– Továbbmennék a szövetségi kapitánynál: bombaformának örvend.
– Nem vagyok rossz passzban, de hogy én mit mondok, vagy más mit gondol, nem számít. Ez esetben kizárólag az a fontos, hogy a játéktéren milyen produkciót nyújtok. Másképp fogalmazva: a teljesítményem beszéljen helyettem. Megjegyzem, mindig is csapatembernek tartottam magam, ennek megfelelően azt vallom, hogy ha egy-két játékos remekel, az édeskevés, a sikerhez mindenkinek bele kell tennie valamit a közösbe.
– Ön gólokkal járulhat hozzá a győzelemhez.
– Nem feltétlenül. Aláírom, a csatárt elsősorban a gólok száma minősíti, ám anélkül is lehet jól futballozni, hogy valaki a kapuba találjon. San Marino ellen sem azért feszülök meg, hogy a nevemet kiírják az eredményjelzőre, hanem hogy nyerjünk.
– A nép mégis Szalai Ádámtól reméli a gólokat. Ez feldobja, netán nyomasztja?
– Miért nyomasztana? Örülök, hogy egyre többen bíznak bennem. Hatalmas erőt ad ez nekem, mindig is erre vágytam.
– Ha valaki szombaton felhívja, miről mesélne szívesen?
– Arról, hogy miként szereztünk három pontot San Marino ellen. Merthogy a győzelem a legfontosabb! Sajnos a magyar válogatott még nincs azon a szinten, hogy bárki ellen többgólos diadallal kalkuláljon. Legyünk őszinték, számunkra most nem létezik könnyű vetélytárs.
– Tartsunk San Marinótól?
– Azt egy szóval sem mondtam! Játékosai nem topbajnokságok élklubjaiban szerepelnek, valószínűleg jobbak vagyunk náluk, ám ezt a pályán kell bizonyítanunk.
– Utánpótlásszinten játszott már a miniállam ellen, ugye?
– Kétszer is. Itt is, ott is több góllal nyertünk. Ha jól emlékszem, idehaza háromszor, odakint kétszer voltam eredményes.
A TELJES CIKKET A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL!
