Dzsudzsák a válogatott összes idei meccsén játszott, Szalaié a legtöbb perc

30 PÁLYÁRA LÉPŐ, 7 ÚJONC

A magyar labdarúgó-válogatott idén, akárcsak a múlt évben, tíz mérkőzésen lépett pályára, négyszer győzött, hatszor kikapott (a tavalyi mérleg: három győzelem, két döntetlen, öt vereség), a tízből nyolc volt tétmérkőzés (tavaly hat). Nagy különbség 2018 és 2019 között, hogy most csak egy szövetségi kapitány irányította a válogatottat, 2018-ban kettő (Marco Rossi mellett Georges Leekens), ahogy 2017-ben is (Bernd Storck, Szélesi Zoltán).

Idén Rossi harminc játékost küldött pályára. Tavaly Leekensszel „közösen” 39 futballistának szavaztak bizalmat, két éve 41-en bizonyíthattak a válogatottban. A számok jól mutatják, hogy amikor csak egy kapitány irányít, kevesebb a kísérletezés, gyorsabban kirajzolódik az alapcsapat. Ellenben az is igaz, hogy idén hét újoncot avatott Marco Rossi, míg tavaly öten mutatkoztak be a nemzeti csapatban (két éve kilencen). Ez egyértelműen abból adódik, hogy októberben, illetve novemberben a sérülések és eltiltások miatt a középpálya védekező szekciójában, illetve a védelemben „elfogyott” a csapat, a kapitány kénytelen volt olyan játékosokat is „elővenni”, akik teljes létszám mellett valószínűleg nem mutatkozhattak volna be. Ebbe a sorba tartozik a hátvédek közül az Uruguay ellen debütáló Nagy Zsolt és Szalai Attila, a középpályáról Sigér Dávid.

Kíváncsian várjuk, hogy az idén bemutatkozó hét játékosból hányan tudnak majd hosszú távon is meghatározó játékossá válni. Az elmúlt három évben, a 2016-os Európa-bajnokságot követő időszakban ugyanis 26 futballista mutatkozott be a nemzeti csapatban, de közülük csak öten jutottak el legalább nyolc válogatottságig – Baráth Botond (11-szeres válogatott), Willi Orbán (12), Nagy Dominik (9), Szoboszlai Dominik (8), Eppel Márton (8). Viszont ha tíznél húzzuk meg a határt, akkor már csak ketten maradnak…

A fentiek jól mutatják a szűkös variációs lehetőségeket, azt, hogy mennyire nehéz generációt váltani a magyar válogatottnál, mert hiába próbálunk ki három év alatt csaknem harminc játékost, ha csak a töredékük nyújt több éven keresztül olyan teljesítményt, amellyel ott tud maradni a válogatott közelében. Az imént említettek közül például Eppel 2019-ben már nem is játszott a válogatottban, pedig pályafutása legjobb idényét éppen Rossinál produkálta a Honvédban – kérdés, kap-e még lehetőséget azok után, hogy nyolc meccsen nem sikerült betalálnia az ellenfelek kapujába (csak öngólig jutott). Persze, tudva azt, hogy Szalai Ádám mögött milyen lyuk tátong a magyar futballban csatárposzton, jó eséllyel Eppelnek is meglesz még a lehetősége a bizonyításra.

DZSUDZSÁK BALÁZSÉ A LEGTÖBB MECCS, SZALAI ÁDÁMÉ A LEGTÖBB PERC

A merítési lehetőségeinkről és a csatárhiányról sokat elárul, hogy 2019-ben a 31 éves Szalai Ádám töltötte a legtöbb időt a pályán a válogatottban, kilenc mérkőzésen 780 percet. Meglehetősen ritka az, hogy egy csatár a legfoglalkoztatottabb válogatott, általában a kapusoké ez a szerep, de Szalai most megelőzte a két felkészülési mérkőzést kihagyó Gulácsi Pétert, aki 720 perccel a második lett. Persze ha nincs Willi Orbán sérülése, akkor az RB Leipzig 27 éves védője Szalait is megelőzhette volna a játékperceket tekintve, 675 perccel így is a harmadik lett, pedig az utolsó két találkozót, az Uruguay és a Wales ellenit kihagyta. A jövőre nézve amúgy az sem feltétlenül a legjobb előjel, hogy a hat legtöbbet szereplő labdarúgónkból hárman is elmúltak már 30 évesek.

Orbánt a 31 éves Lovrencsics Gergő követi (660 perc), aki csak a két felkészülési találkozón nem lépett pályára. Ötödik Marco Rossi tavalyi „felfedezettje”, Baráth Botond (657), míg a hatodik a sorban a decemberben a 33. életévét betöltő, 108-szoros válogatott (ezzel rekorder, Király Gáborral holtversenyben)Dzsudzsák Balázs. Az emírségekbeli al-Ittihad Kalba szélsője az egyetlen, aki 2019-ben a magyar válogatott összes meccsén szerepelt, igaz, csak a szlovákok elleni hazai Eb-selejtezőt játszotta végig.

A pályán töltött percek szépen kirajzolják, hogy kinek milyen szerepet szánt a csapatban Rossi ebben az évben. A fentiek mellett az 500 percnél többet játszókat sorolhatjuk még az alapemberek kategóriájába, ide tartozik Korhut Mihály (584), Szoboszlai Dominik (564), Nagy Ádám (506). Továbbá várhatóan ebbe a kategóriába lesz sorolható a hosszan tartó sérülése után idén négy meccsen pályára lépő Sallai Roland (338), az pedig kérdés, hogy a különböző okok miatt szintén csak négy mérkőzésen szóhoz jutó Kádár Tamás milyen szerepet kap majd a jövőben (315).

A következő kategóriát azok a játékosok alkotják, akik nem számítottak biztos kezdőnek, de a meccsek legalább felén szerepeltek, és az aktuális formájuktól, állapotuktól függően nevezte őket Rossi a kezdőbe vagy a cserék közé. Ide sorolható az idén bemutatkozó Holman Dávid (233), valamint Bese Barnabás (252), Kleinheisler László (333), Kovács István (287), Lang Ádám (396), Nagy Dominik (247), Pátkai Máté (313) és Varga Roland (229).

A fent említettek a biztos kerettagok, akikre várhatóan a tavaszi, bulgáriai Eb-pótselejtezőn is számít majd a kapitány, és hozzájuk csatlakozhat Vida Máté (270), aki három év szünet után idén októberben lépett pályára ismét a nemzeti csapatban, illetve Kalmár Zsolt (169) is, de az ő esetében még nehéz megjósolni, mikor lesz újra bevethető azt követően, hogy idén két súlyos sérülést is szenvedett.

Mint ahogy azt is nehéz megmondani, hogy a többi, Rossinál debütáló játékos – Ferenczi János (29), Gazdag Dániel (45), Holender Filip (144), Nagy Zsolt (105), Sigér Dávid (49) és Szalai Attila (18) – milyen szerepet játszhat a jövőben, illetve hogy kikkel bővítheti még a kört az olasz tréner 2020-ban, esetleg visszatérhetnek-e olyanok, akik korábban már kaptak lehetőséget, de idén nem kaptak meghívót, mint a kazah élvonalban ebben az idényben 16 gólig jutó Eppel vagy éppen a Puskás Akadémiában remeklő Gyurcsó Ádám.

Itt tartunk most, szűk négy hónappal a bolgárok elleni mérkőzés előtt.

NEMZETEK LIGÁJA, PLAYOFF
A-LIGA
2020. március 26.
Izland–Románia
Bulgária–Magyarország
Március 31.
Bulgária/Magyarország–Izland/Románia