– Egy-egy mérkőzés kapcsán nem szeretem a sorsdöntő jelzőt, a pénteki, Románia elleni összecsapás viszont...
– Szerintem nincs viszont. Nálam nem létezik olyan, hogy sorsdöntő, vagy hogy most meg kell halni a pályán. Minden tétmeccs ugyanolyan fontos, három pontnál sehol sem adnak többet a győzelemért. Lehet példálózni zárt kapuval, sorsdöntő meccsel meg történelmi háttérrel, de a románok, majd – hogy azért arról se feledkezzünk meg – a törökök elleni találkozó futballmérkőzés lesz, mindkét csapat a győzelemért indul harcba. Ez számomra természetes.
– Akkor máshonnan közelítek. Minthogy önök sem lesznek fiatalabbak, a következő generáció tudásáról egyelőre nem kaptunk, kaphattunk világos képet, létezik-e valami különleges érzés, netán motiváció, hogy jelenleg elérhető közelségben van Brazília? Hiszen nem tudhatjuk, mikor lesz megint olyan selejtezősorozat, ahol négy meccs után ennyire jól állunk majd.
– Ez az a pont, amikor nincs fontosabb a tisztánlátásnál. Az eddigi szereplésünk minden túlzás nélkül bravúr, mert ha megnézzük a holland, a török és a román keretet, majd összehasonlítjuk a miénkkel, igen nagy a különbség. A holland után a török együttesnek van a legtöbb jó, európai élbajnokságban edződő játékosa, mégis mi állunk a második helyen Hollandia mögött, Románia pedig a harmadik. Mi lennénk a legboldogabbak, ha a futballsikerekre kiéhezett magyar embereket világbajnoki vagy Európa-bajnoki szereplés kivívásával ajándékoznánk meg: elhiheti, csapattársaimmal legalább annyira vágyunk rá, mint honfitársaink. Csak sajnos vannak korlátaink.
– A merítési lehetőség?
– Például. Megint csak a törökökkel meg a románokkal hozakodok elő. Tőlük hány futballista légióskodik európai topbajnokságban, s tölt be meghatározó szerepet a klubjában? És tőlünk? Vagy említhetném a képzésben, illetve a terhelésben megmutatkozó különbségeket. Ezt feltétlenül észre kell vennie mindenkinek. Már csak azért is, mert feltűnő. Ezért mondtam az eddigi szereplésünkre, hogy bravúr.
– Azért hátha maradt még egy-két nagy dobás a csapatban…
– Dolgozunk az ügyön, mert zárt kapu ide, erős riválisok oda, minket a győzelem vezérel. Pénteken, kedden – mindig. És már nagyon várom a következő megméretéseket.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MIT SZÓLT SZALAI ÁDÁM, AMIKOR KLUBEDZŐJE, THOMAS TUCHEL KÖZÖLTE VELE, HOGY A KÖZÉPPÁLYÁN SZÁMÍT RÁ, KERESSE A KEDDI NEMZETI SPORTOT!
