Baráth elárulta: hasznos volt a szlovákiai vereség utáni válságértekezlet

– Szóval, hálásak lehetünk a Real Madridnak?
– Most már inkább arra hajlok, hogy magunknak köszönhetjük a sikert – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére a hatszoros válogatott védő, Baráth Botond. – Tudom, nem sokkal a lefújást követően azt mondtam, megköszönhetjük a Realnak, hogy a bajnokság hajrájában nem játszatta Gareth Bale-t, de egyrészt ezt nem gondoltam teljesen komolyan, másrészt a legnagyobbaktól sem várható el, hogy állandóan a topon legyenek – így Bale-től sem.

– Akkor mi volt a győzelem titka?
– Az, hogy együtt volt a csapatunk.

– Ennyi?
– Tulajdonképpen ennyi. Persze szívesen beszélek hosszabban is a kedd estéről. A meccset követő éjszaka úgysem tudtam aludni, miután átestem a holtponton, volt időm töprengeni, miért győzhettük le az előzetesen esélyesebbnek vélt ellenfelünket. Jóllehet szenzációt nem kell keresni a háttérben, a megfelelő taktika mellett elsősorban a hozzáállásunk vezetett ahhoz, hogy megszereztük a három pontot. Úgy mentünk fel a pályára, hogy egyetlen módon jöhetünk le: győztesen! Ennek érdekében azt kellett tennünk, amit elterveztünk és megbeszéltünk. Vitathatatlan, követtünk el hibákat, de szerencsére nem annyit, hogy az a vesztünket okozta volna. Végig tudtuk, mit akarunk.

– Tény, kívülről úgy tűnt, amennyire szervezett, annyira tudatos a magyar válogatott.
– Belülről én is így éreztem. Amire készültünk, javarészt megvalósítottuk. Bale-re visszatérve: lezártuk azokat a területeket, amelyekre be szokott futni, nem hagytunk neki rést, végig a nyakán lihegtünk.

– A bemelegítésnél korábbi kispesti klubtársával, Holender Filippel passzolgatott. Ha egy éve valaki azzal áll önök elé, hogy kétezertizenkilenc június tizenegyedikén mindketten kezdőként készülhetnek a Wales elleni Európa-bajnoki selejtezőre, mit szólt volna?
– Megmosolyogtam volna az illetőt.

– Miért is?
– Filip nevében nyilván nem beszélhetek, de a sajátoméban igen: tavaly ilyenkor messze voltam attól, hogy válogatott legyek.

– Minek kellett történnie ahhoz, hogy magára ölthesse a címeres mezt?
– Egyrészről Marco Rossi lett a szövetségi kapitány, akivel a Honvédnál éveken át dolgoztunk együtt. Ő tisztában van azzal, mire vagyok képes, és azzal is, hogy amit elvár egy válogatott játékostól, azt megkövetelheti-e tőlem. Másrészről az is sokat segített, hogy a télen az Egyesült Államokba, a Sporting Kansas Cityhez igazoltam át. A Major League Soccer egyik élcsapatában edződöm, a fejlődésem szempontjából jó helyen vagyok. Sokat tanultam az elmúlt hónapokban. Olyan csapatban szerepelek, amely a sokpasszos játék híve. Szereti birtokolni a labdát, szereti kontroll alatt tartani a meccset. Wales ellen éppen ezt éreztem, hogy sokat birtokoljuk a labdát és kontroll alatt tartjuk a meccset.

– Ha elfogadja a dicséretet: talán még nem is láttam olyan higgadtan játszani, mint kedd este.
– Ez az, amit Amerikában gyakorlatilag belém vertek. Hogy ne mindig azt tegyem, amit első szándékból tennék, hanem gondolkodjak kicsit.

– Könnyen ment az „átállás”?
– Kissé macerás volt. Még van hova fejlődnöm, ez az igazság. Kezdetnek azért nem rossz, ahol tartok.

– Kijelenthető, hogy a Sportingban alapemberré nőtte ki magát?
– Játéklehetőségből csakugyan nem szenvedek hiányt, de ebben feltehetőleg az is közrejátszik, hogy a keret néhány tagja sérüléssel bajlódik. Ha felépülnek, meglátjuk, hogy a kezdőben vagy a kispadon jut-e nekem hely.

– Aggódik emiatt?
– Nem. Megmutattam a szakmai stábnak, mire vagyok képes, innentől fogva nem az én dolgom eldönteni, hogy beférek-e a csapatba vagy sem.

– Jó ajánlólevél, hogy a válogatott legutóbbi három mérkőzésén kezdőként jutott szóhoz?
– Remélem, az. De meglepődtem, hogy Marco Rossi Azerbajdzsánban is bizalmat szavazott nekem. Jóformán az utolsó pillanatban estem be Telkibe, mégis kezdő lehettem. A lelkem mélyén úgy készültem, hogy játszom, de jólesett a bizalom. Habár a kapitány képben volt a formámat illetően, Amerikában is folyamatosan érdeklődött az állapotom felől.

– Nem sokon múlt, hogy ezt góllal viszonozza.
– Bakiban belepiszkáltam egy a kapusról kipattanó labdába, aztán kapura akartam lőni, de láttam, hogy érkezik a „Willi-intercity”, és inkább elhúztam a lábam.

– Ön elhúzta a lábát?!
– Kizárólag a gól érdekében.

– Wales ellen még közelebb járt a gólszerzéshez, amikor az „égből” lehulló labda önről pattant a kapu felé. Közvetlenül a meccs után azt mondta, vissza kell néznie, hogy Joe Allen a gólvonalon vagy azon túlról kanalazta-e ki a labdát. A felvétel megtekintése után mire jutott?
– Az egyik kameraállásból úgy tűnik, bent volt a labda, a másikból már nem biztos. Tudomásul kell vennem, hogy a játékvezető úgy ítélte meg, nem volt bent teljes terjedelmében. A döntést nyilván könnyebb elfogadni annak fényében, hogy Pátkai Máté góljával végül nyertünk.

– Ha már szóba került Willi Orbán: a walesiek legyőzését követően azt is mondta, hogy fel kell nőnie hozzá. Tényleg így gondolja?
– Persze. Willi évek óta a Bundesligában játszik, nem is akárhogy. Alig van olyan hét, hogy ne kerülne be a forduló válogatottjába. Kiváló futballista, arra kell törekednem, hogy méltó társa legyek. Nem lehet, hogy a legnagyobb terhet mindig ő cipelje, a többi hátvédnek ki kell segítenie őt.

– Ha nem tévedek, a kommunikáció nem okoz problémát.
Noha Willi egyre jobban tud magyarul, egyelőre az angol a „hivatalos” nyelv köztünk. A lényeg az, hogy megértjük egymást. Mindenesetre jó mellette játszani. Mint ahogy a többiek oldalán is jó küzdeni.

– Szalai Ádám is kiosztott egy bókot, amikor ország-világ előtt kijelentette, a szenzációs védelem volt a Wales elleni siker kulcsa.
– Ez hízelgő, de az egész csapat remekül játszott. Hogy mást ne mondjak, Ádám az utolsó percekben védőket megszégyenítő módon mentett Gareth Bale elől. Maradjunk annyiban, igazi csapatmunka volt.

– A munkát becsülettel elvégző csapatnak fél távnál kilenc pontja van...
– Ezt aláírtam volna az első mérkőzés előtt. Utána végképp. Ahhoz, hogy a szlovákiai vereség után egyenesbe jöjjünk, az is kellett, hogy válságértekezletet tartsunk. Egymás közt tisztáztuk a dolgokat, ennek is köszönhető, hogy azóta mindhárom meccsünket megnyertük.

– A folytatást illetően érdemes számolgatni?
– Még korai. Az ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a tabella most szépen fest. Ha már úgyis kánikula van, lefagyaszthatnánk...

– Ennek aligha örülne Ryan Giggs, a walesiek szövetségi kapitánya, aki a sorsolást követően nem sorolta a továbbjutásra esélyes válogatottak közé a magyart.
– Minden tiszteletem Ryan Giggsé, fantasztikus futballista volt, és nincs kétségem afelől, hogy edzőnek is jó. Az ő véleményével azonban nekünk nem kell foglalkoznunk. Azzal már sokkal inkább, hogy elérjük a célunkat.

– Vagyis?
– Szerintem tudja, mire gondolok.