MAROSI GERGELY, PÓR KÁROLY 2017.10.11 13:54 Frissítve: 2017.10.12 17:08

Lehet ennél lejjebb is: a vb-selejtező sötét jövőt ígér a válogatottnak

A magyar válogatott a realitásoknak megfelelően a harmadik helyen, ám a várakozásoktól messze elmaradó pontszámmal és játékkal zárta a 2018-as világbajnokság selejtezőit, melyek mélypontja az Andorra elleni idegenbeli kudarc volt. Csúcspontja meg… – hát, itt nehéz helyzetben lennénk, ha meg kellene jelölni bármit. A legkellemetlenebb az, hogy sokkal inkább a helyzet rosszabbodása, mint javulása következne logikusan a kialakult helyzetből.

A vb-selejtező sötét jövőt ígér a válogatottnak (Fotó: Szabó Miklós)

 

Van egy angol bölcsesség, a „kacsateszt”, mely szerint ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa és hápog, mint egy kacsa, akkor valószínűleg egy kacsát látunk.

Na most, ha úgy érezzük, hogy a magyar válogatott rosszul játszik és rossz eredményeket ér el, az valószínűleg egy rosszul sikerült selejtezősorozatot jelent.

Bernd Storck szövetségi kapitány elmondta a Feröer elleni mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón, hogy Csányi Sándor MLSZ-elnök értékelése szerint stagnál jelenleg a válogatott. Az egészen biztos, hogy nem fejlődött az Európa-bajnokság óta eltelt időszakban…

A nagy kérdés az, hogy reálisan szemlélve várhatunk-e előrelépést a közeljövőben.

És erre nehezen mondhatnánk igent, mivel a válogatottal kapcsolatos problémák alapvető és súlyos strukturális gondokra mutatnak rá.

NEM ÉRDEMES SZÉPÍTENI

Ezen a selejtezősorozaton nem érdemes szépíteni. Nem is lehet. Sem a látottak, sem a számok nem engedik meg.

Ez a magyar labdarúgó-válogatott legrosszabb kvalifikációs sorozata a 2008-as Eb-selejtezők óta, amikor a nemzeti csapat (szövetségi kapitányok: Bozsik Péter, majd Várhidi Péter) 12 pontot gyűjtve csoportja 6. helyén zárt, csupán Máltát megelőzve, de Máltától is egyszer kikapva.

Magyarország 14 ponttal maradt le a csoport első két helyezettjétől, Portugáliától és Svájctól. Amióta 3 pont jár a győzelemért a kvalifikációs sorozatokban (az 1996-os Eb selejtezői), hasonló még nem történt meg. Ennyivel még nem maradt le a válogatott riválisaitól.

 

SZAKADÉKNYI KÜLÖNBSÉG
Selejtező
Lemaradás*
Vb 2018 14 pont
Eb 2016 4 pont
Vb 2014 2 pont
Eb 2012 5 pont
Vb 2010 5 pont
Eb 2008 12 pont
Vb 2006 10 pont
Eb 2004 5 pont
Vb 2002 8 pont
Eb 2000 11 pont
Vb 1998
Eb 1996 7 pont
*: a 2. helyezetthez képest. A válogatott az 1998-as vb selejtezőin 2. lett.

Lehet azt mondani, hogy ez a csoport erősebb volt, mint a továbbjutással végződő Eb-selejtezős csoport. Ez igaz, ám nem erősebb, mint amilyen riválisok közé került válogatottunk a 2010-es vb, a 2012-es Eb vagy a 2014-es vb selejtezőin.

Lehet azt mondani, hogy a háttérben (infrastrukturálisan, az utánpótlásban) elindultak jó folyamatok. Lehet azt mondani, hogy még a Feröer elleni, tét nélküli záró mérkőzésre is megtelt a Groupama Aréna.

De nem lehet nem meghallani, hogy a közönség teljesen egyértelműen tudatta Bernd Storckkal („Auf Wiedersehen!”), a szövetséggel, illetve a játékosokkal („K...a gyenge!”), hogy mi a véleménye. Nem volt Himnusz-éneklés a szurkolók elé álló csapattal együtt. Füttyszó volt. Csalódottság. Kiábrándultság. Ezek pedig teljesen jogos érzések a selejtezők után.

Egyetlen pozitívuma volt ennek a sorozatnak: hogy vége lett.

A gondok viszont itt maradtak.

ÖREGEDŐ VÁLOGATOTT

A magyar válogatott korfája nem ideális. Nemzeti csapatunk már a 2016-os Európa-bajnokságon is a rutinosabbak közé tartozott – a huszonhármas keret átlagéletkora 27.53 volt –, és bár ez csökkent az Eb-kvalifikáción, a kulcsszerepet kapó játékosok szinte mindegyike 27 éves vagy idősebb. A sérülés miatt kényszerpihenőn levő Gera Zoltán kivételével ugyan minden játékosban biztosan „benne van” még egy vagy két selejtezősorozat, de a probléma, hogy nem látszik annak a generációnak még a körvonala sem, amely leválthatná őket.

Gera Zoltán nagyon fog hiányozni a magyar válogatottnak (Fotó: Szabó Miklós)

A válogatott elveszítette az elbúcsúztatott Király Gábor, Vanczák Vilmos, Juhász Roland, Hajnal Tamás kvartettet – mindannyian nagyon hosszú, magas szintű légiós tapasztalatot hoztak a nemzeti csapathoz. Az, hogy Gera Zoltán tudja-e még gyarapítani válogatottságai számát – nyilván nem szívesen állna meg 100 alatt –, egészségi kérdés is. Minden bizonnyal ő lesz a következő, aki követi Királyékat, korszakot meghatározó magyar futballistaként.

Az elmúlt húsz évben külföldre szerződő, majd a válogatottban is évekig szerepet játszó játékosok alapvetően két nagy csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak az 1990-es évek végén, illetve a 2000-es évek első felében nyugatra kerülő labdarúgók, a teljesség igénye nélkül Király Gábortól Dárdai Páltól és Hajnal Tamástól kezdve Lőw Zsolton, Gera Zoltánon, Torghelle Sándoron és Szélesi Zoltánon át Szalai Ádámig, Huszti Szabolcsig és Juhász Rolandig.

A TAPASZTALAT LÉNYEGES TÉNYEZŐ

„Készítettem egy játékosprofilt, s akik ebbe beleillettek, azokat hívtam meg a keretbe. Ezeknek a kritériumoknak meg kellett felelni. Ennek a profilnak itt, Magyarországon is meg kellene lennie, az U15-től felfelé. A nemzetközi tapasztalat lényeges tényező volt! Más automatizmusok vannak külföldön, mint itthon. Karakteres, határozott játékosokat keresek. A labdakezelés, gondolkodás, futás gyorsasága fontos szempont volt. Az aktuális trendek értelmében minden a sebességről, a presszingről szól.” (egy emlékeztető 2014-ből – ezt mondta Dárdai Pál bemutatkozó sajtótájékoztatóján)

A másik nagyobb csoportba pedig az 1989-ben és 1990-ben született generáció tagjai sorolhatók: Gulácsi Péter, Kádár Tamás, Koman Vladimir, Korcsmár Zsolt, Németh Krisztián, de idetartozik a jelenlegi kerettagok közül Megyeri Balázs is.

A felsorolt csoportokon kívül pedig még van egy-két, egyik csoportba sem sorolható volt vagy jelenlegi légiósunk, aki stabil válogatott is lett, úgy mint Dzsudzsák Balázs, Lovrencsics Gergő, Priskin Tamás, Stieber Zoltán.

A felsorolt csoportok, illetve korosztályok után viszont már csak egy-egy fecske repült külföldre (és maradt is ott), és ezért nagyon nehéz megtalálni a jövő embereit. Az nyilvánvaló, hogy már a jelenlegi szintet is csak megfelelő nemzetközi tapasztalattal felvértezett játékosokkal lehet fenntartani, az NB I ehhez kevésnek látszik.

Király Gábor 21, Gera Zoltán 25, Hajnal Tamás 17, Juhász Roland 22, Vanczák Vilmos 23 éves korában állt légiósnak. Ebből is látszik: ha egy magyar játékos elit ligába akar kerülni, általában 23 éves koráig ki kell szerződnie (Gera kivétel – rendkívüli tehetsége kompenzálta tinédzserkorában elvesztegetett éveit). Általánosságban is igaz, hogy a topligákba igen ritkán szerződtetnek jóval alacsonyabb szintű bajnokságokból 23 év fölötti futballistát.

Közös bennük, hogy miután külföldre szerződtek, ott is maradtak 8 évig vagy tovább – megragadtak a magyarnál magasabb szintű bajnokságokban. A felsorolás első három játékosa ráadásul topligás élvonalbeli szinten gyűjtött nagy tapasztalatot – a jelenlegi keretben ez a legnagyobb hiánycikk, hiszen a kvalifikáció során pályára lépő játékosok közül Gerán kívül csak Szalai Ádámnak van öt szezonnál több rutinja az európai klubfutball közvetlen elitjében.

Ezt a tapasztalatot semmi sem pótolhatja. A magyar bajnokság nyilvánvalóan nincs azon a szinten, amely felkészítené a játékosokat a topfutballra. A hazai élklubok évek óta csak szemlélői az európai kupák csoportkörének – ez lenne pedig az egyik út ahhoz, hogy a játékosok közvetlenül megtapasztalják a nemzetközi szinthez kellő tempót. De ami még szomorúbb, az erősen támogatott, óriási pénzekhez jutó, infrastrukturálisan nagyot javuló magyar labdarúgás olyan játékosokat is alig-alig tud kinevelni az utóbbi években, akik évekre meg tudnának ragadni elitszinten vagy közvetlenül alatta, így a válogatottban meghatározó szerepük lehetne.

Ha pedig sem a klubcsapatok nem jutnak el odáig, hogy találkozzanak az elittel, és a képzés sem megfelelő és elegendő ahhoz, hogy újabb stabil topligás futballistáink legyenek, a mostaninál sokkal jobbra nem számíthatunk.

Szalai Ádám volt a legeredményesebb a vb-selejtező során (Fotó: Nemzeti Sport)

AZ OLLÓ ROSSZABBIK OLDALÁN

Már csak azért sem, mert a kétsebességes fejlődésű európai futballban – a topklubok és topbajnokságok gazdasági fölénye minden korábbinál nagyobb – azok az országok válogatottszinten is versenyhátrányba kerülnek, amelyek nem tudnak topligás szintre vagy az ezt követő polcra (a 10-12 legjobb európai bajnokságba) játékosokat eljuttatni, vagy nem tudnak olyan élcsapatokat összeállítani, amelyek rendszeres BL- vagy El-szereplők. Az olló – ezt az UEFA és gazdasági elemző cégek tanulmányai egyaránt megállapítják – egyre nyílik, és nem várható, hogy megfordulna a folyamat.

 A SELEJTEZŐK LEGJOBBJA: SZALAI ÁDÁM

Sokat nem kell gondolkoznunk, ha a selejtezők magyar legjobbját kell megválasztanunk. Szalai Ádám sérülései miatt ugyan csak hat meccsen tudta segíteni a válogatottat, ám ezeken a találkozókon öt gólt ért el. Mellesleg az is nagyon szembeötlő lett a selejtezősorozat végére (ha eddig nem lett volna az), mi a különbség egy hétről hétre a Bundesligában játszó és egy NB I-es center között.

A jelenlegi ötéves UEFA-rangsor szerint a spanyol, az angol, az olasz, a német, a francia, az orosz, a portugál, a belga, az ukrán, a török és a holland élvonal a kontinens leginkább versenyképes 11 pontvadászata (Magyarország a 35. a sorban, Izland és Albánia között).

Az UEFA kvalifikációjából legalább a vb-pótselejtezőkig eljutó 17 válogatott mindegyikében közös, hogy kerete 9 vagy több (általában sokkal több – Izland a kivétel) tagja a fent említett élvonalbeli ligákban szerepel. Az izlandi válogatott viszont tele van az angol második vonalban vagy az észak-európai élcsapatokban edződő játékosokkal, akik számára nem lenne nagy ugrás felvenni az elit iramát és keménységét.

A magyar válogatottba az elmúlt 12 hónapban meghívott 52 futballistából jelenleg öt játszik a fent említett ligákban. Gulácsi Péter és Szalai Ádám a német Bundesligában, Nagy Ádám a Serie A-ban, Lang Ádám a Ligue 1-ben, illetve Kádár Tamás a Dinamo Kijevben. A kép még akkor sem fényes, ha „hozzájuk csapjuk” az észak-amerikai MLS-ben és a kínai Szuperligában szereplő légiósainkat.

Egyáltalán nem vicces adat, hogy a luxemburgi válogatott – amellyel ebben az évben még megmérkőzünk – is fel tud mutatni ennyit, igaz, a négy legnagyobb élvonalbeli bajnokságban nincs légiósuk. Izland többet, és a „második vonalban” sokkal több labdarúgója játszik (nagyjából nyolcvanfős merítési lehetőség csak légiósból – szeretnénk hasonlót...). Albánia több mint kétszer ennyit.

Azért ez is sok mindent elárul.

SZOBOSZLAITÓL NEGÓIG– AKIK A JÖVŐT JELENTHETIK...

„Keressük a csapatot, amellyel sikeresek lehetünk.” Dzsudzsák Balázs a Feröer elleni vb-selejtező előtt mondta ezt, és a csapatkapitány szavai hűen tükrözik a jelenlegi állapotokat. A magyar futball legnagyobb problémája ugyanis továbbra is az, hogy nincsenek nemzetközi szinten versenyképes labdarúgóink.

Szoboszlai Dominik lehet a jövő embere (Fotó: Török Attila)

És bizony nagy bajban vagyunk, amikor azt szeretnénk megjósolni, hogy kikkel valósítható meg az egyre inkább elodázhatatlan generációváltás, kik léphetnek a most harminc év körüli vagy afölötti alapembereink mellé, hosszabb távon a helyükre. Márpedig – függetlenül az éppen aktuális szövetségi kapitánytól – ez lesz a következő évek nagy feladata. Jelen pillanatban pedig még azt sem mernénk egyértelműen kijelenteni, hogy a következő négy selejtezősorozatban (vb- és Eb együttvéve) mindig elérjük majd legalább a harmadik helyet, ahogy a legutóbbi négyben elértük. Vagyis, bár a jelennel sem lehetünk elégedettek, bizony van ennél lejjebb is…

Hogy kikből lehet válogatni a jövőre nézve, kik azok, akik Bernd Storcknál még nem játszottak, de szóba kerülhetnek? Kezdjük a sort először azokkal, akik külföldön szerepelnek és már nem utánpótláskorúak.

A csatár Futács Márkón és a szélső Bőle Lukácson kívül nem nagyon tudunk olyan játékosokat mondani, akik az elmúlt két évben az NB I-nél magasabb szinten, élvonalban meghatározó szerepet játszottak és ez idő alatt nem kaptak meghívót a válogatottba. Említettek közül pedig az amúgy háromszoros válogatott, a Hajduk Splitben játszó Futács az elmúlt két év jelentős részében sérült volt (amikor éppen egészséges volt, akkor gólkirály lett a horvát élvonalban), most is az, ahogy a nyáron Romániából a Fradiba hazatérő Bőle is hosszabb ideje nem egészséges. Rajtuk kívül a Bőléhez hasonlóan ugyancsak a Ferencvárosba hazatérő, nigériai-magyar védő, Otigba Kenneth is több évet játszott az NB I-nél erősebb, élvonalbeli bajnokságban (Hollandiában és Törökországban), de ő egyszer már jelezte: a nigériai nemzeti csapat meghívójára vár.

Az U-válogatottban nem szereplő, de már felnőtt légiósaink közül hosszabb távon megítélésünk szerint a nemzeti csapatnál leginkább a következő játékosok jöhetnek még szóba azok közül, akik Bernd Storcknál még nem léptek pályára.

Adorján Krisztián (Partizani – Albánia), Hidi Patrik (Real Oviedo – Spanyolország),  Holman Dávid (Slovan Bratislava – Szlovákia), Korcsmár Zsolt (Midtjylland – Dánia), Sallói Dániel (Sporting KC – Egyesült Államok), Vécsei Bálint (Lugano – Svájc), illetve esetleg még a szlovákiai DAC-ban szereplő Mervó Bence, Kocsis Gergő, Vida Kristopher trió valamely tagja, tagjai kaphatnak esélyt.

A felsoroltak közül a magunk részéről egyedül a szélső Sallói Dánielt neveznénk a jövő ígéretének, aki idővel talán meghatározó játékossá is válhat, de neki egyelőre a klubjában, a Sporting Kansasban kell stabil helyet kiharcolnia. Ráadásul az európai versenynaptárhoz nem illeszkedő amerikai szezon miatt a tengerentúlról amúgy is egy kicsit problémás a válogatottság (jó példa erre az ősszel két meghívót is lemondó Nikolics Nemanja esete).

A felnőtt légiósok után lássuk azokat a játékosokat, akik jelenleg még utánpótlás-válogatottak, vagy egy-két alkalommal már az A-válogatottban is játszhattak, és jó eséllyel pályázhatnak arra, hogy a jövőben  is számításba vegyék őket. Valljuk meg őszintén, egyelőre ők sincsenek sokan, és nem is igen látni, hogy kik léphetnek Kleinheisler László és Nagy Ádám nyomába, akik az utánpótlás-válogatottakból kilépve a felnőttek között is gyorsan alapemberré tudtak válni. 

Az U21-esek közül első helyen a 20 éves támadó középpályást, Sallai Rolandot említenénk, aki már ötszörös válogatott, a ciprusi APOEL légiósának már stabil helye van Bernd Storck keretében. A 21 éves, kétszeres válogatott Balogh Norbert (Palermo – Olaszország) esetében ez még nem mondható el, de a szóba jöhető csatárlehetőségek közül még mindig őt találjuk a legesélyesebbnek arra, hogy egyszer majd Szalai Ádám helyébe lépve az első számú centerünk legyen (még ha eddig felnőttszinten inkább szélsőként is játszott).

A MAGYAR–FERÖERI UTÁN
Storck: Nem kaptunk támogatást a szurkolóktól, ilyet még nem éltem át 
Kifütyült győzelem: egy Böde-góllal nyertünk Feröer ellen, de a játék... 
Volt dárdaipalizás, „auf wiedersehen”, a végén Himnusz – de nem úgy
„El kell gondolkodni a kapitányváltáson”; „Nem Storck a hibás, hanem az akadémiák”
 Nehéz szerelem – Somogyi Zsolt jegyzete
Válogatott: értékelje a Feröer elleni egyéni teljesítményeket! 
Vb 2018: tabellák, eredmények és a kijutók listája 

Rajtuk kívül a belső védő Kecskés Ákost (Nieciecza – Lengyelország), az éppen sérüléssel bajlódó középpályás Szántó Tamást (Rapid Wien – Ausztria) és Vida Mátét (Vasas), továbbá esetleg a bal oldalon és középen is bevethető védő Tóth Bencét (Videoton) gondoljunk leginkább esélyesnek arra, hogy hosszú távon a felnőttválogatottban is állandó helyet harcoljon ki magának. Az utánpótlásból éppen kiöregedő játékosok közül pedig Berecz Zsombor (Vasas), Hangya Szilveszter (Vasas), Márkvárt Dávid és Nagy Dominik (Legia Warszawa) kaphat lehetőséget, ők már be is mutatkoztak Bernd Storck válogatottjában.

A 21 évnél fiatalabb korosztályokból több ígéretünk is van, közülük egyelőre csak a 19 éves, védőként és középpályásként is bevethető, egyszeres válogatott Kleisz Márkot (Vasas) és a nemzetközileg is a legnagyobb magyar tehetségnek tartott, az osztrák másodosztályú Lieferingben már rendszeresen felnőttek között játszó, 16 esztendős Szoboszlai Dominikot emelnénk ki. A többiek esetében (ide sorolnánk a jelenlegi U-válogatottakon túl például a Málaga utánpótlásában pallérozódó, 19 éves Tajti Mátyást is) azért megvárnánk, hogy felnőttek között is állandó játéklehetőséget kapjanak, mielőtt jóslatokba bocsátkozunk. A tavaszi, horvátországi U17-es Eb-n látott csapatból idővel többen is odaérhetnek a válogatott közelébe, de a soron következő Eb-selejtezők alatt erre egyelőre inkább az említetteknek lehet reális esélye.

NINCS MERÍTÉS
  „Elkeserítő a kép, hiszen kaptunk egy ötöst Svájc ellen, és nem mondhatjuk, hogy nézzük a fiatalokat, akikre a válogatott épülhet. Sajnos azt lehet mondani, nincs a felnőttcsapat mögött egy komoly bázis, nincsenek olyan játékosok, nincs olyan merítési lehetőség, akikre tudna építeni”
(Vanczák Vilmos az M1 Ma este c. műsorában)

A légiósok és az utánpótlás után pedig lássunk még egy kategóriát, a honosítható játékosokét, ugyanis megfelelő számú tehetség híján egyre inkább szerepet játszhat ez a megoldás. Ennek egyik lehetősége lenne a külföldön élő magyar származású futballisták megtalálása, amilyen a lipcsei Willi Orban, de éppen a védő esete példázza, hogy azok a játékosok, akik egyébként nem kötődnek Magyarországhoz, nem feltétlenül szeretnének magyar válogatottak lenni, függetlenül a származásuktól. Ezt a hajlandóságot a válogatott szereplése is befolyásolhatja.

Sokkal nagyobb az esély a régóta nálunk élő légiósok honosítására és beválogatására, ahogy azt korábban láthattuk a brazil Leandro, Bernd Storcknál pedig a szintén brazil védő, az immár háromszoros válogatott Paulo Vinícius (Videoton) esetében. Ezt a sort folytathatná jövőre a bosnyák Asmir Suljic (Videoton), aki már magyar állampolgár, de a FIFA szabályai szerint csak 2018-ban lehetne választható a válogatott számára, mert akkor jár le számára a szabályban meghatározott, ötéves kötelező helyben élés. Más kérdés, hogy az MLSZ-től kapott tájékoztatás alapján Suljic nem lehet magyar válogatott, mert már játszott a bosnyák U-válogatottban, akkor, amikor még nem volt kettős állampolgár – ez pedig kizáró ok.

Az ötéves kötelező helyben élés azért amúgy is jelentősen szűkíti a rövid távon honosítható, lehetséges válogatottak körét. Ez alapján az olasz csatárra, Davide Lanzafaméra (Bp. Honvéd) például még legalább négy évet kellene várni, de ugyanazon ok miatt, mint Suljic, ő sem lehet magyar válogatott, ahogy ez alapján Loic Nego (Videoton) sem, mert ő is volt korábban francia U-válogatott. A francia jobbhátvédnek amúgy jövőre telne le az öt éve, csakhogy közben volt egy hét hónapos megszakítása, ami alatt Angliában játszott. Pedig ők hárman még erősítést jelenthetnének.

LOGIKUS VISSZAESÉS

A 2016-os Európa-bajnoki kvalifikációnak volt egyfajta logikája. Az UEFA a mezőny huszonnégyesre emelésével megadta az esélyt az európai középmezőnybe tartozó válogatottaknak. Márpedig a magyar nemzeti csapat a 2010-es és a 2014-es világbajnokság, illetve a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőin is megmutatta, hogy ennek a középmezőnynek a tagjai között a helye, még akkor is, ha időnként hatalmas pofonokba szalad bele.

Ön szerint mi legyen Bernd Storck sorsa?
Összes szavazat:50041
Szavazás kezdete: 2017. 10. 10
Mennie kell! - 50%
Ez a csapat ennyit tud, mindegy, ki a kapitány. - 40%
Hagyják tovább dolgozni! - 9%
 

Volt egy nagyon rutinos mag – a már idézett Dárdai Pál székfoglalójában Dzsudzsák Balázst, Gera Zoltánt, Szalai Ádámot, Juhász Rolandot, Király Gábort említette meg vezéregyéniségként, hozzátéve, „kissé korosak”. A franciaországi Eb jó néhányuknak hattyúdal és csúcspont volt egyszerre.

Az Eb-nyolcaddöntőre csak akkor lehetett volna azonnal tovább építkezni, ha a magyar futball képes „kitermelni” a válogatottól visszavonuló kulcsemberek utódait. Nemhogy az utódokat nem sikerült megtalálni, még új „fix” csapattagokra sem sikerült rálelni ebben a kvalifikációs sorozatban. A magyar klubfutball állapota semmivel sem javult. Játékosaink ugyanúgy szinte láthatatlanok az elit bajnokságok piacán, mint eddig. Ennek hű leképezése a (reális) harmadik hely és a (nagyon vékonyka) tizenhárom szerzett pont, amelyet a válogatott a 2018-as vb selejtezőjében fel tudott mutatni.

Jön az első ízben kiírt Nemzetek Ligája és a 2020-as Eb selejtezői. Utóbbi esetében Budapest rendező város. A kijutás – ezt az MLSZ kinyilvánította tisztán – elvárás.

A látottak alapján nem ebbe az irányba tartunk.

Ez pedig – különösen az irdatlan méretű befektetést tekintve – tényleg elkeserítő.

VB 2018, SELEJTEZŐ
EURÓPAI ZÓNA
B-CSOPORT, 10. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–FERÖER 1–0 (0–0)
Budapest, 
Groupama Aréna, 20 000 néző. V: Reinsreiber (izraeli)
MAGYARORSZÁG:
 Gulácsi – Fiola, Guzmics, Kádár, Szabó J. – Stieber Z. (Nagy Dániel, 66.), Nagy Á., Pátkai, Dzsudzsák – Eppel (Böde, a szünetben), Ugrai (Sallai, 89.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
FERÖER: G. Nielsen – Naes, Gregersen, Baldvinsson, Jónsson  – Vatnhamar, Sörensen (Bartalsstovu, 72.), Benjaminsen (Hansson, 65.), Edmundsson – Joensen, Faerö (K. Olsen, 88.). Szövetségi kapitány: Lars Olsen
G: Böde (81.)

A B-CSOPORT VÉGEREDMÉNYE
1. Portugália109132–4+28 27
2. Svájc109123–7+16 27
3. MAGYARORSZÁG1041514–14013
4. Feröer102354–16–12 9
5. Lettország102177–18–11 7
6. Andorra101182–23–21 4
A MAGYAR VÁLOGATOTT JÁTÉKOSAI A VB-SELEJTEZŐKÖN
KAPUS KOR MÉRK. GÓL PERC
Gulácsi Péter 27 10 900
         
VÉDŐK        
Bese Barnabás 23 6 0 482
Fiola Attila 27 4 0 360
Guzmics Richárd 30 8 1 720
Kádár Tamás 27 8 1 675
Korhut Mihály 28 6 0 540
Lang Ádám 24 6 1 429
Pintér Ádám 29 2 0 28
Szabó János 28 1 0 90
Tóth Bence 19 1 0 90
Paulo Vinícius 27 2 0 180
         
KÖZÉPPÁLYÁSOK        
Dzsudzsák Balázs 30 9 1 810
Elek Ákos 29 4 0 229
Gera Zoltán 38 4 1 343
Gyurcsó Ádám 26 4 2 312
Kalmár Zsolt 22 1 0 21
Kleinheisler László 23 5 0 365
Lovrencsics Gergő 29 4 0 217
Márkvárt Dávid 23 1 0 34
Nagy Ádám 22 9 0 810
Nagy Dániel 26 1 0 24
Nagy Dominik 22 1 0 69
Pátkai Máté 29 4 0 360
Sallai Roland 20 3 0 40
Stieber Zoltán 28 6 0 277
Vida Máté 21 1 0 7
         
TÁMADÓK        
Balogh Norbert 21 1 0 34
Böde Dániel 30 4 1 104
Eppel Márton 25 3 0 196
Németh Krisztián 28 3 0 93
Nikolics Nemanja 29 3 0 89
Priskin Tamás 31 2 0 57
Szalai Ádám 29 6 5 450
Ugrai Roland 24 2 1 179
Varga Roland 27 3 0 167

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.10.19 00:30:21

Magyar válogatott CSURKA GERGELY

NS-VÉLEMÉNY. Egyébként pedig szerintem nem koncepciókat kellene gyártani, hanem IQ-teszteket kellene csináltatni az összes magyarországi labdarúgóedzővel.

2017.10.19 00:23:30

Magyar válogatott DEÁK ZSIGMOND

NS-VÉLEMÉNY. Valóban hálásak lehetnek Storcknak…

2017.10.18 13:12:12

Magyar válogatott nemzetisport.hu

A magyar kispadról távozó tréner „sorstársai” között is vannak ígéretes szakemberek.

2017.10.18 10:42:49

Magyar válogatott nemzetisport.hu

A kezdet: „Amikor minden rendben lesz, itt sem vagyok.” A csúcs: „Ez egy álom.” A vég: „Megbocsáthatatlan blamázs.”

2017.10.17 18:29:12

Magyar válogatott MAROSI GERGELY

A kapitányi munka elődeihez hasonlóan őt is elhasználta; az MLSZ-nek saját döntéseivel kell szembenéznie.