PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2019.06.30 08:50 Frissítve: 2019.06.30 09:33

Légiósok: Tudom, hogy jó lesz – Holender a svájci folytatásról

A hétfőn már Luganóban edző támadó a sikereket megelőző szenvedésről, a címeres mez fontosságáról és a klubváltás hátteréről is beszélt lapunknak.

Holender Filip (balra) lendületes játéka a svájci élvonalban szereplő Luganónál is sokat érhet (Fotó: Dömötör Csaba)

 

– Összepakolt már?
– Amit első körben kiviszek magammal, már becsomagoltam – válaszolta a Nemzeti Sportnak Holender Filip, a háromszoros válogatott támadó, aki vasárnap este utazik Svájcba, hogy hétfőn már új csapata, a Lugano edzésén vegyen részt. – Szerencsére nyár van, nincs szükség sok ruhára. Amióta profi futballista lettem, most váltok először klubot, csak sejtésem van arról, mivel jár ez. De nem aggódom, sőt, tudom, hogy jó lesz!

NÉVJEGY: HOLENDER FILIP

Született: 1994. július 27., Kragujevac
Posztja: támadó
Válogatottság/gól (2018–): 3/0
NB I-es meccs/gól: 159/30
Klubjai profiként: Budapest Honvéd (2013–2019), Lugano (2019–)
Kiemelkedő sikerei: magyar bajnok (2017), magyar bajnoki bronzérmes (2013), az NB I gólkirálya (2019)

– Tíz év után távozik Kispestről.
– Ha valami nehézzé teszi a búcsút, akkor ez. Még tizenöt sem voltam, amikor Szerbiából idekerültem. Akkor jóformán senki voltam, semmim sem volt, senkit sem ismertem, senki sem ismert. Aztán remek emberekkel hozott össze a sors, nekik is köszönhető, hogy a gyerekből mára felnőtt lett. Ha valaki az első itteni napomon azzal áll elém, hogy huszonnégy évesen bajnokként, gólkirályként és magyar válogatottként igazolok Luganóba, megmosolyogtam volna.

– Ehhez képest bajnokként, gólkirályként és magyar válogatottként igazol Luganóba.
– Sokat szenvedtem érte. Tizennégy évesen jöttem el otthonról, egyik napról a másikra ötszáz kilométerre kerültem a szüleimtől. Voltak nehéz időszakok, sokszor éreztem magam egyedül. Az ugyanakkor egy másodpercig nem vetődött fel bennem, hogy feladjam. Ha mélyen is voltam, egy cél mindig a szemem előtt lebegett: élvonalbeli labdarúgó akartam lenni! Az első kispesti edzésemen azt éreztem, mindenki jobb nálam. Lehet, hogy nem így volt, de én akkor is ezt éreztem. Egyúttal rádöbbentem, ami a kragujevaci gyerekek között elég, a Honvédnál kevés. A következő edzésre már úgy mentem ki, hogy én leszek a legjobb! Egy hónappal később felvittek az egy évvel idősebbek közé.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy Luganóban is lehúz egy évtizedet?
– A szerződésem kettő plusz egy évre szól, a többit meglátjuk. Kispestre sem úgy érkeztem, hogy tíz évig itt leszek. Ehhez képest éppen a minap jegyezte meg az egyik barátom: „Filip, eddigi életednek csaknem a felét a Honvédnál töltötted”. Minden fontos pillanat előttem van. A Magyar Futball Akadémián töltött négy év, az utánpótlásban elért sikerek, a felnőttcsapattal szerzett bronzérem kétezer-tizenháromból. Akkor elvileg még az U19-es együtteshez tartoztam, de a tavasszal már folyamatosan a nagyokkal edzettem, Marco Rossi többször becserélt.

– Luganóba hogyan utazik?
– Milánóig repülővel, onnan autóval.

– A tavasszal már megtette ezt az utat.
– Igen, amikor aláírtam a szerződésemet. Amit akkor láttam, meggyőzött arról, hogy ismételten jó helyre kerülök. Amit hallottam, szintúgy. A vezetőkkel és a vezetőedzővel folytatott beszélgetés pozitív hangvételű volt, végig éreztem, hogy bíznak bennem. Azt senki sem foglalta írásba, hogy a kezdő tizenegy elképzelhetetlen nélkülem, de feltett szándékom, hogy alapember legyek. Idővel a válogatottban is az akarok lenni – először azonban Luganóban kell bizonyítanom. A fejlődésem szempontjából jó helyen leszek, a svájci bajnokságban magasabb a tempó, mint az NB I-ben, ha sikerül felvennem a ritmust, máris léptem egyet előre.

MAGYAROS MÚLT

Erős a magyar vonal az olasz határtól alig 25 kilométerre fekvő Luganóban. Az 1908-ban alapított, a svájci bajnokságot és kupát egyaránt háromszor megnyerő egyesület már korábban is foglalkoztatott magyar játékosokat, mi több, edzőket is. Sőt, a fekete-fehéreket futballistaként, majd trénerként is szolgáló Volentik Béla volt az, aki utóbbi minőségében az 1948–1949-es idényben bajnoki címig vezette a csapatot. Később Sárosi Béla is elmondhatta magáról, hogy volt a csapat labdarúgója és szakvezetője, fivére, György „csak” edzőként fordult meg a klubnál. Lendvai Miklós az 1997–1998-as bajnokságban tartozott a Lugano kötelékébe, őt a 2016-ban szerződtetett Vécsei Bálint, majd a tavaly nyáron átigazolt Kecskés Ákos követte. Most pedig érkezik Holender Filip, aki pénteken, a Chiasso elleni felkészülési mérkőzésen már be is mutatkozhat új csapatában.

– Vécsei Bálint és Kecskés Ákos személyében két magyar csapattársa is lesz. Mielőtt elfogadta volna a klub ajánlatát, kikérte a véleményüket?
– Nem, mert nem akartam, hogy bárki befolyásoljon. Az életemben akad egy-két ember, aki mindennél fontosabb, őket meghallgattam, másokat nem. Az én döntésem – az én felelősségem. Amikor tizennégy voltam, még édesapám mondta, ha Puskás Ferenc csapata hív, menned kell, huszonnégy évesen már én mondtam azt, Luganóban folytatom.

– Mi döntött a svájciak mellett?
– Mindenekelőtt az, hogy ambiciózus klub. Hogy a Young Boys és a Basel mögött harmadik lett a bajnokságban, önmagáért beszél. A bronzéremmel Európa-liga-indulás párosul, a csoportkörben kezdjük a szereplést. A karrieremben ez is újdonság lesz, hiszen a nemzetközi porondon eddig csak selejtezőn játszhattam. Mit nem adnék egy Lugano–Honvéd csoportmeccsért!

– Attól aligha kellene tartania, hogy a kispesti szurkolók árulónak kiáltanák ki.
– Aki kicsit is ismer, tisztában van azzal, mit jelent nekem a Honvéd. Amit kaptam a drukkerektől az évek során, hihetetlen, igyekeztem a teljesítményemmel viszonozni. Mindennél jobban vágytam arra, hogy Magyar Kupa-győzelemmel köszönhessek el, bánt, hogy ez az álmom nem teljesült. Viszont a két évvel ezelőtti bajnoki aranyat senki sem veheti el tőlünk, mint ahogyan a gólkirályi cím kapcsán sem győzöm hangsúlyozni, hogy nem kizárólag az én érdemem. Miután az utolsó fordulóban legyőztük az MTK-t, és eldőlt, hogy Davide Lanzafamével holtversenyben gólkirály lettem, hatalmas ünneplésben részesítettek a szurkolók. Az a néhány perc minden addigi szenvedést megért.

– Vajon Luganóban is elérhet hasonló sikereket?
– Ha erre nemmel felelnék, jobban tenném, ha fel sem ülnék a gépre. Csak akkor lehetek sikeres, ha hiszek benne. Amikor először bekerültem a válogatott keretbe, azt mondtam, szerb vérem és magyar szívem van. Hajt a vérem és visz a szívem, ezért is jutottam idáig. Sokan elképzelni sem tudják, mennyit jelent nekem a válogatottság. Büszke vagyok arra, hogy felvehettem a címeres mezt, és arra is, hogy én lehettem a Honvéd történetének századik válogatott játékosa. Ezt azért már rögzítik a históriás könyvek.

2019.08.17 07:46:19

Légiósok BABJÁK BENCE

A magyar válogatott kapusa vasárnap a 100. bajnokiján lép pályára a német élvonalban.

2019.08.09 08:01:50

Légiósok CSILLAG PÉTER, SZABÓ MIKLÓS (FOTÓ)

A Dundalk elleni El-selejtező győztes gólszerzője beszélt a pozsonyi tábor különleges elismeréséről és az éjjeli edzésről is.