Nyilasi Tibor és csapata

Az új modellt Mezey György, a központ igazgatójának közreműködésével és jóváhagyásával Both József (a két említett szakember a sajtótájékoztató időpontjában éppen vidéken, edzőképző tanfolyamon tartózkodott), a program szakmai vezetője és Nyilasi Tibor, a korosztályos válogatottak szakmai felügyelője dolgozta ki. Az egykori ezüstcipős ferencvárosi hetvenszeres válogatott futballista, a szövetség munkájába majdnem két hónapja bekapcsolódó szakember elsőként szólalt meg, s a következőt jelentette be: "Az elmúlt másfél hónap munkájának eredményeként megalakultak a korosztályos válogatottak szakmai stábjai – mondta Nyilasi Tibor. – Minthogy a rendszer törekszik a magyar csapatok egységes arculatának kialakítására, értelemszerű, hogy a válogatottaknál dolgozó edzők részben minden csapatért felelősek. Az alapelv szerint minden gárda mellett egy elméleti szakember, valamint egy ismert, volt válogatott futballista és a közeljövőben remélhetőleg kapus- és erőnléti edző dolgozik majd. Újdonság, hogy ezentúl nem két korosztály alkot majd egy válogatottat, hanem minden évfolyamnak lesz nemzeti csapata az U13-astól az U20-as korcsoportig. Felmerülhet a kérdés, miért van erre szükség. Nos, azért, mert ez a szisztéma egyelőre csak ajánlásként érkezett az UEFA-tól, ám a klublicencrendszer 2004–2005-ös, minden tagországot érintő bevezetésétől számítva kötelező érvényű lesz.”Az említetteknek megfelelően így az U13-as, az U14-es és az U15-ös válogatottakkal a Both József, Szalai László, Nyilasi Tibor trió foglalkozik; az U16-os együttest Szokolai László, Both és Szalai László irányítja; az U17-es és az U18-as nemzeti csapatok élén Varga István áll majd, és őt Kereki Zoltán segíti majd a munkájában; az U19-es gárdát pedig továbbra is az Ubrankovics Mihály, Máhr Károly edződuó vezényli – Nyilasi Tibor segítségével.Szokolai Lászlóval tovább bővült tehát a szakmai team. A Ferencváros egykori válogatott labdarúgója elmondta: örömmel vette, amikor Mezey György és Nyilasi Tibor megkereste, és felkérte a munkára, amelyet szívesen vállalt, és mindemellett máris szívügyének tekint.
Szintén újdonság, hogy ezentúl az U13-as, az U14-es és az U15-ös korosztályban is rendszeresen találkozik majd egy harminctagú keret, amelynek szereplői megismerkednek a válogatottság követelményeivel, a csapatok által játszandó játékrendszerekkel (az elmélet szerint elsőként a 4–3–3-at tanulják meg a fiatalok, 18 éves korukig pedig el kell sajátítaniuk a 3–4–3-as és a 4–4–2-es felállást is), sőt, a szakmai stáboknak a futballképzésen túl a személyiségfejlesztés is feladatuk lesz.
Természetesen az új rendszer alapját a Bozsik-program jelenti. Mivel a tizenhárom éven aluliak válogatottja már közvetlenül erre a programra épül, rajtuk keresztül modellezhető a kiválasztás szisztémája. A kiskörzetek, az alközpontok és a megyék tornái egy-egy szűrőt jelentenek a legjobbaknak, akik aztán a tavasszal a régiók válogatottjainak tornáján mutathatják meg, mit tudnak, s közülük kerülnek majd ki a korosztályos nemzeti csapatok kereteinek tagjai. Ezentúl tehát nem lesznek bérelt helyek az U-válogatottaknál. Ezzel az átfogó rendszerrel elérhető, hogy a szakemberek pontos képet kapjanak a teljes évfolyamról, a leendő válogatott játékosokról.
"És az ifjú tehetségeknek minél több válogatott találkozót kellene játszaniuk – mondta Nyilasi Tibor. – Muszáj megismertetni velük a különböző futballkultúrákat, ez viszont nagyon sok pénzbe kerül, csakúgy, mint a Bozsik-program kiteljesítése. Az új koncepció csakis az anyagiakon bukhat meg. Szükség van szponzorokra és mindenekelőtt az állam támogatására. A kiválasztásról szólva muszáj elmondanom, ebben kell igazán csapatot alkotniuk a szakembereknek. Örömmel látom, hogy az országban hosszú évek után újra vannak megfigyelők, akik felhívják a figyelmet egy-egy ügyes srácra, így van rá esély, hogy a tehetség nem kallódik el.”
A számunkra, sajnos, örök kérdésre, miszerint : az utánpótlással kapcsolatos munkának mikorra lesz kézzelfogható eredménye, Nyilasi Tibor a következőt válaszolta:
"A most tizenkét, tizenhárom éves srácoknál öt-hat éven belül számon kérhető lesz a teljesítmény, hiszen minden dokumentálva lesz, pontosan látjuk majd, hogy a gyakorlásaik során milyen munkát végeztek, és azzal meddig jutottak. Ehhez azonban arra is szükség van, amit Szokolai László mondott: ki kell alakítani azokat a műhelyeket, ahol megfelelően lehet dolgozni, mert sajnos ezekből egyelőre meglehetősen kevés van. És legfőképpen meg kell teremtenünk a rendszer anyagi fedezetét.”