Válogatott: nyírlugosi fiúból futballszázados – jöhet Dzsudzsák jubileuma

Dzsudzsák Balázs Szlovákia ellen a 99. válogatott mérkőzésén jutott szóhoz. A 99 meccsből 40-szer volt győztes, 23-szor döntetlent elérő, 36-szor vereséget szenvedő csapat tagja. Összesen 21 gólt szerzett – ezzel a vonatkozó ranglista 19. helyén áll Pataki Mihállyal holtversenyben.

De mi minden történt a debütálása óta eltelt 12 évben, hogyan lépdelt az ország „egyik legjobb bal lába” nullától kilencvenkilencig?

„Amikor Balázs harmadszor jött hozzánk, és a fiúk egymás között fociztak, a csapatot választók szinte összeverekedtek azon, melyikük csapatában játsszon a kis pöttöm, szőke legényke.”(Lisztes Pál, Dzsudzsák első edzője)

AZ ELSŐ LÉPÉSEK

„A magyar együttes június 2-án Kréta szigetén, Iraklionban a görögök, majd 6-án Oslóban a norvégok vendégeként lép pályára. Mindkét összecsapáson a hazai gárda az esélyes, már az is szép eredmény lenne a Várhidi-gárdától, ha megnehezítené a tapasztaltabb együttesek dolgát” – írtuk 2007 májusában.

Krétán aztán 2–0-s vereséget szenvedett a válogatott, mégis egy új korszak kezdetét jelentette a mérkőzés. A 81. percben pályára lépett a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az idény legjobb NB I-es játékosának választott, 20 éves Dzsudzsák Balázs. Pedig Várhidi Péter szövetségi kapitány eredetileg nem számolt a középpályással, néhány nappal a találkozó előtt még úgy volt, az U21-es válogatottal Fehéroroszországban lesz jelenése Dzsudzsáknak…

Jóval emlékezetesebb mérkőzés volt, amikor először kezdett a válogatottban. Augusztus 22-én a Puskás Ferenc Stadionban 81 percet töltött a pályán. Az ellenfél a világbajnok Olaszország volt. A végeredmény: 3–1 a javunkra.

Várhidi Péter kapitánysága alatt további hat fellépés követte az első kettőt, ám végig egyszer sem volt a pályán és gólt szerezni sem tudott. A 2008-as Eb-re vezető selejtezősorozat után nem sokkal elköszöntek a szövetségi kapitánytól, helyére Erwin Koeman érkezett Hollandiából – pont onnan, ahová Dzsudzsák Balázs befutott, miután a PSV szerződtette a Debreceni VSC-től.

2008 – AZ ÁTTÖRÉS ÉVE

Mivel Dzsudzsák rendkívül gyorsan felvette a holland bajnokság tempóját, nem is volt kérdés, hogy helye lesz a válogatottban. Az új kapitány első meccsén, 2008. május 24-én Görögország volt az ellenfél, ez a találkozó újabb mérföldkő volt a szélső karrierjében, Először játszott végig meccset a válogatottban, és ami ennél is fontosabb: megszerezte első gólját: a 46. percben 19 méterről, ballal lőtt a bal alsó sarokba.

„Azért vagyok különösen boldog, mert ugyanolyan gólt lőttem a görögöknek, mint a PSV színeiben még januárban az Ajaxnak. Szinte kísérteties a hasonlóság a két találat között. (...) Értékes győzelmet arattunk, de mindenki a helyén kezeli ezt a sikert. A görögök az Eb-re készülnek, mi pedig már a vébé-selejtezőre. Ott kell megmutatnunk, hogy tétmeccsen is képesek vagyunk a bravúrra.”

Dzsudzsák alapemberré vált a nemzeti csapatban. A következő másfél évben csupán egy mérkőzést hagyott ki a válogatottban, ám ahogy a középpályás által várt bravúrok, úgy a remélt újabb Dzsudzsák-gólok is elmaradtak.

A következő találatra a 26. fellépésig és az első nagyon nehéz amszterdami éjszakáig kellett várni.

Hiába a 23 esztendős PSV-szélső remekbe szabott gólja, a dél-afrikai világbajnokságra hangoló (majd ott a döntőig menetelő) holland válogatott 6–1-es zakóval küldte haza válogatottunkat, 2010. június 5-ével lezárva a Koeman-érát.

JÖTT A DRÁMA ÉS JÖTTEK A GÓLOK

A holland szakember helyére Egervári Sándor érkezett, aki kevesebb mint egy évvel korábban vb-bronzig jutott az U20-as válogatottal. Kinevezése újabb fiatalítási hullámot ígért, az egyiptomi hősök beépítésével. Ezzel együtt a 2000-es évek meghatározó labdarúgói sorra szorultak a háttérbe. Dárdai Pál visszavonult, Huszti Szabolcs lemondta a válogatottságot, Gera Zoltán egyre gyakrabban volt sérült, így Dzsudzsák vezérszerepben találta magát. 2010 novemberében, Litvánia ellen már a csapatkapitányi karszalagot is megkapta, igaz csak azután, hogy Juhász Rolandot lecserélte a kapitány.

A középpályás ekkor már a gólokkal sem maradt adós. Októberben és novemberben olyat tett, amilyet azóta sem: egymás után három válogatott mérkőzésén talált a kapuba. Egyet lőtt San Marinónak, egyet a már említett Litvániának, s a kettő között pályafutása egyik legemlékezetesebb gólját vágta a finn kapuba – 2–1-re nyertünk Helsinkiben a hosszabbításban.

A 2012-es Európa-bajnoki selejtezősorozattal kapcsolatban kevés hiányérzetünk lehetett, ha csak az nem, hogy a csoport harmadik helye akkor még nem ért pótselejtezőt. A finneket megelőztük, a hollandok papírforma szerint simán végeztek előttünk, a svédek ellen pedig itthon ugyan győzni tudtunk, de ahhoz, hogy eléjük ugorjunk a végelszámolásnál ez is kevés volt.

Egervári Sándor csapata 22 gólt szerzett, és a házi gólkirály Rudolf Gergely hat találatához nagyon is kellett Dzsudzsák mezőnybeli teljesítménye. Bár sokan féltették, amikor 2011 nyarán – nem titkoltan az anyagi szempontokat is figyelembe véve – Oroszországba igazolt, ez a válogatottban nyújtott produkcióján nem látszott meg.

Már a vb-selejtezőkre hangoltunk, amikor Dzsudzsák gólt lőtt Prágában Petr Cechnek, a magyar válogatott 2–1-re győzött. A következő év februárjában Belekben jubilált. A fehéroroszok elleni felkészülési mérkőzésen csapatkapitányként vezette pályára a válogatottat. A végeredményt elég csak zárójelek közt közölni (1–1).

Az 51. mérkőzése viszont sokkal különlegesebb lett (ha sokkal vidámabb nem is). 2013. március 22-én a selejtezősorozat kellős közepén jártunk már, amikor Dzsudzsák Balázs Romániával másodszor, Ciprian Tatarusanuval először találkozott válogatottként. A 90. percben annak tudatában jöhetett le a pályáról, hogy a nem sokkal korábban értékesített büntetője 2–1-es győzelmet ér. A siker azonban elmaradt, Alexandru Chipciu a 92. percben szétzúzta a mámoros álmokat. No de jött még kutyára dér…

Ahhoz azonban előbb meg kellett járni a futballpoklot.

BUKARESTI POFON, AMSZTERDAMI K.O.

„Most elbújnék legszívesebben, és egy jó nagyot sírnék. Talán akkor minden kijönne az emberből. Ez nagyon-nagyon sok volt. Persze, szeretjük ezt a játékot, de ilyesmire az ember nincs felkészülve, akkor sem, ha világsztárok ellen játszik.” (Dzsudzsák Balázs)

2013. szeptember 6.

„Ki merem jelenteni, kreatívabb, jobb játékosokból áll az együttesünk, mint a román. A legfontosabb, hogy a koncentrációnk ezúttal ne lankadjon az utolsó utáni pillanatokban sem. Ha a kilencvenharmadik percben netán vezetünk, és támad az ellenfél, nem szégyen kirúgni a labdát nemcsak a stadionból, hanem Bukarestből is. Még egyszer nem eshetünk abba a hibába, mint Budapesten” – Dzsudzsák Balázs harcias, bizakodó hangulatban készült a Románia elleni „visszavágóra”, és bár némi pikírtséggel, de jegyezzük meg: a válogatott valóban nem esett ugyanabba a hibába, mint fél évvel korábban Budapesten.

Már a 2. percben óriási hibát vétett a dekoncentrált magyar védelem, Ciprian Marica pedig a kapunkba helyezte az első román gólt, amelyet aztán még kettő követett a lefújásig. Dzsudzsák válogatott karrierje során másodszor érezhette igazán mélyen magát, de – az ökölvívásból vett párhuzammal élve – az igazi gyomros csak ezután jött.

Amit Amszterdam adott Egervári Sándornak, azt Amszterdam is vette el tőle: a magyar válogatott kispadját. Egy hónappal a bukaresti kiábrándító vereség után a hollandok soha nem látott, 8–1-es vereséget mértek a nemzeti csapatra. Az együttest 32 mérkőzésen irányító Egervárinak nem volt maradása.

A tizenegyesből szépítő csapatkapitány a lefújást követően a könnyeivel küszködve próbálta értékelni az értékelhetetlent.

REVANS ÉS MÁSODVIRÁGZÁS CSAPATKAPITÁNYKÉNT

Dzsudzsáknak, közel hatvan válogatottsággal a háta mögött, túl a 27. életévén nagyon mélyről kellett újra felépítenie magát a közvélemény szemében. Ahogyan a magyar labdarúgásnak is két ilyen méretes pofon után. Hogy ehhez az Egervári Sándor követően kinevezett Pintér Attila volt-e a jó választás, mai napig megosztja az embereket. A rövid távon felmutatott eredmények mindenesetre nem őt igazolták. Amiben viszont mindenki egyetért: a 2014 őszén érkező Dárdai Pál valóban képes volt rendezni a sorokat. Ennek legékesebb bizonyítékát a válogatott és Dzsudzsák is Bukarestben szolgáltatta.

Egy évvel a háromgólos vereség után a csapatkapitány 82. percben szerzett szabadrúgásgóljával megszerezte az egyik pontot Dárdai együttese a román fővárosban.1981 óta először fordult elő ez a magyar csapattal.

„Természetesen nem vagyunk elégedetlenek az eredménnyel, amit lehetett ebből az öt napból, egy új felfogással, egy új stábbal, kihoztuk a legnagyobb rivális elleni meccsből. Ezzel az eredménnyel a legnagyobb rivális otthonában nem kell szégyenkeznünk, és remélem, hogy kijavítottuk a tavalyi hibát. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki ezt a túrát megtette, remélem, hogy otthon is büszkék ránk” – értékelt a Tatarusanu kapujába tekert, már-már győzelemmel felérő találat után.

A csapat Dárdai, majd Bernd Storck irányításával kiharcolta a csoport pótselejtezőt érő harmadik helyét, és – ki ne emlékezne – Norvégia ellen az Európa-bajnoki részvételt is.

ÍGY JÁRD A CSÁRDÁST, RONALDO

„…Dzsudzsák tehát… bele a sorfalba, na majd a beadás! Vagy még egy lövés… Megpattan! Gól! Gól! Pattanjon meg, ahányszor csak akar! Három–kettő!” (Hajdú B. István)

Tizenötezer magyar vonult Lyon utcáin. A város gyárnegyedéhez érve a tikkasztó melegben még az aszfalt is olvadozott a drukkerek lába alatt. Ezek után igazi megváltás volt bejutni a Stade des Lumière-be, ahol az F-csoport utolsó körében az addig veretlen Magyarország és a nyeretlen Portugália találkozott.

Dzsudzsák Balázs a válogatottban először és mindeddig utoljára duplázott, a második félidőben előbb 2–1-es, majd 3–2-es vezetést szerezve a mieinknek. S bár a 62. percben a szintén két gólig jutó Cristiano Ronaldo döntetlenre mentette a mérkőzést, ez a csoportelsőséget ünneplő magyar szurkolókat nem igazán érdekelte.

VISSZA A VALÓSÁGBA, VISSZA A POKOLBA…

„– Tiszta könny a szemed.
– Azért, mert ez engem érdekel, tudod, Zsolt. És most is csak azt hallom, hogy Dzsudzsák az arab, Dzsudzsák a pénzéhes. És nem hiszem, hogy nem mentem ezen a meccsen is és nem próbálkoztam, és nem tettem meg legalább azt, hogy ne kapjunk ki. De itt, most valami nagyon nincs rendjén.”

Hiába a minden várakozást felülmúló Eb-szereplés és a portugálok elleni dupla, a 30. életévében járó szélső augusztus elején keserűen ismerte el, klubkarrierjében nem hozta meg a remélt áttörést a kontinensviadal. Bár egy ideig a Herthát és Dárdai Pált emlegették, mint Dzsudzsák legnagyobb kérője, végül az anyagi problémákkal küzdő török Bursasportból nem Németország felé, hanem az arab emírségekbeli al-Vahdához vezetett az útja.

A válogatott sem találta az Eb előtt megkezdett utat. A Dzsudzsák előtti generáció végképp elköszönt (Király, Juhász, Gera is bejelentette a búcsút), az MLSZ újabb fiatalítást hirdetett meg, kitűzve Storck számára az egyértelmű célt, le kell tenni a 2020-ban, Budapesten Európa-bajnoki csoportmérkőzéseket játszó válogatott alapjait.

A 2016. szeptemberi feröeri 0–0 szertefoszlatta a Franciaország után érzett mámort, a 2017. június 9-én elszenvedett andorrai 1–0-s vereség pedig évtizedes mélypontként égett a drukkerek és a játékosok emlékezetébe egyaránt. Dzsudzsákról, aki egy éve, Lyonban még a szurkolók nyakában ünnepelt, most ugyanazon drukkerek vetették le a címeres mezt – mint mondta, teljes joggal.

„Én itt voltam a végéig, ennyit tudok mondani. Ki is lehetett volna ebből szállni – fogalmazott a sporttörténelmi vereség után a szélső, majd a Nemzeti Sport tudósítója kérdésére kifejtette: a gárda jelentősen átalakult, már tele van fiatalokkal, de továbbra is ő a csapatkapitány, és minden felelősséget vállal. – Tizenöt-tizenhat-tizenhét évesekkel vagyunk. Oké, hogy Andorra ellen, nincs mentség, de nem mindig az van, ami látszik. Persze Dzsudzsák a hibás, és ezt vállalom is. Tavaly is én voltam a csapatkapitány, amikor legelőször kellett kimenni ünnepelni, és most is én vagyok, akit először kell »ütni«. Erre nincsenek szavak, erre nincs bocsánat.”

HOL VAN AKI LETÉPNÉ RÓLA A MEZT?

„Az egyik korábbi játékostársam mondta, neki elég, ő olyan korban van, hogy inkább elköszön. Ezt megértem, tiszteletben tartom. Csakhogy azt is hozzátette, ő nem akarja senki elöl elvenni a helyet. Na, ezen már fennakadtam, és megkérdeztem: ki elől, mondd már meg nekem?! Félre ne értsen, nem másban keresem a hibát, megvan a magam felelőssége a kudarcokban, de jöjjön már valaki, és tépje le rólam, rólunk a mezt!” – tekintett vissza a kudarcokkal teli 2017-es évre a Nemzeti Sportnak adott interjúban.

Hogy a szélső a pocsék sorozat hatására mennyire gondolkodott a válogatottság lemondásán, jó kérdés, mindenesetre Marco Rossi kinevezése után vállalta a „harcot”, és klubcsapat nélkül is igyekezett formában tartani magát, hogy ott legyen az olasz 2018 augusztusában kihirdetett első keretében.

Nem volt ott.

A HARMADIK SZÁZADOS

„Sokra tartom őt. Arról nem beszélve, hogy Magyarország egyik legjobb bal lába az övé…” (Marco Rossi)

A 2018 júniusa és 2018 novembere között eltelt öt hónap és öt válogatott mérkőzés, úgy, hogy Dzsudzsák Balázs nem került be a csapatba. Hasonló mellőzöttséget korábban egyszer sem kellett átélnie.

„Gyakran beszéltem vele, jól tudom, mindent megtett azért, hogy Európában futballozhasson, sajnálom, hogy végül nem jött össze. Ugyanakkor az utóbbi hetekben egyre jobb hírek érkeztek róla az Egyesült Arab Emírségekből. A teljesítményére nem volt panasz, mi több, extra munkát végzett, hogy újra magára ölthesse a címeres mezt. Rajta múlik, milyen szerepet tölt be” – mondta a novemberi kerethirdetést követő sajtóbeszélgetésen Marco Rossi, miután behívót postázott a korábbi csapatkapitánynak.

Magyarország egy héttel később hazai pályán 2–0-ra legyőzte Észtországot, Dzsudzsák 57 találkozó után először csereként, de újfent szóhoz jutott a csapatban – ezzel 97-szeres válogatott lett és beérte az örök ranglistán Gera Zoltánt –, majd november 18-án Finnország ellen Király Gábor (108) és Bozsik József (101) mögött át is vette a harmadik helyet (98).

A Szlovákia elleni Eb-selejtezővel egyetlen lépésre került attól, hogy a magyar futball harmadik századosa legyen a válogatottban…

EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
2. FORDULÓ
E-CSOPORT
15.00: Wales–Szlovákia (Tv: Sport2)
18.00: MAGYARORSZÁG–Horvátország (Tv: M4 Sport)

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Mol Vidi FC)
VÉDŐK: Baráth Botond (Sporting KC – Egyesült Államok), Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Korhut Mihály (Arisz – Görögország), Lang Ádám (CFR Cluj – Románia), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Vinícius (Mol Vidi FC)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Gazdag Dániel (Bp. Honvéd), Holman Dávid (Slovan Bratislava – Szlovákia), Kalmár Zsolt (DAC – Szlovákia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Kovács István (Mol Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Pátkai Máté (Mol Vidi FC), Szoboszlai Dominik (Red Bull Salzburg – Ausztria)
TÁMADÓK: Balogh Norbert (APOEL – Ciprus), Dzsudzsák Balázs (Al-Ittihad Kalba – Egyesült Arab Emírségek), Holender Filip (Bp. Honvéd), Nagy Dominik (Legia Warszawa – Lengyelország), Németh Krisztián (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország), Varga Roland (Ferencváros)

A HORVÁT VÁLOGATOTT KERETE
KAPUSOK: Lovre Kalinic (Aston Villa – Anglia), Dominik Livakovic (Dinamo Zagreb), Simon Sluga (HNK Rijeka)
VÉDŐK: Domagoj Vida (Besiktas – Törökország), Dejan Lovren (Liverpool FC – Anglia), Tin Jedvaj (Bayer Leverkusen – Németország), Duje Caleta-Car (Olympique Marseille – Franciaország), Antonio Milic (Anderlecht – Belgium), Borna Barisic (Rangers FC – Skócia), Marin Leovac (Dinamo Zagreb), Karlo Bartolec (FC Nordsjaelland – Dánia)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Luka Modric (Real Madrid – Spanyolország), Ivan Rakitic (FC Barcelona – Spanyolország), Mateo Kovacic (Chelsea – Anglia), Milan Badelj (Lazio – Olaszország), Marcelo Brozovic (Internazionale – Olaszország), Marko Rog (Sevilla – Spanyolország), Mario Pasalic (Atalanta – Olaszország), Filip Bradaric (Cagliari – Olaszország)
TÁMADÓK: Ivan Perisic (Internazionale – Olaszország), Andrej Kramaric (Hoffenheim – Németország), Ante Rebic (Eintracht Frankfurt – Németország), Nikola Vlasic (CSZKA Moszkva – Oroszország), Josip Brekalo (Wolfsburg – Németország), Bruno Petkovic (Dinamo Zagreb)