlatilag négy támadóval küldte csapatát harcba, és elsősorban Marius Sasu, Torghelle Sándor, Hercegfalvi Zoltán és Bárányos Zsolt feladata volt a góllövés. Úgy is indult a kiesési rangadó, hogy a piros-feketék hamarjában bedarálják riválisukat: tíz perc alatt három komoly lehetőséget is kidolgoztak Fekete Róbert kapuja előtt – el is puskázták azokat. Miközben az Előre egy tapodtat sem ment előre, a Kispest megállás nélkül rohamozott (igaz, más választása aligha lehetett), különösen a Torghelle, Hercegfalvi jobb szárny volt elemében, bizony a látogatók kapuja előtt időnként felvehették volna a Vészhelyzet című sorozat újabb epizódjait.
A fentiek után bármennyire is hihetetlenül hangzik, de a 18. percben kis híján vezetéshez jutott a Békéscsaba: húsz perc alatt többet mutatott, mint addig és azután összesen az első félidőben, csakhogy előbb Gavrilovics, majd Hoffmann Richárd is elhibázta a maga helyzetét; avagy nézzük a másik oldalról: Tóth József védett két ízben is bravúrral. Ez az apró "közjáték” nem zavarta meg a Kispestet, a házigazda továbbra is az offenzívákra helyezte a hangsúlyt. Mindez a 22. percben gyümölcsözött: Bárányos Zsolt szabadrúgásból lőtte a labdát a kapuba. A találatot természetesen örömmel fogadta a publikum, az viszont némi értetlenséget szült a lelátón, hogy az addig masírozó Honvéd visszakapcsolt a gólt követően (mondjuk, négyesből hármasba). Aggodalomra azért így sem volt ok a tribünön, hacsak akkor nem kaptak szívükhöz a drukkerek, amikor az egyik csabai beadás után Tóth József lent maradt a füvön. Ám a gyors és gondos kezelésnek hála a kispesti kapus talpra állt, így a szünetben jókedvű Honvéd-szurkolók kortyolgathatták a forralt bort.
A folytatásban kiderült, csak térfelet cseréltek a felek, szerepet nem, a Honvéd támadott, a Békéscsaba pedig bekkelt. És ami megemlítendő: a vendégeknek megint akadt jó fél percük, ennyi idő alatt ki is hagyták a szokásos két nagy helyzetüket. Garamvölgyi Lajos szerint ekkor szakadt el minden kötél, így hát bevetette Keresztúri Andrást is. Ezen az estén azonban a rutinos futballista sem segített, mégpedig azért nem, mert társai igen visszafogott produkcióval rukkoltak elő. A bajnok ZTE-t, illetve a Fradit felülmúló Békéscsabára csupán annyiban lehetett ráismerni, hogy az akkori meccsekhez hasonlóan most is lila-fehérben lépett pályára.
Aligha túlzás: bár hátravolt még félóra, Marius Sasu gólja mindent eldöntött. Ami a maradék 30 percet illeti, arról pedig annyit, hogy a tisztességesen küzdő Békéscsaba ellen a Kispest tovább növelhette volna előnyét, de hol a kapufa, hol Fekete Róbert mentett. Összességében elmondható, Szurgent Lajos társulata megérdemelten gazdagodott három ponttal, s győzelmének köszönhetően elmozdult a sereghajtó pozíciójából.
Hozzátehetjük, ha eztán is így teljesít a Kispest, ha utolsóból nem is lesz első, a bentmaradásra mindenképpen van esélye…

Mestermérleg

Nagyon fontos, és egyben nagyon nehéz meccsen vagyunk túl. Végig úgy álltunk a mérkőzéshez, ahogyan kellett, rengeteg helyzetet kidolgoztunk, csak sokat elhibáztunk. A vezető gól érdekes módon bennünket egy kicsit sokkolt, és ekkor megtorpantunk, de a második találatot követően már megint sok-sok helyzetet hoztunk össze.
Gujdár Sándor, a Kispest vezetőedzője

Ez a mostani – ahogyan azt mondani szokás – hatpontos mérkőzés volt, és sajnos mi egyet sem szereztünk. Persze ez nem is lehet másként, akkor, hogy ha csak a helyzetekig tudunk eljutni, és képtelenek vagyunk gólt rúgni. A lehetőségek megvoltak, nem éltünk velük, így maradt a vereség.
Garamvölgyi Lajos, a Békéscsaba vezetőedzője

Percről percre

6. perc: A légteret uralták a kispestiek, hiszen Bárányos jobb oldali szabadrúgása után Sasu ment fel az égig, de a mennyekben nem érezhette magát, mert hét méterről ő is a léc fölé fejelte a labdát.
17. perc: A Békéscsaba is jelezte, hogy a pályán van, és első támadása alkalmából rögvest gólhelyzetet hozott össze – mi több kettőt is. Nézzük sorban. Előbb Vincze Zoltán bal oldali beadása után Miculescu tette a labdát Gavrilovics elé, ám a középpályás kilencméteres, bivalyerős lökete után Tóth József szögletre bokszolta a labdát. A sarokrúgásból Tóth György ívelte középre a labdát, Hoffmann hét méterről fejelt, és megint a kispesti kapus ökölvívó-tudományára volt szükség a középkezdés elkerüléséhez.
22. perc: Bárányost birkózták le a csabai 16-os előterében, ám Arany játékvezető majdnem 25 méterre hozta vissza a labdát. Bárányost mindez nem zavarta – megvárta, amíg Fekete Róbert jobbra kilép, és jobbal a kapu közepébe csavarta a labdát.
1–0
42. perc: Miculescu sarkazott a hazai 16-osnál feltűnő Bánföldi elé, ő két lépés után ziccerbe került, ám lövés helyett rossz érzékkel középre akarta gurítani a labdát, de Balint gyorsabb volt, és szögletre mentett.
45. perc: Bánföldi jobb pozícióból, 20 méterre a kispesti kaputól végezhetett el szabadrúgást. A jól megtekert labda a bal alsó sarokba kívánkozott, ám érkezett Tóth József, és nem kiütötte, hanem egy érdekes, de kétségtelenül a célnak megfelelő mozdulattal kirúgta azt a gólvonal előtt.
48. perc: Vincze Zoltán "húzta meg” a balszélt, jól adott középre Tóth György elé, ám Tóth József kibokszolta a kapu közepébe tartó tízméteres lövés után a labdát. Igen ám, de az éppen Kovács Norberthez került, ő egyből lőtt is, de a kispesti kapus elképesztő bravúrral megint mentett, ezúttal a további bonyodalmak elkerülése végett inkább már szögletre.
61. perc: "Egy kis szurkolással segítsük át a csapatot a holtponton ” – kérte a szurkolókat a hangosbeszélő, és lám, mihelyst felhangzott a "Csak a Kispest!” buzdítás, Bárányos indult meg a jobb oldalon és középre ívelt, míg Sasu az ötösről estében, jobbal a jobb felső sarokba helyezte a labdát.
2–0
76. perc: A cserejátékosok egymás közt: Piroska kiváló labdával találta meg a középen egyedül maradt Borgulyát, a támadó kapura fordult, és a keményen meglőtt labdával 16 méterről jobbal majdnem eltörte a jobb kapufát.