Csak a becsületgólra futotta

2002. augusztus 14-én a Puskás Ferenc-stadionban 29 ezren tekintették meg a Zalaegerszeg Manchester United elleni Bajnokok Ligája-selejtezőjét.
2002. október 3-án Győrött 1500 szurkoló volt kíváncsi a ZTE Dinamo Zagreb elleni UEFA-kupa-visszavágójára, igaz, ebből legalább háromszázan a horvát csapat sikeréért szorítottak.
Nagy különbség ez, főleg, ha tudjuk, hogy az egerszegiek Manchester United elleni találkozójára a csütörtökinél százszor több jegyigénylés érkezett, vagyis a világ legnagyobb stadionja a Maracana is kicsinek bizonyult volna. Ez az idő már elmúlt, még akkor is, ha sokaknak azon a szerda estén a 91. percben megállt az idő, és az, aki ott volt, soha nem feledi azt a gyönyörű élményt, amelyet Urbán Flóriánéknak köszönhettünk.
És akkor a másik véglet: a két hete a zágrábi Makszimir-stadionba látogató magyaroknak minden bizonnyal örökké emlékezetes marad az a 6–0-s vereség, amelyet a helyi Dinamo mért Bozsik Péter egyletére. Az eredmény ismeretében érthető, hogy az amúgy lelkes és az utóbbi időben rengeteget utazó drukkerek most nem vettek ki szabadnapot azért, hogy reménytelen helyzetben lévő csapatukért Győrbe utazzanak. Emiatt negatív jelzőkkel nem illethetjük őket, hiszen biztosak lehetünk abban, hogy a helyiek a jövőben is kitartanak csapatuk mellett, csakúgy, mint korábban. Emlékezzünk csak: Zalaegerszegen még akkor is nyolcezer fő körül volt az átlagos nézőszám, amikor éppen a kiesés ellen küzdött a csapat.
Ilyen veszély most nem fenyegeti az együttest, sőt a minél jobb helyezés (értsd: az év végén nemzetközi kupaszereplést érő pozíció) érdekében ezt a meccset gyakorlatilag feladták a ZTE-nél.
Jelzésértékű, hogy kisebb sérülése miatt Urbán Flórián pihenőt kapott, míg a kezdőcsapatban szerepelt az általában stabil cserejátékosnak számító Koplárovics Béla és Radu Sabo is. Ez azt is jelentette, hogy támadó felfogású csapat lépett pályára, hiszen az említetteken kívül Vincze Ottó, Egressy Gábor és az egykori győri kedvenc, Kenesei Krisztián is inkább a támadások építésében és befejezésében jeleskedik.

A tizedik perc környékén jártunk, amikor egy fanatikus szurkoló megjegyezte: "Lassan kellene egy gól, ha tovább szeretnénk jutni…” Könnyen kiszámítható: a hátrány ledolgozásához 15 percenként kellett volna egy találat. Ennél két perccel korábban meg is született a mérkőzés első gólja, fájdalom, ezt az odavágón is brillírozó román Dumitru Mitu jegyezte, vagyis vezetést szerzett a Dinamo.
Ekkor a stadion utolsó optimista magyar szurkolója is elkedvetlenedett, és csak annyit mondott: "Most már nyolcat kellene rúgni… Ez valószínűleg nem lesz meg…” Annyit még tegyünk hozzá, hogy igaza lett.
Bár hátrányban kicsit felpörgette a játékot a ZTE, formás támadásokat igyekezett vezetni, és a korábban hősként tisztelt Koplárovics Béla, valamint Kenesei Krisztián is gólt (gólokat) szerezhetett volna. A befejezésnél azonban mindig hibáztak a csatárok vagy éppen az észt játékvezető, Sten Kaldma, aki nem ítélt tizenegyest Koplárovics lerántásáért.
A 41. percben aztán ismét ünnepelhettek a Dinamo-drukkerek: Ivica Olic előbb megkerülte Vincze Ottót, majd miután a magyar játékos a büntetőterületen belül lerántotta, a sértett a megítélt tizenegyesből növelte az előnyt.
Vagyis a félidő végén 2–0-ra vezetett a Dinamo – csakúgy, mint két hete hazai pályán…

A vége azért annyira nem lett csúfos, hiszen a második játékrészben itt is, ott is egy-egy találat született. Negyedórával a vége előtt Edin Mujcin és Ivica Olic játszott össze, s utóbbi már-már megalázó góllal adta meg a sokadik kegyelemdöfést az egerszegieknek. Rengeteg szurkoló hazaindult, így a végén szinte csak azok a magyarok maradtak, akik névről is ismerik egymást (és ott volt Győrött a talán nem annyira szívesen látott vendég is, mégpedig az ETO korábbi edzője, Varga Zoltán, aki nem volt túl sikeres a ma már jól szereplő zöld-fehérekkel…). S hogy a Dinamo se ússza meg kapott gól nélkül, arról Radu Sabo gondoskodott, hiszen a lefújás előtt megszerezte a kupabúcsúra kényszerülő magyar bajnok becsületgólját. Említést érdemel még, hogy nemzetközi kupatalálkozón is bemutatkozhatott a fiatal Józsi György, igaz, Bozsik Péternek a mezőnyben más cserelehetősége nem is lehetett volna, hiszen a ZTE csupán három mezőnyjátékost, valamint az ificsapat kapusát, Kovács Gábort tudta nevezni a mérkőzésre.
A lényeg azonban az, hogy bár a Zalaegerszeg az elmúlt két hónapban sok örömet szerzett híveinek és a labdarúgást kedvelőknek, ám ez a történet most befejeződött – az UEFA-kupában a Dinamo Zagreb jutott tovább 9–1-es összesítéssel.
Az egerszegi futballisták és a vezetők mindenesetre állítják: jövőre újra próbálkoznak.

Percről percre

3. perc: Beindult a Dinamo. Agic kiváló átadással lepte meg Olicot, aki miután mellel átvette a labdát, a balösszekötő helyéről, 13 méterről jobbal lőtt – két méterrel a kapu fölé és mellé.
9. perc: Egressy játszotta meg Koplárovicsot, a Manchester United elleni budapesti találkozó főhőse már a tizenhatoson belül járt, amikor Sedloskival szemben egy cselt is megengedett magának. A trükk olyannyira bejött, hogy a zágrábi védő csak szabálytalanul tudta elválasztani az egerszegi támadót a labdától. Fájdalom, a lelátón helyet foglaló horvát szurkolókon kívül a meccs észt játékvezetője vélekedett még úgy, hogy ezért nem jár büntető…
13. perc: Az az egyszázaléknyi esély is elszállt… A már az első mérkőzésen is villogó Mitu azzal nyugtatta meg végképp a Dinamóért szorítókat, hogy az Oliccsal történő kényszerítőzése után középről 12 méterről jobbal Turi kapujának jobb alsó sarkába küldte a labdát.
0–1
27. perc: Végre valami! Vincze Ottó passzolt Sabóhoz, aki rögvest Keneseihez továbbított. A ZTE támadója szépen átvette a labdát, majd nyolc méterről jobbal vette célba a kaput, kár, hogy Butina bizonyította, kiváló képességekkel van megáldva, ugyanis bravúrral szögletre mentett.
28. perc: Egy percen belül a második hatalmas lehetőségét puskázta el a becsülettel küzdő ZTE: ezúttal a jobb oldalon meglóduló Koplárovics beadása találta remek helyzetben Keneseit, aki középről öt méterről jobbal, húsz centivel a léc fölé emelte a labdát.
34. perc: Újabb kimaradt hazai lehetőséget jegyezhettünk fel, miután a Vincze Ottó indításával kilépő Koplárovics a jobbösszekötő helyéről 13 méterről jobbal az elévetődő Butinába püfölte a labdát.
41. perc: Olic csinált bohócot a fél egerszegi csapatból, egészen addig "bűvészkedett”, amíg Vincze Ottó le nem rántotta. Mivel mindez a házigazdák tizenhatosán belül történt, Kaldma bíró a sípjába fújt. A tizenegyespontra gondosan lehelyezett labda mögé Olic állt, hogy aztán jobbal a kapu jobb oldalába lőjje – Turi ugyan beleért a labdába, de menteni nem tudott.
0–2
63. perc: Olic remek átadással vonta be a játékba Balabant, a csereként beállt csatár pedig kis híján élt a lehetőséggel: a jobbösszekötő helyéről tíz méterről jobbal a jobb oldali kapufát találta telibe a labdával.
72. perc: Olic az amerikai sprintereket idéző gyorsasággal futott el a jobb oldalon, mesterien gurította középre a labdát, így Balabant hozta helyzetbe, ám ő hat méterről fölé lőtt.
74. perc: Maric, Mujcin, Olic volt a labda útja, a válogatott csatár maga is pontot tehetett volna az akció végére, de önzetlenül visszajátszott Mujcinnak, ő pedig volt olyan szemtelen, hogy hét méterről jobbal egy finom bokamozdulattal az elévetődő Turi fölött a hálóba emeljen.
0–3
90. perc: Ha más nem, legalább a befejezés szépre sikeredett: Koplárovics balról gurított középre, ott érkezett Sabo és nyolc méterről, jobbal, laposan a krumpliszsák módjára eldőlő Butina kapus hasa alatt lőtte a labdát a hálóba
1–3