Minek ide ennyi külföldi?

Magyar bajnokságba magyar játékosokat. Külföldi, nevesincs futballisták helyett saját nevelésű fiatalokat. Zsoldosok helyett minőségi légiósokat.Magyar bajnokságba magyar játékosokat. Külföldi, nevesincs futballisták helyett saját nevelésű fiatalokat. Zsoldosok helyett minőségi légiósokat.

Ha félúton hazafelé összefutnék egy aranyhallal, aki addig nem engedne tovább, amíg nem mondok három kívánságot a magyar klubcsapatok játékospolitikájával kapcsolatban, valami hasonlót fogalmaznék meg neki.

Egyre jobban elharapózott ugyanis a külföldiek szerepvállalása az NB I-ben és ez senkinek nem tesz jót. Legutóbb az Újpest igazolt a szenegáli másodosztályból két fiatalt, akikről lehet kiderül, hogy kiváló labdarúgók, ám a sajtóban közzétett kép alapján elsőre úgy tűnnek, mint akik fel sem fogják milyen klubnál és országban vannak. No, nem mintha a lilák jelene túl fényes lenne, múltjuk azonban annál inkább, és ott ahol a nézők korábban Fazekas, Göröcs, Bene, Törőcsik, de akár csak Kovács Zoltán vagy Véber György játékához voltak szokva, most nem meglepő, ha a stadion helyett inkább otthon, a kényelmes fotelből folytatják egyre kevésbé lelkes szurkolásukat.

De igazságtalan lenne mindent az Újpestre kihegyezni, hiszen a helyzet már a másod- vagy alsóbb osztályokban is egyre súlyosabb. Mi a külföldiek előnye? Azok, akik máshol még nem alkottak sok maradandót, meglehetősen olcsóak. Főként az Európán kívüli játékosok, akik örülnek, hogy lehetőséget kapnak az öreg kontinensen. Az olcsóság azonban kétélű fegyver. Mert lehet a klub rövidtávon nem költ annyit fizetésre és az átigazolási díj is elenyésző, azonban az így szerzett játékosok nagy része néhány hónap, rossz esetben néhány hét alatt megy a süllyesztőbe.

Az egész olyan, mint az aranymosás. A tulajdonos vesz egy nagy kupac kavicsos födet, majd megállás nélkül azt forgatja, szitálja. Időnként fel-felbukkan egy apró aranyrög, ami valamelyik tehetősebb magyar klubhoz vagy külföldre kerül. Talán még egy kis pénz is befolyik, amit aztán a tulaj nagy örömmel forgat vissza egy újabb kupac kavicsos földbe.

Nézzük csak a téli átigazolási szezont. A kölcsönből vissza került játékosokat leszámítva idáig 14 külföldi és 12 magyar játékos érkezett az élvonalbeli klubokhoz. Miközben mindegyiknek van utánpótlása, alsóbb osztályú csapata, ahonnan meríthetne. A legtehetségesebb fiatalokkal együtt elkezdeni egy alapozást biztosan nem lenne megoldhatatlan feladat, és ki tudja, talán az edzőmérkőzések során kiderül, hogy egyikük-másikuk érett nagyobb feladatokra is. Félreértés ne essék, külföldi igazolásokra ugyanúgy szükség lehet, de csak olyan esetben, ha a játékos valóban előre tudja mozdítani a csapatot.

Persze, ehhez a szemléletnek kellene alapvetően megváltoznia, ami sosem könnyű. Pedig tudván, hogy rengeteg tizenéves tehetség kallódik el az oda nem figyelés miatt, hosszú távon sokkal kifizetődőbb lenne, ha a klubok játékosmegfigyelőiket az ő felkutatásukra állítanák rá a menedzserirodák akciós kínálatának böngészése helyett. Az aranymosás korának ugyanis csak ez vethet véget.