Storck bátrakat húzott, a 12. ember besegített, Dzsudzsák megmutatta!

1. KÉT SZŰRŐ HELYETT EGY

Már az első mérkőzésen is a korábban megszokott kétszűrős felállás helyett egy védekező középpályással játszott a válogatott. Oslóban a négy védő előtt – nagy meglepetésre – Gera Zoltán játszott, a Ferencváros középpályása előtt Elek Ákos és Kleinheisler László szerepelt.

A visszavágó előtt kérdés volt, utóbbi kettő tudja-e vállalni a játékot? Igen, sikerült regenerálódniuk, míg az eltiltása miatt hiányzó Gerát klubtársa, Nagy Ádám váltotta a kezdőben. A felállásunk azonban nem változott, Elek nem húzódott hátrébb a meccs elején Nagy mellé, hanem előrébb játszott, Kleinheislerrel egy vonalban.

Már ez a döntés mutatta, hogy Bernd Storck szövetségi kapitány nem megy bele abba, hogy a visszavágó arról szóljon, hogy a hátunkat súrolja a háló, és hagyjuk, hogy a norvégok beszorítsanak minket. A német szakember döntése éppúgy bevált, ahogy az első mérkőzésen, s ezzel újat hozott nemcsak a saját, hanem Dárdai Pál döntéséhez képest is.

Amikor Priskin Tamás bevette a norvég kaput, akkor viszont Storck azonnal teátrális mozdulatokkal mutatta be, hogy 4–4–1–1, majd amikor a játék is úgy engedte, magához hívta Nagy Ádámot, aki átadta a társaknak az utasítást, Elek pedig visszalépett Nagy mellé.

A labdabirtoklás tekintetében innentől kezdve a norvégok voltak fölényben (61:39 lett az arány a meccs végére), a mieink kontrára rendezkedtek be, majd egy újabb góllal eldöntötték a továbbjutás kérdését. A kulcs tehát az volt, hogy sem az első, sem a második mérkőzésen nem adtuk fel, hogy nálunk legyen a labda, csak akkor álltunk át biztonságosabb játékra, amikor már kétgólos előnyünk volt.

Öröm látni, hogy több formációban tud játszani a válogatottunk!

2. ÖSSZEÁLLT, STABIL VÉDEKEZÉS

Ismét az első meccsből kell kiindulnunk, hiszen már ott is – néhány hibától eltekintve – kiválóan teljesített a hátvédsor, de most ugyanez elmondható. A magyar válogatott játékosai a mérkőzés során 22-szer szereltek, 21 labdát szereztek, 15-ször blokkoltak, és ha úgy alakult, nem voltak szívbajosak, 43 alkalommal kivágták a labdát.

Fiola Attila lassan elfeledteti velünk azt, hogy éveken át kényszermegoldásokat kellett alkalmazni a jobbhátvéd poszton. Guzmics Richárd a „légtér ura” volt, szinte mindent elfejelt, lengyelországi tapasztalatait válogatott mezben is rendkívül jól alkalmazta.

A mérkőzés előtt, amikor azt latolgattuk, milyen lehetőségei vannak a kezdőcsapat összeállítását illetően Storcknak, azt írtuk, támogatnánk, hogy Lang Ádám megtartsa a helyét a kezdőcsapatban annak ellenére, hogy Juhász Roland visszatérhet. Storck úgy látta, ha már egyszer bizonyított, újra esélyt ad a 22 éves hátvédnek, aki ezúttal is élt vele.

Bár a másik három védőnek is jár a dicséret, a kulcskérdés Kádár Tamás személye volt. Sokan elsőre Leandrót várták volna az oslói kezdőbe, de az első meccs előtt már jeleztük, a védelem magasítása, valamint a norvég jobb oldal veszélyessége miatt biztonságosabb lehet Kádár játszatása. Mint a mellékelt hőtérkép mutatja, ezúttal is a norvég jobbszárny volt az erősebb, és erre nagyszerűen felkészültek a mieink.

A teljes norvég válogatott hőtérképe mellett még két ábrát emelnénk ki. Ahogy lentebb látszik, Lovrencsics Gergő és Dzsudzsák Balázs gyakorlatilag jobb-, illetve balhátvédet játszott, egyáltalán nem volt „büdös” nekik a védőmunka, elképesztően hasznosan futballoztak.

3. HOL VOLT EDDIG EZ A DZSUDZSÁK?!

Ha már Dzsudzsák Balázs… A csapatkapitány maga is elmondta a pótselejtező előtt többször is, nem volt elégedett az ősz folyamán a válogatottban nyújtott teljesítményével. Az oslói meccs aztán ismét nem a legjobban sikerült neki, keveset vállalkozott, egy nagy helyzete volt, ám azt lassan oldotta meg.

„Dzsudzsákban a csütörtökön látottaknál több van – reméljük, vasárnap megmutatja!” – írtuk szombaton és most nagy örömünkre azt jegyezhetjük fel: megmutatta! Sokat vállalkozott, rengeteget futott, a whoscored.com-nál magasan a legjobb játékos lett 8.6-es osztályzatával.

Nézzünk meg néhány, ezt alátámasztó adatot! Hatszor célozta meg a kaput (Oslóban csak kétszer), nyolc cselt mutatott be, a mieink közül a legtöbbször (53-szor) ért labdába, emellett ötször szerelt is, valamint a második gólunk előtt ő adta be a szögletet, és a lécet is eltalálta.

Bárcsak ezt a Dzsudzsákot látnánk mindegyik meccsen!

4. KLEINHEISLER UTÁN PRISKIN – MEGINT NAGYOT HÚZOTT A KAPITÁNY

Azt nem tudjuk, tudatos-e Storcktól, hogy csaknem minden mérkőzésére hagy egy meglepetést (a szurkolóknak és az ellenfélnek egyaránt), de az biztos, hogy a legutóbbi két húzása nagyon bejött. Az oslói találkozó előtt Kleinheisler, a visszavágó előtt Priskin miatt esett le a közvélemény álla – mind a ketten gólt szereztek.

Centerposzton igencsak bő volt a kínálat. Szalai Ádám kezdett Norvégiában, a selejtezősorozat során a legtöbbször ő volt a válogatott középcsatára. A szurkolók leginkább Böde Dánielt szerették volna a pályán látni, a Fradi támadója csereként a második gólban szerzett érdemeket. Ne feledjük el azt sem, hogy a lengyel élvonal góllövőlistáját vezető Nikolics Nemanja egy percet sem kapott a pótselejtező során!

És ott volt még Priskin Tamás is, akit az előző bekezdésben említett három úriember miatt szinte senki nem várt a kezdőbe. Storck viszont betette. És milyen jól tette! Azt a gólt, amit szerzett, valószínűleg sohasem felejti el. De aki látta, az sem!

Csupán két lehetősége volt a gólszerzésre, de egyet kihasznált belőle, ezzel nemcsak saját magát, hanem Storckot is az égbe emelte.

5. A TIZENKETTEDIK JÁTÉKOS

Ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mert lehetett volna a válogatottunkban világsztárok sora, topligás játékosok hada, ha nincs ilyen szurkolótábor és ilyen atmoszféra a nemzeti csapat mellett, lehet, hogy sutba dobhattuk volna az egészet.

Ne feledjük el, a pótselejtező előtt arra is volt esély, hogy a felfüggesztett zárt kapus büntetést most szabják ki nekünk, márpedig szurkolók nélkül egészen biztosan nem játszott volna így a válogatott. Nagyon látszott a játékosokon, hogy az utolsó leheletükig küzdenek ezen a találkozón, minden labdáért megszenvedtek, vért izzadtak a pályán, és a végén hősök lettek.

A lényeg azonban továbbra is egyetlen mondat: a magyar válogatott kijutott az Európa-bajnokságra!