Idegborzoló meccs - győzelemmel

Noha a máltai futballszövetség egy esztendővel idősebb a magyarnál, hiszen 1900-ban alapították, sok lap még nem íratott tele a szigetországi labdarúgás aranykönyvében. A derék szigetországiaknak persze a XX. század első 64 évében elsősorban a függetlenségért folytatott harc kötötte le az erejüket, a futball - bár az első bajnokságot már 1909-1910-ben megrendezték, s az aranyérmes a Floriana lett - alapvetően megmaradt szabadidős szórakozásnak. Jellemző, hogy Málta válogatottja csak 1957. február 24-én játszotta első hivatalos barátságos mérkőzését; az ellenfél a gzirai Birodalmi stadionban Ausztria volt. A helyi szövetség két évvel később csatlakozott a sportág világszövetségéhez (FIFA), majd 1960-ban az európai szövetséghez (UEFA). A kontinensbajnokság selejtezőjébe első alkalommal az 1962-63-as, míg a világbajnoki kvalifikációs versengésbe az 1972-73-as évadban kapcsolódtak be a szigetországiak. Ami az európai kupasorozatokat illeti: a BEK-ben és a KEK-ben az 1961-62-es sorozat alkalmával, míg az UEFA-kupában az 1968-69-es évadban bukkantak fel először a máltai klubcsapatok.

Futballmeccsek egy privát pályán

Az előrelépést nemcsak a szakmai lemaradás, hanem a krónikus létesítményhiány is hátráltatja. Noha az első arénát már 1910-ben megnyitották, sokáig csak egyetlen, privát pályán zajlottak a meccsek, és hét évtizednek kellett eltelnie, mire egy igazi "népstadiont" kapott a máltai futball. A szigetország közepén megbúvó Ta' Qali nevű falucskában a második világháborúban katonai reptérként használt területen épült fel az új sportlétesítmény, melyet 1980-ban adtak át. A minden idők legnagyobb közönségét vonzó összecsapást négy esztendővel később játszották le itt; akkor még álló-helyek is voltak a Nemzeti stadionban, amelynek lelátóin a németek vendégjátéka alkalmával 35 102 néző zsúfolódott össze. Az aréna manapság már csak 17 ezer vendéget fogadhathat, és fölöttébb érdekes egyvelegét adja a máltai stadionépítészetnek. A kapuk mögötti kanyarok a Hungária körútat idéző állapotúak, az öltözőkkel szembeni oldal viszont már a XXI. század világát tükrözi. Az arénában szinte állandó a csúcsforgalom, a máltai élvonal meccseinek többségét ugyanis e pályán rendezik meg; jobbára két találkozót is lebonyolítanak egyetlen nap alatt.

---- A stadion mellett épült fel az az edzőközpont, amelyben műfüves és füves pályák várják a csapatokat. Mi tagadás, a magyar futballnak is elkelne egy efféle, minden hivalkodástól mentes, ám a céloknak tökéletesen megfelelő szakmai centrum…
Pedig a máltai futball éppúgy anyagi nehézségekkel küzd, mint a miénk.
Jellemző, hogy a magyarok elleni keret kihirdetésekor Horst Heese, a szigetországiak német szövetségi kapitánya ki is fakadt: "Évek óta ugyanazt a panaszt ismételgetjük. Nos, döntsük végre el, maradnak a jelenlegi félprofi állapotok, vagy tényleg hivatásos futballt csinálunk. Egy biztos, ahogy most állnak a dolgok, legfeljebb délutánonként, a munkaidőt követően tudok edzést tartani a játékosaimnak."
Mielőtt azonban krokodilkönnyeket hullatnánk a máltai futballért, tegyük gyorsan hozzá: ha nagyon akarják, errefelé is elő tudják teremteni a pénzt a futballra, illetve a futballisták megvásárlására. Alighanem jellemző eset napjaink első számú máltai csillagának, a még mindig csak 23 éves, 34 válogatott mérkőzésén tíz gólt jegyző Michael Mifsudnak a története. A fedezetsorban és támadóként is használható futballista a német Kaiserslautern légiósa volt, és több-kevesebb rendszerességgel bekerült a korábban a magyar válogatott jelenlegi menedzserét, Hrutka Jánost is foglalkoztató alakulatba. Ám a múlt évad előtt mégis hazatért a Sliema Wanderershez - gyanítható, nem kevés fizetést ajánlottak neki napjaink máltai sikerklubjánál, ha búcsút intett a Bundesligának…
Más kérdés, hogy a jó szerződésnél is lehet jobbat kínálni. Történt, hogy a legutóbbi bajnokságot követően Michael Mifsud elment nyaralni, ám a szabadságáról már nem tért vissza, csak egy üzenet érkezett helyette, hogy aláírt a norvég Lilleströmhöz. A Sliema tulajdonosa állítólag tajtékzott, és nem akart beleegyezni a futballista távozásába, mígnem a labdarúgó visszafizette a szerződéskötéskor kapott aláíráspénz egy részét.
Hogy Michael Mifsud presztízsének mennyit ártott e balhé, nem tudni, mindenesetre manapság elképzelhetetlen nélküle a máltai válogatott. Igaz, ki merne egy olyan futballistát kihagyni, aki az eddigi vb-kvalifikációs meccsek egyetlen máltai találatát jegyezte. Michael Mifsud tehát ott volt a magyarok elleni szerda esti összecsapásra készülődő hazai keretben is. A vendéglátók óvatos optimizmussal nyilatkoztak az esélyeikről, Horst Heese pedig (figyelem, a német volt a máltaiak kapitánya akkor is, amikor az 1990-es vb-re repülőjegyeket osztó selejtezősorozatban a szigetországiak kétszer is ikszeltek a magyarokkal!) azt magyarázta, hogy csakis a védelem stabilizálása után léphetnek előre a csapatjátékban.
Málta számára az volt a szerdai meccs tétje, hogy megmutassa, viszonylag rövid idő alatt is kiheverte a svédek elleni 7-0-s vereség sokkját, és képes lesz megismételni az Izland elleni merész játékot, illetve a Bulgáriával vívott találkozó első félidejében produkált futballt - fejtegette a mérkőzést felvezető cikkében a helyi Times szakírója. Horst Heese mindehhez annyit tett hozzá, hogy együttese morálisan egységes, a játékosok egyre inkább megértik egymást a pályán, és lassan körvonalazódik a legerősebb kezdőcsapat.

A játékossztrájk a múltba veszett

A német szakember kizárta, hogy a múlt pénteki rövid játékossztrájk éreztesse a hatását az előadáson, de azt is elárulta: ő bizony csak akkor értesült a munkabeszüntetésről, amikor némi késéssel befutott az edzőtáborba, és gyakorlást akart volna vezényelni…
Ami a magyarokat illeti…
Szerda délelőtt még átmozgató gyakorlás zajlott egy, a csapat szállásához közeli műfüves pályán (a szomszédos játéktéren a Máltán légióskodó afrikai futballisták vívtak kis híján szó szerint vérre menő csatát), délutánra maradt a kezdőcsapat kihirdetése és a szakmai feladatokat végérvényesen szétosztó taktikai értekezlet, majd 18 órakor indult el a csapat - rendőri felvezetéssel - a tengerparti Hilton Hotelből a körülbelül 20 percnyi autóútra található Ta' Qaliba. A nézőtér a vendéggárda érkezésekor még üresen ásítozott, de a kezdéskor is maradt gazdátlan szék bőségesen, igaz, a legdrágább belépőért hét máltai fontot, azaz nagyjából 4000 forintot kellett kifizetni…

---- Lothar Matthäus megint kirukkolt egy kis meglepetéssel. A magyar szövetségi kapitány kihagyta a kezdőcsapatból a korábban alapembernek számító Gyepes Gábort, és a balszárny bejátszását két támadó szellemű futballistára, Hajnal Tamásra és Huszti Szabolcsra bízta, azzal a megkötéssel, hogy utóbbi a védekezésben is feladatokat kapott. A felállás amúgy nem tért el a megszokottól: Gera Zoltán a csatárok mögött mozgott, és mozgatta a társulatot, elöl pedig Torghelle Sándorra és Waltner Róbertre várt Justin Haber kapujának ostromlása.
Ehhez persze elsősorban a labdát kellett volna megszerezni, azt azonban a hazaiak nemigen akarták átadni, nem voltak olyan nagyvonalúan adakozóak, mint a Máltai Szeretetszolgálat. Noha taktikájuk lényege abban állt, hogy az egy szem éket, Michael Mifsudot igyekeztek megtalálni a labdával, ha tehették, a fedezetek is felzárkóztak az akciókhoz. Sőt… Öt perc alatt két szögletet rúghatott Horst Heese alakulata, a második után pedig Ivan Woods alaposan megdolgoztatta Király Gábort. Ez a fölöttébb bátor kezdés meglepte a magyar együttest, percekbe tellett, mire mindenki megtalálta a helyét. Lothar Matthäus fel is pattant a kispadról, és ezután már állva figyelte, mi zajlik a pályán.
Igazán elégedett azonban nem lehetett, mert noha a játék egyre inkább áttolódott a máltai térfélre, a magyar játékosok mintha elfeledkeztek volna a futball azon aranyszabályáról, miszerint lövésből lesz a gól. A jónál is jobb helyzetet próbáltak keresni, ám mielőtt kapura küldhették volna a labdát, mindig bevetődött egy hazai futballista. Az első negyedóra után tudniillik a máltaiak erejének javát a bekkelés emésztette fel. Talán ha a vonalak mentén építkezik a magyar együttes, hamarabb fel lehetett volna lazítani a házigazdák hátsó alakzatát, de Király Gábor hiába kiabálta a kapuból, hogy "Menj el a szélen, Csaba!", bizony a megszólított Fehér Csaba is inkább a máltai térfél közepéről ívelgette a labdát a tizenhatos környéki csúcsforgalomba.
Ahogy peregtek a percek, úgy erősödött a máltaiak önbizalma, megint megpróbálkoztak egy-egy ellencsapással is, és nem mondhatni, hogy ezekben a kísérletekben kevesebb veszély lett volna, mint a magyar próbálkozásokban.
Lám, igaza lett Lothar Matthäusnak, aki azt jósolta: nem gálameccs készül Ta' Qaliban…
Aztán a félidő hajrájában mégiscsak helyreállt a világ rendje: az addig kissé visszafogott Gera Zoltán zseniális csavarással juttatta a hazaiak kapujába a labdát.
A folytatásra nem változtak az összeállítások, és eleinte nemigen változott a meccs szakmai karaktere sem. A máltaiak tették a dolgukat, lelkesek voltak, harcosak, igyekvőek, és ismerjük el, balszerencsések, hiszen Michael Mifsud kísérleténél a kapufa is kisegítette Király Gábort. A magyar együttes produkciójából viszont hiányzott az ötlet és a lendület, a szövőgépek monoton zakatolását idézve játszott a társulat. Egy tétmeccs, főképp a magyar válogatott jelenlegi selejtezőcsoportbeli pozíciójában, persze nem futballszépségverseny, mégis…
Táncolj, Gera! Ébresztő! - kiabálták a magyar drukkerek, és picit talán a csalódottságukat is jelzi, hogy az apró, szép pillanatoknak is nagyon tudtak örülni. Arra azonban nem sok remény kínálkozott, hogy a mérkőzés látványos szakmai fordulatot vegyen. Ehhez egy motiváltabb magyar válogatottra lett volna szükség. S hogy a baj nem jár egyedül: a második félidő közepén Gera Zoltán egy teljességgel értelmetlen labdaelrúgásért sárga lapot kapott - ezzel egyben azt is elintézte, hogy a soron következő, Bulgária elleni hazai találkozón ne léphessen pályára…
Lothar Matthäus a hajrára megpróbált újítani. Tegyük a kezünket a szívünkre: fájdalmas szakmai kritikája a szerda estének, hogy a kapitány mindkét csatárt lehívta a gyepről, és a húzás annyiban bejött, hogy a jól helyezkedő Kovács Péter beállította a 2-0-s végeredményt.
Gyötrelmes meccs volt ez - de a három pontot megszerezte a válogatott, és most ez volt a lényeges. ---- Ahogy azt előre reméltük, Király Gábornak sem sok dolga akadt, amikor azonban kellett - egyetlen rossz kijövetelt leszámítva - a Crystal Palace kapusa biztosan hárította a hazaiak próbálkozásait.
Fehér Csaba hosszú idő után ismét a kezdő tizenegy tagja lehetett, a jobb oldalvonal mellett azonban nem tudta azt a lendületes futballt produkálni, amely korábban jellemezte a játékát. Stark Pétert a védelem közepén nem állították komolyabb próbatétel elé a máltai labdarúgók, és noha a rövidpasszos labdakihozataloknál keveset hibázott, talán többször is felléphetett volna a középpályára. Juhász Roland nem vállalt kockázatot, rendre pontosan passzolt, de csak a védekezésben tudta hasznosítani magát. Huszti Szabolcs ezúttal mélyebbről indult, mint azt a korábbi válogatott találkozókon megszokhattuk, és bizony, védekezésben többször hibázott. Játékában nem volt elég dinamika - ez nem az ő posztja.
Rósa Dénes nem tudta a kellő ritmusban mozgatni a csapatot, kevesebbet futott, mint ami egy középpályástól elvárható lenne, ráadásul több átadást is elhibázott. Dárdai Pál Svédországban a magyar együttes legjobbjának bizonyult, ezen a selejtező mérkőzésen a hasznos mezőnymunkája ellenére nem tudott az átlag fölé emelkedni. Noha Hajnal Tamás még csak a második válogatottságát ünnepelhette, sokat vállalt magára, többnyire meg lehetett játszani őt. Jelzésértékű, hogy fiatal kora ellenére rendre ő végezte el a szabad- és sarokrúgásokat, ráadásul lőtt egy hatalmas kapufát.
Mint korábban nemegyszer, ezúttal is Gera Zoltán zseniális helyzetfelismerése kellett az első magyar gólhoz, ám az is igaz, hogy a nemzeti tizenegy kapitánya sem ezúttal játszotta élete mecscsét.
Torghelle Sándor jegyzi a vezető találat előtti gólpasszt, ennél sokkal többet azonban a támadó nem tudott hozzátenni a sikerhez. Waltner Róbert egyszer tudott helyzetbe kerülni, volt egy gólt ígérő passza Hajnal Tamásnak, azonban összességében kevéssé volt veszélyes az ellenfél kapujára.
A csereként pályára lépő Kovács Péter teljesítményét az minősíti, hogy gólt szerzett, Lipcsei Péter és Gyepes Gábor pedig győztes együttes tagja lehetett. ---- Döbbenetes fölényt mutat a statisztika, igaz, a játék nem bizonyította azt, hogy a magyar játékosok - Gera Zoltánnal az élen - sokkal jobban futballoztak, mint a gyenge máltaiak

Michael Mifsud
Sikeres átadás: 8 (7)
Sikertelen átadás: 4 (4)
Megnyert fejpárbaj: 0
Elvesztett fejpárbaj: 4 (4)
Megszerzett labda: 2 (1)
Elveszített labda: 7 (3)
Kaput eltalált lövés: 1 (0)
Kapu mellé ment lövés: 0
Elkövetett szabálytalanság: 0
Elszenvedett szabálytalanság: 0
Jó csel: 5 (2)
Rossz csel: 2 (1)
Gólpassz: 0
Gól: 0
Játszott perc: 93

Gera Zoltán
Sikeres átadás: 41 (22)
Sikertelen átadás: 10 (6)
Megnyert fejpárbaj: 4 (3)
Elvesztett fejpárbaj: 1 (1)
Megszerzett labda: 5 (3)
Elveszített labda: 7 (3)
Kaput eltalált lövés: 1 (1)
Kapu mellé ment lövés: 3 (1)
Elkövetett szabálytalanság: 1 (1)
Elszenvedett szabálytalanság: 3 (0)
Jó csel: 11 (6)
Rossz csel: 1 (0)
Gólpassz: 0
Gól: 1
Játszott perc: 93 ---- 6. perc: A jobb oldalról Briffa adott be szögletből, a veszélyesen bekanyarodó labdát Woods középről, 8 méterről kapura fejelte, Király balra vetődve lábbal hárított. A kipattanót ismét beívelték a máltaiak, ám ekkor Király a mezőnybe öklözte a labdát, így felszabadult a magyar kapu.
19. perc: Dárdai próbálkozott egy távoli átlövéssel, és kis híján szerencsével is járt: a középpályás 23 méterről, jobbal a jobb alsó sarkot célozta meg, és bár ez a lövés egy képzettebb kapusnak aligha okoz gondot, a máltai Haber öléből kiesett, és szögletre pattant a labda…
32. perc: Giglio balról szögletből laposan gurított a lendületből érkező Agius elé, aki futtából, 22 méterről, jobbal nagy erővel lőtt a jobb felső sarok fölé.
39. perc: A jobbösszekötő helyén Gera tört be a tizenhatosra, kényszerítőzött Torghellével, majd a viszszakapott labdát jobbal a bal lábára tette, és remek mozdulattal, 14 méterről a kapu jobb oldalába csavarta.
0-1
49. perc: Briffa jobb oldali szöglete után az ötös hosszú oldalán álló Mifsud elé került a labda, aki egy átvétel után hét méterről jobbal kapura tüzelt. A Starkon megpattanó lövést hihetetlen reflexszel Király a jobb kapufára ütötte, másodszorra azonban megfogta a labdát.
58. perc: Stark ívelt Gerához, aki a máltai tizenhatos jobb oldalán levette a labdát, majd középre adott, az érkező Waltner pedig hét méterről a bal sarok mellé bólintott.
72. perc: Waltner remekül hozta helyzetbe a máltai tizenhatos jobb oldalára érkező Hajnalt, aki 13 méterről, jobbal a bal kapufát találta telibe.
93. perc: A hajrában egy kontrából növelte előnyét a magyar csapat. Huszti a hazai tizenhatos jobb oldaláról két máltai védő között laposan a középen üresen maradó Kovács Péterhez passzolt, aki hét méterről, jobbal, higgadtan a jobb alsó sarokba helyezett.
0-2 ---- A meccs előtt nem hittem, hogy nyerni tudunk, de most csalódott vagyok… Ebben a találkozóban sokkal több volt annál, hogy kettő nullára kikapjunk.
Horst Heese a máltai szövetségi kapitány

Tudtuk, hogy keserves csata lesz, éppen ezért örülök az idegenben szerzett három pontnak. Ha nehezen is, de megérdemelten nyertük meg ezt a mérkőzést.
Lothar Matthäus a magyar szövetségi kapitány


Játékvezető értékelése
Játékvezető: Tony Asumaa (9). A finn bírónak nem volt nehéz dolga a mérkőzésen, szinte hiba nélkül látta el feladatát.
Asszisztensek: Ville Mantere, Janne Iivavainen - mindhárom finn


Fény és árnyék
+++ Noha a máltai kirándulás igencsak költséges túra volt, egy lelkes szurkolói csoport a szigetországba is elkísérte a nemzeti együttest. Először azután harsant fel a biztatás, hogy a házigazdák kis híján vezetést szereztek. Legalább érezhette a csapat, hogy nincs egyedül a Nemzeti stadionban.

--- A máltaiak igyekeztek gondos házigazdák lenni, ám az előkészületeket csöppet sem kapkodták el. A délies nagyvonalúság miatt nem sokkal a kezdés előtt a Sport2 riportere, Fülöp László még igencsak gondterhelt arccal lépcsőzgetett, de aztán az utolsó pillanatra megoldódtak a technikai problémák.