Válogatott: vb-n és olimpián mindig legyőztük a bolgárokat

A két válogatott tétmérkőzésen két világbajnokságon (1962, 1966) és egy olimpián (1968) találkozott egymással: a chilei vb-n együttesünk 6:1-re nyert, a manchesteri találkozó sem jelentett gondot (3:1). Az 1968-as olimpia döntőjében a mieink 4:1-re győztek, s ezzel aranyérmesek lettek.

1962. június 3., vb-csoportmérkőzés
MAGYARORSZÁG 6 (4)
BULGÁRIA 1 (0)
Rancagua, Estadio Braden Copper, 9000 néző
Vezette: Gardeazabal (spanyol)
Gólszerző: Albert (1., 6., 53.), Tichy (8., 70.), Solymosi (12.), ill. Aszparuhov (64.)

Chilében a 2:1-re megnyert magyar–angolt követő csoportmérkőzés volt a magyar–bolgár. Albert Flórián nem hagyott vitát: hat perc alatt két gólt szerzett, utána beindult a henger (6:1). Ahogyan a Népsport fogalmazott: „Minden tekintetben felülmúltuk a bolgárokat”. A La Nación is dicsért: „technikai kiütéssel” győzött Magyarország csapata.

1966. július 20., vb-csoportmérkőzés
MAGYARORSZÁG 3 (2)
BULGÁRIA 1 (1)
Manchester, Old Trafford, 30 000 néző
Vezette: Goicoechea (argentin)
Gólszerző: Davidov (42. – öngól), Mészöly (44.), Bene (55.), ill. Aszparuhov (15.)

A Népsport újságírója, Borbély Pál azt írta a Labdarúgó-vb 1966 című füzetecskébe a 3:1-es magyar győzelemmel végződő harmadik csoportmeccsről, hogy „csak a mérkőzés után derült ki, hogy az olaszoknak és a braziloknak a tragédiája alaposan megijesztette a fiúkat”. Az olaszok nem jutottak a nyolc közé, mert a Koreai NDK 1:0-ra legyőzte őket, a brazilok „balesetéből” pedig mi, magyarok is kivettük a részünket, mert 3:1-es győzelmünk azt jelentette, hogy a címvédő nem jutott a negyeddöntőbe. A mieink óvatosságát még csak tetézte, hogy Georgi Aszparuhov szép góljával az ellenfél vezetett 1:0-ra. Aztán persze lábra kaptak a magyarok, ehhez kellett Ivan Davidov öngólja, majd a félidő vége előtt Mészöly Kálmán 15 méterről lőtt a léc alá. A végeredményt az 55. percben Bene Ferenc fejese alakította ki. Az NS így értékelt: „Nehezen lendült játékba, de biztosan győzött válogatottunk. (...) Játékosaink egy nem túl érdekfeszítő, közepes iramú mérkőzésen a játékidő legnagyobb részében célszerű játékkal, közepes teljesítménnyel biztos győzelmet arattak, s ezzel kiharcolták azt, hogy Magyarország ott legyen a világ legjobb nyolc csapata közötti versengésben.”

1968. október 26., olimpiai döntő
MAGYARORSZÁG 4 (2)
BULGÁRIA 1 (1)
Mexikóváros, Azték Stadion, 70 000 néző
Vezette: De Leo (mexikói)
Gólszerző: Menczel (40.), Dunai II (41., 59.), Juhász (49.), ill. Veszelinov (22.)
Kiállítva: Veszelinov (43.), Ivkov (44.), A. Mihajlov (44.), Juhász (85.)

A mexikóvárosi olimpia (1968) döntője után ezt írta az NS: „Jobb lett volna 11 bolgár ellen”. Felsejlett az 1966-os angliai vb: a bolgárok szereztek vezetést, de a félidőben Menczel Iván és Dunai II Antal góljával már 2:1-re vezettünk – az ellenfél a második játékrészre csak nyolc labdarúgóval jött ki, mert góljaink után Veszelinov és Ivkov elvesztette a fejét, belerúgott ellenfelébe, a bíró mindkettőjüket kiállította. Majd a labdát a játékvezető fejéhez vágó Mihajlovot is. Még két gólt elértünk, más kérdés, hogy az egyik szerzőjét, Juhász Istvánt a vége előtt ugyancsak kiállították. (Veszelinov másik nevén Dimitrovként, Mihajlov pedig Atanasz Hrisztovként is szerepelt.)