Szétcsúszva

Különös volt újra látni Kovács Attila, az MLSZ szörnyű emlékű elnökének friss fotóját, és olvasni a szavait. Mi is próbáltuk őt felkutatni és megszólaltatni, ám ez előbb sikerült az Indexnek, amiért jár a szakmai elismerés. Azért már kevésbé, hogy a beszélgetésben kontroll nélkül mesélhetett, fantáziálhatott végeláthatatlanul, a tényeket a tőle megszokott nagyvonalúsággal kezelve, mellőzve, alakítva. Szomorú, sőt, megrázó látni, hogy munkanélküliként, bukott sport- és vállalatvezetőként kritizál mindent és mindenkit, amolyan igazi párttitkári színvonalon, összekeverve neveket, országokat, tárgyi tévedések és csúsztatások özönét zúdítva az olvasóra, talán csak az öntudatos lendület hagyott kicsit alább az elmúlt két évtizedben. Ha a bő lére eresztett, kocsmai bölcsességekkel megspékelt mondandó közlése azt a célt szolgálta, hogy lejárassa magát az interjúalany, nem volt sikertelen az akció, ám mégis azt gondolom, erre a szegény, kiégett emberre csupán azért volt most szükség, hogy megfogalmazza a maga végtelenül egyszerű üzenetét: a gonosz politika tönkretette őt, a tökéletest. Hadd ne kezdjünk e helyütt részletes felsorolásba, hogy Kovács Attila milyen elképesztő, dilettáns, szégyenteljes döntésekkel, módszerekkel, machinációkkal, otrombaságokkal írta be örökre a nevét a magyar labdarúgás történetének legsötétebb lapjaira. Már húsz éve igyekszünk ezeket örökre elfelejteni.