Ha kell, balhátvédet játszik

Egy évvel ezelőtt a cseh Drnovicétől érkezett Szkukalek Igor a Ferencvároshoz. Akkor még keveset tudtunk a szlovákiai magyar középpályásról, s volt idő, amikor a nevét is helytelenül írták és ejtették ki a riporterek, abból kiindulva, hogy nem is magyar a labdarúgó. A bemutatkozása is keserűre sikeredett, hiszen a futballista a második fordulóban a Kispest elleni 1–0-ás vereséggel végződött találkozón lépett először pályára a zöld-fehér együttesben. Egy évvel ezelőtt még csak álmodott arról, hogy a kölcsönadás lejárta után is a Ferencvárosban maradhat, mostanra azonban az álom valósággá vált – már csak az a kérdés, három, vagy négy évig szolgálja-e az ország legnépszerűbb csapatát.
– Sokáig bizonytalan volt a helyzetem – mondta Szkukalek Igor. – A Fradi nehezen jutott egyezségre volt csapatommal, és elismerem, köztem és a Ferencváros között is volt némi ellentmondás. Végül azonban nagy örömömre eldőlt, hogy maradok, és immár csak technikai okai vannak a szerződés aláírásának. A három év már biztos, az hogy négy év lesz-e belőle, az a Ferencvároson múlik, mert a plusz egy év miatt bizonyos feltételeket támasztottam. Ha elfogadja a Ferencváros, akkor négy évig maradok.
– Megbízható teljesítményt nyújtott az elmúlt bajnokságban, és erre más magyar csapatok is felfigyeltek, mint például az Újpest. Úgy tudjuk közel állt ahhoz, hogy végül a Megyeri úton kössön ki.
– Valóban tárgyaltam az Újpesttel, és rendkívül megtisztelőnek tartottam, hogy a nagy riválisnál gondoltak rám. Nagyra becsültem az ajánlatukat, de azért titkon reméltem, hogy mégis a Ferencvárosban maradhatok. Amikor Szlovákiában futballoztam, minden vágyam volt, hogy Magyarországra kerüljek, és az Üllői útra. Nos, ez egy éve sikerült, s most, egy év elteltével ismét boldog vagyok.
– Melyik mérkőzésre emlékezik szívesen, és melyik az a találkozó, amelyet kitörölne emlékezetéből?
– Fantasztikus emléket őrzök a spliti Bajnokok Ligája-selejtező viszszavágójáról. Csodálatos stadionban, hatalmas közönség előtt, jó mérkőzést játszottunk a horvát bajnokkal, és bár én berúgtam a tizenegyest, mégis alulmaradtunk. Ennek ellenére nem felejtem el a találkozó légkörét, hangulatát. Viszont kellemetlen emlékeket őrzök két mérkőzésről is, és mindkettő a Debrecenhez kötődik, ugyanis ősszel és tavasszal is kikaptunk. Talán éppen az a hat pont hiányzott a bajnoki cím megnyeréséhez.
– Látható, hogy a megbízhatóság, a hatalmas munkabírás tartozik a legfőbb erényei közé. Sokan azonban a góllövést is számon kérik. Az új bajnokságban számíthatnak-e a ferencvárosi szurkolók a találataira?
– Számomra sokkal inkább az számít, hogy képes vagyok-e betartani az edzői utasításokat és megfelelek-e az elképzelt taktikának. A góllövés nem az én feladatom volt, és úgy hiszem, ezután sem tartozik majd rám.
Erre megvannak a játékosok, de természetesen ez nem jelenti, hogy ne szeretnék végre a kapuba találni, hiszen nincs felemelőbb érzés a gólörömnél.
– Elképzelhető, hogy az új bajnokságban a középpályáról hátrébb szorul a védelembe. Ezt támasztja alá a ferencvárosi vezetők azon szándéka, hogy mindenáron egy bal oldali támadót szerződtetnének.
– Egyáltalán nem zavarna a védőmunka, hiszen tavasszal is sokszor balhátvédként futballoztam. Szeretem ezt a szerepet is. Azt csinálom, amit az edzőm mond, azon a poszton próbálom a maximumot nyújtani, ahova állítanak.
– Most hosszabb távra is tervezhet. Nos, egy időben szó volt arról, hogy ön magyar állampolgár lesz: tervezi-e még a honosítást?
– Minden szükséges papírt begyűjtöttem az állampolgárság megszerzéséhez. Most, hogy eldőlt, maradok, megkezdem az ügyek intézését a annak érdekében, hogy magyar állampolgár lehessek.