HIRDETÉS
HIRDETÉS
HEGYI TAMÁS, THURY GÁBOR 2013.06.19 11:15 Frissítve: 2016.03.15 22:09

Mussolinin múlt az 1938-as magyar vb-arany?

Ma hetvenöt éve annak, hogy a magyar válogatott ezüstérmet szerzett a franciaországi labdarúgó-világbajnokságon. Dietz Károly együttese a döntőben 4:2 arányban maradt alul a címvédő Olaszországgal szemben. 1938. június 19-én és utána is még jó ideig nem mindenki örült ennek az ezüstéremnek. A Nemzeti Sport Online múltidézése.

HIRDETÉS
A francia köztársasági elnök, Albert Lebrun és Titkos Pál kézfogása a finálé előtt
(Fotók: A labdarúgó-világbajnokságok története című könyvből)

Bornemisza Géza iparügyi miniszter 1938. június 26-án az Újpest–Rapid Bucuresti Közép-európai Kupa-mérkőzés szünetében a díszpáholyba magához kérette dr. Dietz Károly szövetségi kapitányt. Egy héttel a párizsi vb-döntő után gratulált neki az ezüsthöz, kifejtette, nagyon sajnálja, hogy a kapitánnyal méltatlanul bánt el a közönség. Aztán némi szünet után hozzátette, mint futballszurkoló ő is másképp gondolja a dolgot…

Dietz, akit még a vb előtt a Nemzeti Sport népszerű BÖK rovata Vietznek keresztelt át, azzal védekezett, hogy a döntőbeli összeállításra vonatkozó elgondolása jó volt, mire a miniszter így reagált: „Kedves barátom, nem elgondolás, hanem jó »spuri« kell a csapat-összeállításhoz.” Spuri, azaz jó megérzés. A politikus ezzel a mondatával azok táborát erősítette, akik a vb után már nem látták volna szívesen a kispadon Dietzet.

„Mondjon le! Mondjon le!” – zúgott kórusban a Keletiben. Amikor hazaérkezett a válogatott az olaszok elleni, 4:2-re elvesztett finálé után, a szakvezetőnek úgy kellett kisurrannia a pályaudvarról.

KORÁNYI, TURAY ÉS TOLDI NÉLKÜL A DÖNTŐBEN

Noha a korabeli tudósítások zöme elismeri, hogy az olaszok jobbak voltak a vb-döntőben, a 75 évvel ezelőtti fináléval kapcsolatban ugyanúgy örökké fennmarad a kérdés, mint az 1954-es döntőt illetően: mi lett volna, ha a szövetségi kapitány más felállásban küldi pályára a csapatot?

Mussolini a döntő előtt táviratot küldött az olasz csapatnak, a szöveg ennyi volt: „Győzni vagy meghalni.”  A magyar válogatott kapusa, Szabó Tóni a mérkőzés kapcsán  így viccelt: „Kaptam négy gólt, de megmentettem az olaszok életét.”
Ennyi idővel a történtek után lehetetlen kibogozni a szálakat, de azért néhány ellentmondáson érdemes elgondolkodni. Dietz védelmében annyit, hogy akkoriban hemzsegtek a kiváló futballisták – hely hiányában tekintsünk el a méltatásuktól –, s egy kapitánynak nem feltétlenül kell rajongania mindegyikükért. Ahogyan ő sem rajongott Toldi Gézáért, a Ferencváros csatáráért. A jobbszélső, Sas Ferenc a döntő után 50 évvel visszaemlékezésében politikai bundaként aposztrofálta a döntőt, szerinte Mussolini akaratának megfelelően le kellett adni a meccset.


Más verzió szerint Toldi azért nem játszott, mert az olasz szövetségi kapitány, Vittorio Pozzo nehezményezte a játékát, mondván, durván futballozik, s ezt a két válogatott vezetőinek a mérkőzés előtt néhány nappal megejtett találkozóján a mieink tudomására is hozta. Dietz Korányi Lajos, Turay József és Toldi Géza helyett Polgár Gyulát, Szűcs Györgyöt és Vincze Jenőt küldte pályára – Polgár és Szűcs addig egyetlen percet sem játszott a vb-n. Az 50 éves évforduló kapcsán viszont az egyik „érintett”, Polgár azt nyilatkozta: „Sajnos, nem voltunk jobbak. S ha Korányi, Turay meg Toldi is játszik, akkor sem lettünk volna jobbak.”

Hogy beavatkozott-e a politika? Az 1934-es olasz–csehszlovák vb-döntő után sem a vesztes fél, sem a játékvezető nem utalt arra, hogy az olaszok befolyásolni akarták volna a finálé kimenetelét. És négy évvel később sem volt erre utaló hivatkozás, noha Zsengellér Gyula azt állította, elhangzott, hogy Toldi olasz nyomásra maradt ki. Elképzelhető, hogy Dietz „saját szorgalomból” hagyta ki Toldit. Vagy létezett még egy verzió? A kapitány hol azt mondta, hogy az összekötő lába fáj, hol azt, hogy elégedetlen a svédek ellen mutatott játékával, ugyanakkor cáfolta, hogy a tankszerű támadót egy fegyelmezetlenség miatt kellett a döntőben jegelni a rendezők kérésére.

A XXI. század – a legendák velünk élnek című televíziós dokumentumműsor 2013. május 7-i adásában Andreides Gábor, a magyar–olasz kapcsolatokat kutató történész úgy fogalmazott: „A mai napig nem tisztázott, hogy Mussolini esetleg leszólt, hogy másképp állítsa össze a magyar szövetségi kapitány a válogatottat a döntőre. Az utolsó pillanatban több erős (sic!) játékos is kikerült a csapatból, például Toldi Géza, a Ferencváros kiválósága, akiről köztudott volt, hogy ő aztán tényleg szívvel-lélekkel harcol a győzelemért.”

Dietz Károly (áll, balra) és segítője, Schaffer Alfréd (ül középen, cigarettával a kezében) sok mindenben nem értett egyet. Schaffer Spéci mellett jobbra Lázár Gyula, a Tanár úr ül, hátul balra Kohut Vilmos áll, aki Bíró Sándorra támaszkodik

ÁBEL: ÖT NAP A PÁRIZSI „RENGETEGBEN”

Sárosi György doktor szerint Dietz az összeállítás megváltoztatásával valóságos palotaforradalmat robbantott ki a játékosok körében. Olyannyira, hogy a csapatkapitány is azon morfondírozott, nem vállalja a játékot, aztán Dietz és a hazafisága meggyőzte. Sárosi még Cseh II László és Dudás János vb-keretből kihagyására is hivatkozott, bár hozzátette, egyikük sem volt jó formában.

Gyurka azt is nehezményezte, hogy Dietz a győztes csapaton ne változtass elv helyett a győztes csapaton szinte mindig változtatott. (Pedig a szövetségi kapitány a vb előtt közvetlenül azt nyilatkozta, „az első két mérkőzésünkön ugyanazzal a csapattal fogunk kiállni”.) Mi mással magyarázható, hogy a svédek elleni elődöntőbeli 5:1-es parádé után arra az egyébként bugyuta – vagy ellenkezőleg, éppen a kapitány szokását ismerő? – kérdésre, hogy változtat-e a döntőre, igennel válaszolt, s már sorolta is a lehetőségeket…

Polgár Drumi úgy emlékezett, a döntőben 200 pengő prémiumért játszottak. Hogy ez mennyit ért? Akkoriban létezett egy mondás: havi 200 pengő fixszel az ember könnyen viccel. A másik oldalról közelítve: József Attila 1937-ben Születésnapomra című versében ezt írta: „Harminckét évem elszelelt/s még havi kétszáz sose telt.”

Igaz, Korányiról azt mondta, csak akkor marad ki, „ha lábsérülése komolynak bizonyul”. Ehelyett a Fradi védője azért maradt ki, mert védőtársával, Bíró Sándorral összeszólalkozott a magyar–svéd elődöntőn. Dietz pedig ezzel megbontva látta az egységet; hiába mondta segítője, Schaffer Alfréd, hogy ilyen apró nézeteltérésekre maguk a játékosok sem adnak, a kapitány Korányi helyére a válogatottban 14 (!) hónapja inaktív, amúgy rendkívül sokoldalú Polgárt állította be.

Ábel, vagyis Zsengellér 52 évvel később, 1990 elején a Népsport hasábjain így emlékezett vissza az elveszített döntőre: „Majd szétrobbantam a méregtől a mérkőzés után. Amíg élek, bosszant a dolog, hiszen a rossz összeállítás miatt nem nyertük meg a világbajnokságot. Ebben, azt hiszem, mindenki egyetért velem, Dietz kapitányon kívül. Annyira begurultam, hogy Párizsban elköszöntem a csapattól, nem is utaztam haza velük. Vagy öt napig ott maradtam, mulatókba jártam, elvertem az összes pénzemet.”

S hogy miért nem játszott Turay József a fináléban? Az egyik verzió szerint Korányi iránti szolidaritásból hivatkozott sérülésre a döntő előtt. A másik variációban ő kérte, hogy kisebb sérülése miatt az elődöntőben ne játsszon, de Dietz erről hallani sem akart. A magyar futball Suttyóból lett Császára pedig rásérült. Ő maga a finálé előtti nap délelőttjén (a Korányi és Toldi nélkül felálló csapatot este hirdette ki Dietz) az egészségét firtató kérdésre ezt válaszolta: „Jól vagyok. A lábam fáj még, de most már nem törődöm vele.” Este már fáradtságra panaszkodott, a meccs délelőttjén pedig lemondta a vb-döntőt.

Ami után viszont a kapitányt akarták lemondatni. Azok, akik a Keletiben a vállukra emelték a vb-n remeklő Turayt.

Az ősz mester, Vittorio Pozzo (a Rimet-kupával) 1934 után 1938-ban is vb-győzelemig vezette az olaszokat – ő az egyetlen szövetségi kapitány, aki két világbajnoki címmel büszkélkedhet!

NEM VOLT RAJTUK SAPKA…

Dudásról áradozott a brit sajtó az 1936-os angol–magyar után, pedig a mieink 6:2-re kikaptak Londonban. Cseh II, a Matyi pedig a legendás Cseh, Sárosi, Zsengellér belső trió tagja volt, mellesleg az az ember, akit az elég zárkózott Sárosi a leginkább bizalmába fogadott játékostársai közül. S akit bohémsága mellett egy idő után krónikus tüdőbetegsége is akadályozott abban, hogy csúcsformában futballozzon.

Dietz Dudással és Csehvel kapcsolatban nem tudta levetkőzni volt rendőrfőkapitányi mivoltát. A legenda szerint azt is megszabta a válogatott keret tagjainak, hogy télen sapkát, sálat viseljenek. Aztán egyszer egy gépkocsiban ülve látta, hogy a két hungáriás (akkoriban: hungárista) sapka és sál nélkül grasszál a téli utcán. Leszúrta őket, hozzátéve, hogy megnézhetik magukat. Megnézhették.

Cseh az elvesztett vb-döntő után került csak vissza Dietznél a válogatottba, de csupán két mérkőzés erejéig – igaz, az 1938-as év első felében sok időt töltött szanatóriumban. Dudás 1938 januárjában kétszer játszott, aztán a finálét követően is kétszer Dietznél. A két futballistáról mindenesetre elmondható, ha nem volt rajtuk sapka, az volt a baj, de nem tévedünk nagyot abban, hogy ha hordanak is sapkát, Dietz akkor is talált volna valami kifogást… Más kérdés, hogy ő is érezte, a két labdarúgó nem mellőzhető, el is bizonytalanodott, mert – ún. nem utazó, biztonsági tartalékként – azért visszahívta őket a bő keretbe.

Hóman Bálint kultuszminiszter javaslatára 1938. január 19-én a kormány „12 000 pengő rendkívüli világbajnoksági segélyt bocsájt az MLSZ rendelkezésére”.

A kapitány egyértelmű hibájának leginkább az róható fel, hogy állandóan kísérletezett, még akkor is, amikor már a csapatjátékot kellett volna csiszolnia. Egy példa: 1938. május 15-én a válogatott a vonatkozó idényben az angol bajnoki címről egy ponttal lemaradó Wolverhampton ellen játszott felkészülési mérkőzést. Turay játéka nem volt számára meggyőző a középfedezet posztján, Szűcs Györgyről meg azt mondta, a katonai szolgálat akadályozta abban, hogy kifussa formáját.

Dietz ezért Sárosi György rendkívül tehetséges öccsét, az 1919-es születésű Sárosi III Bélát játszatta a Wanderers ellen – a vb-re azonban már nem vitte magával, nem tartotta elég érettnek. Ezek után Turay remekül focizott az elődöntőig, a fináléban viszont már Szűcs helyettesítette. És a sor számos példával folytatható lenne…

KÉT SZAKÉRTŐ – HÁROM ÁLOMCSAPAT

Az év eleji retró-Aranylabda-sorozat osztatlan sikerére való tekintettel, ismét megkerestük Török Pétert és Dénes Tamást, lapunk korábbi munkatársait. Ezúttal arra kértük őket, az 1938-as vb játékosaiból állítsák össze a torna általuk vélt legjobb csapatát.

– Kapusom Frantisek Plánicka, aki a vébén két meccsen védett a csehszlovák válogatottban, mindkettő hosszabbításba torkollott, de csak egy gólt kapott (a brazilok elleni, vesztes megismételt mérkőzésen Karel Burkert őrizte a kaput – a szerk.). A jobbhátvéd Korányi I Lajos – függetlenül attól, hogy nem játszott a döntőben. Megközelítőleg sem volt olyan jobbhátvéd a harmincas évek második felében Európában, mint ő. Pietro Rava: az olaszt tulajdonképpen csak azért tettem be a csapatba, mert nem lehetett csak magyart betenni… Végig egyenletes teljesítményt nyújtott a tornán, nem voltak megingásai.

Zezé Procópio, a jobbfedezetem, a vébén mutatkozott be a selecaóban, 1946-ra húszszoros válogatott lett. Közben megjárta a csendes-óceáni hadszínteret a második világháborúban, anyja révén ugyanis amerikai állampolgár is volt. A fedezetsort a Miguelként Uruguayban született olasz Michele Andreolo és a mi Lázár Gyulánk egészíti ki. Lázár ugyan nem játszott kiemelkedő formában a tornán, de a szó igazi értelmében játszotta a futballt – tudott futballozni.

Zsengellér Gyulát kénytelen voltam betenni a jobb szélre, mert nem tudtam neki helyet szorítani belül. Amúgy is minden poszton játszott a csatársorban karrierje során. A brazil Leonidas, a torna gólkirálya kihagyhatatlan. A Brazíliában első európaiként sikeres munkát végző hazánkfia, Kürschner Izidor volt az edzője akkoriban a Flamengónál. Center Sárosi doktor, aki minden meccsen volt szíves gólt szerezni. Silvio Piola a balösszekötő, mellette Gino Colaussi a szélső, aki nélkül az olaszok nem nyerték volna meg a vébét. Tartalékom az olasz labdarúgás egyik legendája, Giuseppe Meazza, aki szellemi vezére volt ennek a társaságnak – fogalmazott Török Péter, a korszak ismerője, a Nemzeti Sport egykori főmunkatársa.

TÖRÖK PÉTER ÁLOMCSAPATA
Plánicka (csehszlovák) – Korányi (magyar), Rava (olasz) – Zezé Procópio (brazil), Andreolo (olasz), Lázár (magyar) – Zsengellér (magyar), Leonidas (brazil), Sárosi (magyar), Piola (olasz), Colaussi (olasz); tartalék: Meazza (olasz)

Dénes Tamás futballszakíró, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztője a következő tizenkét labdarúgóra voksolt:

– Frantisek Plánicka, az 1934-es torna egyik hőse és ezüstérmese négy évvel később nem kapott gólt a hollandok elleni hosszabbításos meccsen, és csak egyet szedett be Leonidastól a negyeddöntőben – ha nem sérül meg, jó esélye lett volna csapatának az ismétlés során is. Jobbhátvédem a brazil Domingos da Guia, aki országa első világklasszis védője volt, s akit a franciaországi Mondialon ismert meg Európa. Hihetetlen fizikai ereje varázslatos technikával párosult. Balhátvéd Bíró Sándor, aki remekelt a döntőben, pedig az egyik legjobb formában játszó olasz, Amadeo Biavati jutott neki.

A fedezetsorom Szalay Antallal kezdődik. Pedig a torna előtt még az is kérdés volt itthon, hogy helye van-e a csapatban, s nem lett volna jobb a Lázár, Turay, Dudás fedezetsorral csatába menni. „Potyszem” aztán a Nemzeti Sport értékelése szerint mindhárom „komoly” mérkőzésen a mezőny legjobbjai közé tartozott. A torna idején 25 éves Michele Andreolo jelentette a kapcsot a hátvéd- és a csatársor között az olasz válogatottban. Végigjátszotta a tornát, a döntőben nyújtotta a legjobb teljesítményt. A torna idején még csak 22 éves balfedezetet, Ugo Locatellit magyar edző, Hlavay György tanította futballozni a Bresciában – hát, Locatelli jól megtanult. Hasznosította, hogy kiválóan ad be, precíz a labdakezelése, és nagyon gyors.

Biavati volt a torna legkiválóbb jobbszélsője, Sas Ferenc játszott a magyar csapatban ezen a poszton – a jelöltem mégis az univerzális Zsengellér Gyula, aki a döntőig vezető út minden állomásán szerzett gólt, s főleg az elődöntőben, a svédek ellen remekelt. Nélküle nem lenne teljes az All Star-csapat.

A kényszer szülte, hogy a torna kiemelkedően legjobb három belső csatárát „szétosszam” a két összekötő és a center posztján. Leonidas lett a torna gólkirálya, mindenben igazolta félelmetes hírét. Mindmáig érthetetlen, hogy Ademar Pimenta edző miért mellőzte az olaszok elleni elődöntőben. Talán a braziloknak is kedvezniük kellett Mussolininek? Silvio Piolát a torna legjobb játékosának tartotta a sajtó, két góljával főszerepet vállalt a finálé megnyerésében. Neki is magyar klubedzője volt: Viola József. Piola alkatra Toldi Gézára hasonlított, ez meghatározta a játékstílusát is.

Balösszekötő Sárosi György. A magyar csapat kapitánya nélkül nem létezhet álomcsapat. Csak Leonidas szerzett nála több gólt (7) a tornán. Nem a döntő volt ugyan karrierje mérkőzése, de úgy jött le a pályáról, hogy élete mindegyik, összesen öt világbajnoki meccsén (1934, 1938) a kapuba talált, összesen hat alkalommal! A torna két leggólerősebb balszélsője, Titkos Pál és a hajdanán a döntőbeli ellenfeleihez hasonlóan az Osztrák-Magyar Monarchiában született Luigi Colàusig (olaszosított néven Colaussi) az elődöntőben és a fináléban is szerzett gólt. Az olaszt az emelte a magyar elé, hogy ő kétszer is kapuba talált a Colombes-ban.

Juthatott volna a plusz egy hely Giuseppe Meazzának, aki már másodszor lett világbajnok (Giovanni Ferrarival, Guido Masettivel és Eraldo Monzeglióval egyetemben – a szerk.), s tényleg egyik legjobbja volt az olaszoknak. De önmagához képest nem játszott kiemelkedően. Egy sziléziai német, aki aztán a háború alatt német lett, s ezért eredeti hazájában kiátkozták, szinte csodát tett egyetlen meccsen, a brazilok ellen. Ernest Wilimowski (később Ernst Willimowski) élete kész regény, s ebben az egyik legérdekesebb fejezet az 1938-as vb-nyolcaddöntő, amelyen négy gólt lőtt. De a lengyelek 6:5-re kikaptak, és kiestek.

DÉNES TAMÁS ÁLOMCSAPATA
Plánicka (csehszlovák) – Domingos da Guia (brazil), Bíró S. (magyar) – Szalay (magyar), Andreolo (olasz), Locatelli (olasz) – Zsengellér (magyar), Leonidas (brazil), Piola (olasz), Sárosi (magyar), Colaussi (olasz); tartalék: Wilimowski (lengyel)

A Wikipedián fellelhető All Star-csapat érdekessége, hogy – a korszak módijától eltérően – három hátvéddel és két fedezettel áll fel, nyilván azért, hogy a két kitűnő olasz bekk, Alfredo Foni és Pietro Rava mellett helyet szorítson az ezen a tornán feltűnő Domingos da Guiának is. A másik érdekesség, hogy a „wikitizenegy” csatársora is ugyanazokból a nevekből áll, mint a szakértőink által összeállított ötös fogatok. Ebben az elit alakulatban nincs tartalék játékos.

A VB NEM HIVATALOS ALL STAR-CSAPATA
Plánicka (csehszlovák) – Foni (olasz), Domingos da Guia (brazil), Rava (olasz) – Andreolo (olasz), Locatelli (olasz) – Zsengellér (magyar), Leonidas (brazil), Piola (olasz), Sárosi (magyar), Colaussi (olasz)

A NEMZETI SPORT ONLINE KORÁBBI ÍRÁSA AZ 1938-AS VB-RŐL ITT!

MAGYARORSZÁG EREDMÉNYSORA AZ 1938-AS VB-N

Nyolcaddöntő
Magyarország–Holland-India 6:0
Gólszerző:
Zsengellér (2), Sárosi Gy. (2), Kohut, Toldi

Negyeddöntő
Magyarország–Svájc 2:0
Gólszerző: Sárosi Gy., Zsengellér

Elődöntő
Magyarország–Svédország 5:1
Gólszerző: Zsengellér (2), Jacobsson (öngól), Titkos, Sárosi Gy., ill. Nyberg

Döntő
Olaszország–Magyarország 4:2
Olaszország:
Olivieri – Foni, Rava – Serantoni, Andreolo, Locatelli – Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi
Magyarország: Szabó A. – Polgár, Bíró S. – Szalay, Szűcs Gy., Lázár – Sas, Vincze J., Sárosi Gy., Zsengellér, Titkos
Gólszerző: Colaussi (2), Piola (2), ill. Titkos, Sárosi Gy.


A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE AZ 1938-AS VB-N
Balogh István (fedezet, Újpest, 1 mérk./– gól), Bíró Mihály Dániel (csatár, Ferencváros, –/–), Bíró Sándor (hátvéd, Hungária, 4/–), Háda József (kapus, Ferencváros, 1/–), Kohut Vilmos (csatár, O. Marseille, 2/1), Korányi I Lajos (hátvéd, Ferencváros, 3/–), Lázár Gyula (fedezet, Ferencváros, 4/–), Polgár Gyula (hátvéd, Ferencváros, 1/–), Sárosi György dr. (csatár, Ferencváros, 4/5), Sas Ferenc (csatár, Hungária, 4/–), Szabó Antal (kapus, Hungária, 3/–), Szalay Antal (fedezet, Újpest, 3/–), Szűcs György (fedezet, Újpest, 1/–), Titkos Pál (csatár, Hungária, 2/2), Toldi Géza (csatár, Ferencváros, 2/1), Turay József (fedezet, Hungária, 3/–), Vincze Jenő (csatár, Újpest, 2/–), Zsengellér Gyula (csatár, Újpest, 4/5)
Nem utazó, biztonsági tartalék: Cseh II László (csatár, Hungária), Dudás János (fedezet, Hungária), Pálinkás József (kapus, Szeged), Sárosi III Béla (fedezet, Ferencváros)
Szövetségi kapitány: Dietz Károly. Edző: Schaffer Alfréd

 

MAGYARORSZÁG–HOLLAND-INDIA 6:0

 

MAGYARORSZÁG–SVÉDORSZÁG 5:1


OLASZORSZÁG–MAGYARORSZÁG 4:2



HIRDETÉS
HIRDETÉS
2018.11.21 08:56:11

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

Magyar labdarúgó-válogatott 2018: Georges Leekens és Marco Rossi osztályzókönyve.

2018.11.21 00:13:31

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Újra összeállni látszik valami.

2018.11.20 20:47:45

Magyar válogatott nemzetisport.hu

2018.11.20 13:10:11

Magyar válogatott S. ZS.

„Az UEFA sem hitte el, hogy teljesítményfokozó nélkül képes lehetek gólt szerezni.”

2018.11.20 12:29:24

Magyar válogatott BORBOLA BENCE

A kapitány majdnem biztos benne, hogy megkapjuk Olaszországot az Eb-selejtezőn.

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS