Az Egervári-csapatban van spiritusz! - elemzés

Pór KárolyPór Károly
Vágólapra másolva!
2011.09.07. 20:33
null
Rudolf Gergelyt és társait nem volt könnyű megállítani az utóbbi két meccsen (Fotó: MTI)
Címkék
Ahogy azt olvasóink már megszokhatták, a magyar válogatott tétmérkőzései után a Nemzeti Sport Online elemzéssel jelentkezik, melyben azt vizsgáljuk, mennyit sikerült előrelépni a legutóbbi tétmeccsek óta, hogyan teljesítettek a különböző csapatrészek, mik voltak az erősségeink, illetve gyengéink. A Svédország és a Moldova elleni győztes találkozók után elsősorban arra fókuszálunk, hogyan sikerült a hiányzó játékosok pótlása az egyes csapatrészekben, és hogy mire számíthatunk, ha majd mindenki hadra fogható lesz.

VARGA ÉS KORCSMÁR IS HELYTÁLLT – VÉDELEM

Elemzésünket alapvetően a védelem teljesítményével kezdjük, de előtte egy rövid „dicshimnuszt" azért Király Gábor is megérdemel. Az 1860 München kapusát a hollandok elleni 0–4 után sok kritika érte, de a svédek és a moldovaiak elleni mérkőzést hiba nélkül lehozta. A kapott gólról nem tehetett, viszont mindegyik meccsen volt egy-egy bravúrja (a svédek ellen Källström lövésénél, kedden pedig a hajrában leért Epureano lapos kísérletére), a beívelésekre jó ütemben mozdult ki, voltak kimondottan jó indításai, és magabiztossága átragadt a védelemre is, remekül irányította a hátsó alakzatot.

Egervári Sándor szövetségi kapitány a svédek elleni meccs után azt emelte ki, hogy az elmúlt időszakban a védelem fejlődött a legtöbbet. Kezdjük a tényekkel: a hollandok elleni márciusi 5–3-as vereség óta öt mérkőzést játszott a magyar válogatott, melyeken összesen egy gólt kapott, és mindegyik találkozót meg is nyerte. (Utoljára 2008 októbere és 2009 áprilisa között produkáltunk egy hat meccs/1 kapott gólos sorozatot, de akkor volt egy vereségünk.) Ez azzal együtt is biztató, hogy csak egy olyan ellenfelünk volt az ötből, amely a mieinknél előrébb rangsorolt.


Érdekesség, hogy az öt meccs egyikén sem a 2010-ben megszokott Lázár P., Juhász, Lipták, Laczkó négyes kezdett. A sérüléssel is bajlódó Lázár Pál egyik találkozón sem lépett pályára, szemben Laczkó Zsolttal, aki egyedüliként mind az öt találkozón játszott, négyszer kezdőként.

A játékosokra bontott elemzést kezdjük a szélső védőkkel. Érdekes, hogy míg korábban inkább a védelem bal oldalának összeállítása tűnt problémásnak, tavasszal a jobb oldalon támadt űr Lázár kiesésével. Az utóbbi három meccsen ezt az űrt némi meglepetésre a védekező középpályás Varga Józseffel töltötte be Egervári Sándor. Varga játékával kapcsolatban két alapvető tanulság állapítható meg. Az egyik, hogy a helyezkedésein látszott, nem „vérbeli" jobbhátvéd, ugyanakkor bizonyította, bárhová is állítja őt a kapitány, fegyelmezetten ellátja a feladatát. Nem mondhatjuk, hogy rosszabb teljesítményt nyújtott volna, mint a korábbi meccseken Lázár. Még akkor sem, ha a svédek góljában benne volt a DVSC futballistája a rossz helyezkedése miatt. A labdás emberekkel szemben kimondottan hatékonyan védekezik, egy az egyben nehéz megverni – valószínűleg ezért is vezényelte őt hátra a kapitány. Emellett a felfutásokra, támadásépítésekre is maradt ereje, a svédek ellen a 87. percben például ő passzolta be a labdát a svéd védők mögé Stieber Zoltánhoz (ebből alakult ki Koman helyzete, aki távolról az üres kapu fölé lőtt).

VARGA JÓZSEF INDÍTÁSA KOMAN HELYZETE ELŐTT

AZ UTOLSÓ ÖT MECCSÜNK
Luxemburg–Magyarország 0–1
Gólszerző: Szabics
A védelem összeállítása: Lipták, Juhász, Laczkó, Vanczák
San Marino–Magyarország 0–3
G.: Lipták, Szabics, Koman
A védelem összeállítása: Lipták (Pintér 87.), Juhász, Laczkó, Vanczák
Magyarország–Izland 4–0
G.: Koman, Rudolf, Dzsudzsák, Elek
A védelem összeállítása: Varga, Lipták (Juhász 45.), Korcsmár, Laczkó
Magyarország–Svédország 2–1
G.: Szabics, Rudolf (90.)
A védelem összeállítása: Varga, Lipták (Sándor Gy. 74. – Pintér állt hátra), Korcsmár, Laczkó
Moldova–Magyarország 0–2
G.: Vanczák, Rudolf
A védelem összeállítása: Varga, Juhász, Korcsmár (Laczkó 69.), Vanczák

Azt egyelőre nem lehet megmondani, hogy hosszú távon megoldást jelentene-e ezen a poszton. Egy, a szélsőjátékot jobban erőltető ellenfél alighanem több hibára késztetné. Ennek ellenére el tudjuk őt képzelni a szélen a jövőben is, egy védekező felállás esetén akár a középpályán is, mondjuk Lázár előtt, például a vb-selejtezőkön Hollandia ellen vagy éppen Törökországban. Vargával kapcsolatban sok múlik azon, hogy rövid időn belül külföldre tud-e szerződni, és ha igen, akkor hova és mennyi lehetőséget kap majd. A fejlődése szempontjából mindenesetre már éppen ideje lenne a váltás – elég csak megnézni, hogy Korcsmár Zsolt vagy éppen Pintér Ádám mennyivel érettebb, jobb futballista lett az elmúlt egy év alatt. Ezért érdekes egyébként az is, hogy Lázár Pál játéka milyen úton „indul majd el" Törökországban.

A másik szélső védővel, Laczkó Zsolttal kapcsolatban korábbi elemzésünkben már megfogalmaztuk kételyeinket, ugyanakkor a Sampdoria futballistája a svédek ellen bizonyította, hogy egy bizonyos szinten már megállja a helyét a bal oldali védő pozíciójában. A múlt pénteki meccsen ugyanis már nem érkezett annyi labda középre az ő oldaláról, mint korábban, a 71. percben Ibrahimovic helyzeténél pedig hatalmast mentett és Vargához hasonlóan a támadásokhoz is fel-felért (főleg az első félidőben, amikor még bírta szuflával), a tizenegyesünk előtt például ő ívelt középre. Más kérdés, hogy a svédek a támadásaik nagy részét inkább középen vezették, vagyis igazán klasszis szélső támadókkal nem találkozott az elmúlt öt találkozón. A vb-selejtezőkön, a széleken kimondottan erős törökökkel vagy hollandokkal szemben majd az ő oldalán sem ártana egy kis erősítés, akár úgy hogy Vanczák Vilmos előtt játszik Laczkó, vagy esetleg a középpályán Elek balra tolódásával.

A védelemből még Korcsmár Zsolt játékáról érdemes külön értekeznünk. Egy évvel ezelőtt szerződött Újpestről Norvégiába (előbb kölcsönbe, majd végleg) a Brannhoz, és akkor sokan féltették, mondván, hogy a norvég élvonal nem jelent előrelépést a magyarhoz képest. Ehhez képest Korcsmár fizikálisan és játékban is sokat erősödött. Már nem annyira heves mint korábban, letisztult lett a futballja, és bár a svéd gólnál ő sem volt a helyzet magaslatán, komoly hibája nem volt az elmúlt három meccsen (Izland ellen volt először válogatott), nem véletlenül figyelt fel rá a holland Heerenveen. Ha a 22 éves Korcsmár állandósítani tudja formáját, akkor hosszú évekre alapemberré válhat a védelem közepén.

Az eltiltásuk után Moldova ellen visszatérő Juhász Rolanddal és Vanczák Vilmossal ezúttal nem foglalkoznánk részletesebben, mindketten jó formában vannak, és ezt igazolták is. Vanczákot gólja is dicséri – ez már az ötödik találata volt tétmeccsen ebben a szezonban (a svájci élvonalban négynél tart).

DZSUDZSÁK NEM HIÁNYZOTT – KÖZÉPPÁLYA

Egy jó csapat védekezése már a középpályán elkezdődik, és ezt most kiválóan igazolta az Elek Ákos, Pintér Ádám kettős. Mindketten sok labdát szereztek, és az ellenfél kapuja előtt is feltűntek. A svédek ellen például Pintér kiharcolt volna egy tizenegyest, de a bíró nem fújta le Källström szabálytalanságát, míg Eleknek Moldova ellen volt egy nagy helyzete. Közülük Pintér számított relatíve új embernek, hiszen korábban inkább csak csere volt, de az elmúlt két meccs után nem lepődnénk meg ha a jövőben kiszorítaná a csapatból Vadócz Krisztiánt. A tavaly augusztus óta Zaragozában játszó Pintérről ugyanazt elmondhatjuk, mint Korcsmárról. Érettebb, taktikailag fegyelmezettebb lett a játéka, kiváló az erőnléte, a 192 centis magasságával igazi bástyának számít a középpályán, nehéz őt átjátszani.

A svéd meccs előtt, Dzsudzsák Balázs sérülését követően kis túlzással egy ország azt találgatta, hogyan oldja meg majd a kapitány a szélső pótlását. Mi korábbi cikkünkben hét lehetséges megoldást vázoltunk, ám Egervári Sándor egy nyolcadikat választott azzal, hogy a válogatottban korábban csak a pálya közepén szerepeltetett Hajnal Tamást tolta ki a bal oldalra. Hajnaltól olyan szélső elfutásokat, a védők mögé kerüléseket természetesen nem várhattunk, mint Dzsudzsáktól, de jó helyen volt nála a labda, rendre meg is tudta játszani, és hátul is besegített. A védekezést tekintve még hasznosabb is volt Dzsudzsáknál, vagyis összességében jó húzásnak bizonyult, hogy ő került az Anzsiban kulcscsonttörést szenvedő középpályás helyére.

Egy mondatot szentelnénk Stieber Zoltánnak is, akinek a játékában nagyon sokan bíztak, olvasóink jó része vele helyettesítette volna Dzsudzsákot. A Mainz szélsője 24 percet kapott a svédek ellen. Látszott rajta, hogy nagyon akar, ugyanakkor az is érződött, hogy idegenül mozog a pályán, nem volt ideje hozzászokni a válogatottat körülvevő légkörhöz. Valljuk be, nem igen volt jó megmozdulása. Ennek ellenére hiba lenne őt leírni, elfelejteni – fokozatosan kell csapatba építeni, mert a svédek elleni meccs még nagyon mély víz volt a számára.

Nagy kérdés, hogy a jövőben, az elmúlt hónapokban szintén sérüléssel bajlódó Gera Zoltán és Dzsudzsák visszatérésével hogyan állunk majd fel a középpálya támadó szekciójában. Koman Vladimir Hajnalhoz hasonlóan hasznosan futballozott az utóbbi két meccsen, de továbbra is meccshiánnyal küzd, és hiányoznak tőle azok a pluszok, amiket tavaly ősszel hozzá tudott tenni a játékunkhoz. Ráadásul az ő igazi posztja az irányító lenne, de az többszörösen foglalt. Ezért, ha a héten a WBA első keretéhez visszatérő Gera Zoltán formába lendül, akkor akár ki is szoríthatja Komant a jobb szélről, ahogy Dzsuzdsák is visszafoglalhatja helyét a bal oldalon (ez utóbbi szinte biztos). Más kérdés, hogy Gera sem a szélen érzi magát a legjobban...

MAGYARORSZÁG–SVÉDORSZÁG 2–1


SZABICS NYERTE A „KI PÓTOLJA SZALAI ÁDÁMOT" CÍMŰ VERSENYT –TÁMADÓK

Az árnyékék pozíciója azonban foglalt! Rudolf Gergely élete (talán) legjobb meccsét játszotta a svédek ellen. Előbb gólt rúgatott Szabics Imrével, a rendes játékidő utolsó percében pedig remekül indította Priskin Tamást, a beadására oda is tudott érni, és nem is hibázta el a helyzetet – góljával eldöntötte a mérkőzést. Emellett végig nagyon aktív volt, hol a jobb, hol a bal oldalon tűnt fel, a csatársorból rendre visszalépett labdákért a középpályára, és irányító erényeket is csillogtatva próbálta megjátszani a társakat. A Panathinaikosz újdonsült támadója nemcsak Svédország, hanem Moldova ellen is remekelt, ezen a találkozón is gólt szerzett.

Rudolf a Luxemburg és a San Marino elleni összecsapást kihagyta, viszont március 25. óta a másik öt meccset (Hollandia ellen kétszer, Izland, Svédország és Moldova ellen) végigjátszotta, és négy gólt is szerzett – ezzel alighanem kibérelte helyét a támadósorban, ahol, az eddigi tapasztalatok alapján visszavont csatárként a leghatékonyabb.

A támadósorban év eleje óta a sérült Szalai Ádám pótlása az egyik fő feladat. Az előre tolt csatár szerepére (az árnyékéket játszó Rudolfot nem számítva) év eleje óta négyen pályáztak. Azerbajdzsán és a hollandok elleni idegenbeli meccsen Priskin Tamás kezdett, őt mindkétszer Tököli Attila váltotta. Tököli Luxemburg ellen már az első perctől pályán volt, de nem ment neki a játék, a szünetben bejött a helyére Németh Krisztián, és azóta nem is kapott lehetőséget. Németh San Marinóban már végig a pályán volt, de Priskinhez és Tökölihez hasonlóan egyik meccsén sem szerzett gólt, az utóbbi három találkozót sérülés miatt kihagyta.

Szabics Imre ötéves szünet után Luxemburgban tért vissza a nemzeti csapatba, onnantól kezdve sorozatban háromszor volt eredményes. A Szalai Ádám helyéért folyó versenyfutást alighanem a svédek ellen lőtt góljával döntötte el végleg. Szabics egyébként „semmi különöset" nem csinál a pályán, csak azt, ami egy csatártól elvárható: belövi a helyzeteit.

MOLDOVA–MAGYARORSZÁG 0–2

AZ ELLENFELEK JOBBAK LESZNEK, DE REMÉLJÜK MI IS – ÖSSZEGZÉS

Az örök pesszimisták biztosan megjegyzik, jó, jó ez a két győzelem, de a svédek nagyon gyengén játszottak ellenünk, míg Moldova ellen csak hoztuk a papírformát. Mindkét megállapítás igaz, mint ahogy az is, hogy a svédek azért is játszottak ilyen gyengén, mert mi mindent megtettünk azért, hogy ne tudják a saját futballjukat játszani, és az is tény, hogy Moldovában például a hollandok is csak 1–0-ra tudtak nyerni. Ezzel együtt is igaz, hogy a jövőben, akár a vb-selejtezőkön, akár a remélt Eb-pótselejtezőn (adná az ég!) sokkal nehezebb feladatok várnak majd ránk.

Ettől függetlenül örüljünk annak, hogy az utolsó hat meccsünkön (a hollandok elleni idegenbeli találkozótól számolva) 15 gólt szereztünk, ebből hármat a mérkőzések utolsó tíz percében, ami mutatja, hogy a meccsek végére sem fogy el az erőnk. Ráadásul a selejtezősorozatban már 22 gólnál járunk, korábban soha ennyi gólt nem szereztünk egyetlen selejtezősorozatban sem.

Hogy miért vagyunk sokkal eredményesebbek a kapu előtt, mint például a Koeman-érában? Talán azért, mert a sorozat minden szakaszában voltak olyan játékosaink, akik nyerőemberré tudtak válni. Ősszel Szalai, Koman és Dzsudzsák, az elmúlt meccseken pedig Rudolf és Szabics. Talán azért, mert képesek vagyunk ritmusváltásokra, mert vannak olyan játékosaink, akik a kényelmes játszadozást egyik pillanatról a másikra fel tudják gyorsítani, még a 90. percben is. Talán azért, mert az alaptaktikán beül – ahogy azt Szabics Imre magyarázta a Nemzeti Sportnak adott interjúban – Egervári Sándor nagy szabadságot ad a játékosoknak. Ez látszott például Rudolfon, aki szárnyalt attól a szabadságtól, amit a kapitánytól kapott, a pálya szinte valamennyi pontján megfordult.

Hogy az Egervári-csapat fog-e szárnyalni a folytatásban, azt nem tudjuk, de hogy meg fogja próbálni, abban egészen biztosak vagyunk, mert ez a csapat nem az ellenfél kapujának háttal állva szeretne sorsdöntő meccseket nyerni, ebben a társaságban van spiritusz!

SZAVAZÁS

Ön szerint továbbjut csoportjából a magyar válogatott?

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik