Válogatott: Marco Rossi szerint csapata törekszik a csodára, ami nem várható el tőle

– Ádám Martin meghívása nem számít meglepetésnek, Baráth Péteré annál inkább.
– Csak hétfőn, a kerethirdetés reggelén dőlt el, hogy csatlakozik hozzánk – mondta Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, aki a kerethirdetés kapcsán különinterjút adott lapunknak. – Az eredeti terveinkben Kleinheisler László behívása szerepelt, ám hétfőn jelezte, személyes okok miatt ezúttal nem kíván részt venni az összetartáson. Tiszteletben tartottam a kérését, nem szerencsés olyan játékost behívni, akinek máshol járnak a gondolatai. Baráth Péter rendszeresen játéklehetőséghez jut a Debrecenben, már az U19-es válogatottban is figyeltük.

– Nincs önben harag az Eszék középpályásának kérése kapcsán?
– A kérését meghallgatva egyértelmű volt, hogy most nem számolok vele, nincs köztünk harag vagy bármi rossz érzés bennem. Remélem, a jövőben számíthatunk rá.

– Willi Orbánt annak idején csak azután hívta meg, hogy jelezte, szívesen csatlakozna a magyar válogatotthoz. A keretbe először meghívott Callum Stylest mennyire érezte motiváltnak?
– Akárcsak Willi Orbán esetében, vele is telefonon beszéltem, azt éreztem, boldog lenne, ha köztünk lehetne. Immár a papírokkal sincs semmi gond, megszerezte a magyar állampolgárságot, és meggyőződésem, motiváltan érkezik az összetartásra. Mindössze huszonegy esztendős, nekünk pedig muszáj nyitnunk a fiatalok felé, mert az idő vasfoga előbb-utóbb minden játékost megrág.

– Milyen pozícióban számít a Barnsley középpályására?
– Meglátjuk. A középpálya közepén és a szélen egyaránt használható, a klubjában is több poszton megfordult, univerzális játékos. Az edzéseken kiderül, hol tud a legtöbbet segíteni nekünk.

– Ádám Martin meghívása gyakorlatilag papírforma volt?
– Megérdemelte a meghívót. A meghívása egyben üzenet a többi NB I-es játékosnak, aki úgy érzi, hogy két jól sikerült meccs után helye lenne a válogatottban. Nos, két jó meccs nem elég, az NB I ugyanis nem a Bundesliga vagy a Premier League, a magyar élvonalban huzamosabb ideig kell kiemelkedőn teljesíteni, ahogyan Ádám Martin is tette. Emellett megfogadta a személyes tanácsainkat, ami szintén azt mutatja, motivált a válogatott szereplés kapcsán.

– A két márciusi felkészülési meccsen, a szerbek, majd az északírek ellen biztosan lehetőséget ad a három újoncnak, vagy egyelőre csak szeretné testközelből felmérni őket?
– Ezt még nem tudom. Akad néhány játékos a keretben, aki nem most van karrierje csúcspontján, erőnlétileg viszont mindenki rendben van. Meglátjuk, milyen mentális állapotban érkeznek a játékosok, a legfontosabb, hogy fejlődjünk ezen a két meccsen, főleg taktikai szempontból.

– Schäfer András a térdsérülése miatt mindössze két meccsen lépett pályára az Union Berlinben. Ő is teljesen egészségesen érkezik Telkibe?
– Eddig valóban keveset játszott, ám a múlt hét végén már fél órát kapott, tünetmentes volt a térde. Úgy tudom, mostanra felépült, és ha Szerbia vagy Észak-Írország ellen a padról várja a kezdő sípszót, annak a klubjában kapott kevesebb játéklehetőség, nem a sérülés lesz az oka.

– Akadt olyan játékos, akinek tervezte a meghívását, de a kevés játéklehetőség vagy a rossz forma miatt nem csatlakozik most a kerethez?
– Kiss Tamást és Balogh Norbertet folyamatosan figyeljük, de nem játszottak eleget a klubjukban ahhoz, hogy most velünk legyenek. Ők jelentik a jövőt, de muszáj elegendő játékpercet kiharcolniuk maguknak. Akár a mostani csapatukban, akár klubváltás révén.

– Az idén az összes meccsét elveszítő Mol Fehérvárból is meghívott játékosokat.
– Igen, mert Fiola Attila és Loic Nego sem felejtett el futballozni az elmúlt négy hónapban. Az Európa-bajnokságon is a keret tagjai voltak, akkor senkinek sem volt problémája a meghívásukkal. Náluk a mentális állapot lehet kérdés, bízom benne, hogy egy másik környezetben feltöltődhetnek. Sokat tettek az utóbbi években a válogatottért, megérdemlik, hogy most segítsünk nekik.

– Egyeztetett már a klubokkal arról, hogy a játékosok mennyi ideig maradhatnak a válogatottnál?
– Még egyik csapattal sem beszéltem. Ahogyan tavaly novemberben is mondtam, élünk a minket megillető jogokkal, a klubok is ezt teszik. Ha meg akarom hívni a játékost, meg is hívom, és ha két meccsen akarom pályára küldeni – és a döntés valóban rajtam múlik –, két meccsen küldöm pályára. Persze csak akkor, ha ebben a futballista is partner, senkit sem akarok kényszeríteni arra, hogy akarata ellenére játsszon a válogatottban. A játéklehetőségről nekem és az adott futballistának kell döntenie, nem akarok már több üzletet kötni a klubokkal. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy a csapatok csak a saját érdekeiket nézik, nem érdekli őket, mi történik a magyar válogatottal. Ez különösen igaz a külföldi klubok esetében.

– Neheztel emiatt rájuk?
– Mostanra leülepedtek bennem az érzések, de novemberben sokat idegeskedtem emiatt. A klubok nem érzik át, a megítélésünk és a rólunk alkotott kép szempontjából minden találkozó fontos. Címeres mezben nem létezik barátságos meccs, mindenki köteles legjobb tudása szerint képviselni országát. Mindenkinek tisztelnie kellene a másik szakember munkáját, ez a tisztelet az egyesületek részéről időnként hiányzott.

– Mit akar látni a következő két meccsen?
– A legfontosabb, hogy a lehető legtöbb téren fejlődjön a csapat, és hogy tovább menjünk azon az úton, amelyen 2019 novemberében elindultunk. Ez az egyik oka, hogy nincsenek jelentős változások a keretben, a másik, hogy kevés olyan futballistánk van, aki nemzetközi viszonylatban is bizonyított. Az életben nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk, de a legkevesebb, amit várhatunk ettől a két meccstől a fejlődés és a jó eredmény.

– A felkészülési meccseken szerencsésebb Szerbia-szintű ellenfelekkel játszani, mint gyengébb vetélytársakkal?
– Amióta én vagyok a kapitány, a különböző sorozatokban játszottunk Észtországgal, Azerbajdzsánnal, San Marinóval és Andorrával, ám az összes többi ellenfél jóval magasabb szintet képviselt. Az érkezésem előtt Fehéroroszország, Kazahsztán vagy éppen Litvánia volt az ellenfél a tesztmeccseken, nekem mást hozott a karma. Mivel júniusban négy meccs vár ránk a világ legerősebb válogatottjai ellen, ostobaság lett volna márciusban gyenge csapatok ellen kísérletezni.

– Aggódik amiatt, hogy a kulcsemberek közül nem mindenki számít stabil kezdőnek a klubjában?
– Öt futballistánk van, aki a német Bundesligában szerepel, közülük ketten mondhatják el magukról, hogy rendszeresen kezdők. Ezek a tények, az érdekesség pedig, hogy amint Angliával kerülünk szembe, ezeket az adatokat a többség elfelejti, és hirtelen mindenki csodát vár a válogatottól olyan vetélytárs ellen, amelynél mind a huszonöt játékos a Premier League-ben játszik. A Puskás Arénában elszenvedett négy nullás vereség után mindenki csalódott volt, pedig ugyanaz történt, mint ami az utóbbi évek legerősebb Ferencvárosával a Bajnokok Ligája csoportkörében. Anglia ugyanúgy érvényesítette a papírformát, ahogyan a Juventus és a Barcelona a Fradi ellen. A válogatottól mindig csodát várnak, időnként sikerült is csodát tennünk, de ettől még nem elvárható. Már hallom is: Albániától oda-vissza kikaptunk...

– Sokat gondol még arra a két meccsre?
– Még mindig bánt, de leszögezném, nem Andorrától kaptunk ki. Olyan csapat vert meg, amelynek keretében tizenöt topligás játékos szerepelt, illetve amelynek kapusa, valamint három belső védője egyaránt a Serie A-ban futballozik. Az ellenünk mindkét meccsen győztes gólt szerző Armando Broja a Chelsea futballistája, aki most kölcsönben a Southamptonban futballozik. A legerősebb csapatok kapitányai kiválasztják a játékosokat, akik kiviszik a pályára a technikai és taktikai tudást, amelyet a topligákban töltött évek alatt magukba szívtak. Nálunk nem ilyen egyszerű a helyzet.