„Ha pályafutásom eddigi legemlékezetesebb találkozója után kutatok, az utánpótlásvébé bronzmeccsét említem, ám mert a svédek elleni mégiscsak tétre menő felnőttmérkőzés volt, szorosan az egyiptomi mögött van” – mélyedt el a múltban a remekül teljesítő középhátvéd, aztán előre tekintett.
„Bármennyire szép sikert arattunk, elmúlt, nem szabad, hogy elvigye a fejeket, Moldovában nem jár újabb három pont azért, mert megvertük a svédeket. Higgadtan, céltudatosan és alázattal kell futballozni, a túlzott magabiztosság sosem jó, amit például a svédeken is éreztem. Kedden nagyjából nekünk jut az a szerep, ami Ibrahimovicéknak Budapesten, vagyis annyira leszünk mi a kisinyovi találkozó esélyesei, mint voltak ők a magyarországié. Nehéz lesz, de tudom, hogy nyerünk. A svédekre hangolódva mindvégig éreztem. Amikor a stadion felé buszoztunk, és a szurkolók integettek az út mentén, vagy amikor Hajnal Tomi a bemelegítésnél szuggerálta belénk, hogy nyerünk, már biztos voltam abban: a péntek a mi napunk lesz.”
Korcsmár azonban azt is elmondta, attól még, hogy a svédek ellen helytállt, nem számít automatikusan arra, hogy mostantól minden találkozón kezdő lesz.
„Nagyon megtisztelő, hogy a válogatottnál egyáltalán szóba jövök, s ha a visszatérő Juhász Roland és Vanczák Vilmos helyett le kellene ülnöm a kispadra, természetesen zokszó nélkül megteszem. Van még időm alapemberré válni. Amikor tizenhárom évesen Budapestre kerültem, csak az lebegett a szemem előtt, hogy futballista legyek. Csináltam én is hülyeségeket, de azt egy percig sem feledtem, melyek a céljaim. A szüleimmel egyetemben áldozatokat hoztam azért, hogy profi labdarúgóvá váljak, és tudják, Cristiano Ronaldót is ezért csodálom. Mert ugyan manapság sok fiatal játékos csak a luxusautóit, a bombanőit, a sztárallűrjeit látja, ahhoz, hogy eddig eljusson, irdatlan mennyiségű munkát kellett elvégeznie és végez el ma is. Azt kellene mindannyiunknak észrevenni.”
„Bármennyire szép sikert arattunk, elmúlt, nem szabad, hogy elvigye a fejeket, Moldovában nem jár újabb három pont azért, mert megvertük a svédeket. Higgadtan, céltudatosan és alázattal kell futballozni, a túlzott magabiztosság sosem jó, amit például a svédeken is éreztem. Kedden nagyjából nekünk jut az a szerep, ami Ibrahimovicéknak Budapesten, vagyis annyira leszünk mi a kisinyovi találkozó esélyesei, mint voltak ők a magyarországié. Nehéz lesz, de tudom, hogy nyerünk. A svédekre hangolódva mindvégig éreztem. Amikor a stadion felé buszoztunk, és a szurkolók integettek az út mentén, vagy amikor Hajnal Tomi a bemelegítésnél szuggerálta belénk, hogy nyerünk, már biztos voltam abban: a péntek a mi napunk lesz.”
Korcsmár azonban azt is elmondta, attól még, hogy a svédek ellen helytállt, nem számít automatikusan arra, hogy mostantól minden találkozón kezdő lesz.
„Nagyon megtisztelő, hogy a válogatottnál egyáltalán szóba jövök, s ha a visszatérő Juhász Roland és Vanczák Vilmos helyett le kellene ülnöm a kispadra, természetesen zokszó nélkül megteszem. Van még időm alapemberré válni. Amikor tizenhárom évesen Budapestre kerültem, csak az lebegett a szemem előtt, hogy futballista legyek. Csináltam én is hülyeségeket, de azt egy percig sem feledtem, melyek a céljaim. A szüleimmel egyetemben áldozatokat hoztam azért, hogy profi labdarúgóvá váljak, és tudják, Cristiano Ronaldót is ezért csodálom. Mert ugyan manapság sok fiatal játékos csak a luxusautóit, a bombanőit, a sztárallűrjeit látja, ahhoz, hogy eddig eljusson, irdatlan mennyiségű munkát kellett elvégeznie és végez el ma is. Azt kellene mindannyiunknak észrevenni.”
