„Másról sem esik szó, mint erről a pletykáról – mondta Grosics Gyula a Nemzeti Sportnak. – Ismerőseim, barátaim hívnak kétségbeesve, igaz-e a hír. Eleinte fogalmam sem volt, miről beszélnek, de amikor már a tizedik ember hív fel azzal, hogy jesszusom, Gyula, tényleg infarktusod volt, akkor már kénytelen voltam magam is komolyan venni. Fogalmam sincs, ki találta ki az egészet, mindenesetre nem jó vicc. Nem volt infarktusom.”
A legendás kapus ugyanakkor elárulta, rosszul viseli, hogy rossz a közérzete. „Baj az mindig van. Megöregedtem, ez a legnagyobb probléma. Nehezen viselem, hogy nem érzem jól magam. Én, aki mindig telis-tele voltam energiával, jöttem-mentem, most otthon pihenek, leginkább fekszem. Nehéz megbeszélnem magammal, hogy közel a nyolcvanhathoz vigyáznom kell magamra.”
„Voltam én éppen eleget kórházban, hol a rakoncátlankodó szívem, hol a lyukas tüdőm miatt. Valahogy nem vágyom oda, inkább betartom, amit az orvos kért: délelőtt kötelező egészségügyi séta, persze semmi virgonckodás, futkározás, délután pedig pihenés, ágyban fekvés, tévénézés. Ez van.”
A legendás kapus ugyanakkor elárulta, rosszul viseli, hogy rossz a közérzete. „Baj az mindig van. Megöregedtem, ez a legnagyobb probléma. Nehezen viselem, hogy nem érzem jól magam. Én, aki mindig telis-tele voltam energiával, jöttem-mentem, most otthon pihenek, leginkább fekszem. Nehéz megbeszélnem magammal, hogy közel a nyolcvanhathoz vigyáznom kell magamra.”
„Voltam én éppen eleget kórházban, hol a rakoncátlankodó szívem, hol a lyukas tüdőm miatt. Valahogy nem vágyom oda, inkább betartom, amit az orvos kért: délelőtt kötelező egészségügyi séta, persze semmi virgonckodás, futkározás, délután pedig pihenés, ágyban fekvés, tévénézés. Ez van.”
