Légiósok: „Ezzel a hozzáállással Sallói egyre jobb játékos lesz”

Amerikai álom. A Sallói család életében az elmúlt több mint egy hét nagyszerűen alakult. Nem véletlen, hogy a 13-szoros válogatott, a Beitar Jeruzsálemmel izraeli bajnokságot nyerő Sallói István és felesége, Csilla éppen a mostani időszakot választotta arra, hogy meglátogassák fiukat, Dánielt az Egyesült Államokban – a Sporting Kansas City ugyanis nyolc nap alatt háromszor játszott hazai pályán. Tekintve, hogy a csapat mindhárom mérkőzését megnyerte, megérte kiutazni, és bár az első találkozót sérülés miatt még kihagyta a támadó, csütörtökön győzelmet érő gólt szerzett a New York RB elleni kupadöntőben, vasárnap pedig ő szerzett vezetést a Los Angeles Galaxy ellen 2–1-re megnyert bajnokin.

„Különleges időszakra vártunk, hogy ne csak a várost lássuk, hanem a gyereket is játszani – mondta Sallói István. – Büszkék vagyunk rá a pályán és azon kívül is. Rengeteg emberrel találkoztunk a klubnál, a városban, és mindenki kedveli, mert udvarias, folyton mosolyog, és persze mert jól futballozik. Szerettem volna, ha Európa keleti részét elhagyva más – a győztes – mentalitás ragad rá, ami itt abszolút megvan.”

A remek formának és időzítésnek hála az MLS honlapja terjedelmes cikket készített a magyar futballistáról, akiről Peter Vermes, a csapat vezetőedzője is beszélt.

„Az édesapjával egy csapatban játszottunk, amikor Magyarországon szerepeltem – elevenítette fel az emlékeket az 50 éves szakvezető, aki nemcsak Sallói Istvánnal, hanem a kansasiek korábbi utánpótlásedzőjével, Urbányi Istvánnal is együtt futballozott a Rába ETO-ban az 1988–1989-es idényben. – Dániel több mint három évvel ezelőtt került klubunk akadémiájához, azóta rengeteget fejlődött, köszönhetően a futball iránti imádatának és a hozzáállásának. Ezért lesz egyre jobb játékos.”

Nemcsak edzője, hanem csapattársai is dicsérik a légióst, aki az első idényét tölti a Kansas felnőttcsapatánál, igaz, az Újpest és a Gyirmót játékosaként korábban már megtapasztalhatta, milyen az első osztályban rúgni a labdát. Eleinte kevesebb játéklehetőséget kapott, aztán csereként kezdett el bizonyítani, majd amikor meglátta benne Peter Vermes, hogy segítségére lehet az együttesnek, egyre többször nevezte a kezdőcsapatba. A bajnokságban eddig tizennyolcszor játszott, ebből nyolc alkalommal kezdőként, míg a kupagyőzelemig vezető úton egyszer kezdett, háromszor csereként állt be. Mindkét sorozatban három gólt szerzett eddig, egyet-egyet az elmúlt héten, amikor kint voltak nála a szülei.

„A klubnál már szóltak, hogy a szüleimnek intézik a zöldkártyát, mert szerencsét hoznak – mondta Sallói Dániel. – Viccet félretéve, örülök, hogy így alakult, főleg azok után, hogy a New England ellen sérülés miatt nem játszottam. Boldoggá tesz, hogy a másik két mérkőzésen nemcsak pályán voltam, hanem gólt is szereztem, szerencsére elkaptam a fonalat, és az is jólesik, hogy kitüntetett figyelmet kaptam. A Los Angeles elleni találkozó előtt például megkérdezték, hol ülnek a szüleim, hogy a lelátón tudják őket mutatni. A kupadöntő álomszerűen alakult, a vasárnapi győzelem pedig a hab a tortán. Az önbizalmamnak is jót tett, persze ilyen környezetben amúgy sincs ezzel probléma. A klubnál mindenki pozitív és támogató, még akkor is, ha valaki hibát követ el. Ennek is köszönhető, no meg a sok munkának, hogy fejlődök, és minden egyes nap jobbá válok. Türelmes voltam, vártam az alkalomra, hogy bizonyíthassak – ezt tanácsolta nekem Peter Vermes vezetőedző és a szakmai stáb többi tagja is, mondták, hogy ebben az évben biztosan megkapom a lehetőséget. Így is lett!”

Ráadásul a csapat is remekel, a Nyugati főcsoportban a második helyen áll, és öt mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt csupán egy pont a hátránya a Vancouver Whitecapsszel szemben, ami könnyedén ledolgozható, a kanadai együttes ugyanis vasárnap éppen a Kansas vendége lesz.

„Már csak néhány bajnoki van hátra az alapszakaszból, mindent bele kell adnunk – folytatta a 21 éves támadó. – Az elsődleges célunk az első két hely valamelyikének megszerzése, hogy szabadkártyát kapjunk, persze a legjobb az lenne, ha elsők lennénk, mert akkor a rájátszásban mindegyik mérkőzést otthon játszanánk. Egyébként is fontos a hazai pálya, itt, Amerikában aztán pláne. A rengeteg utazás megterhelő, kikészíti a csapatokat, ezért lenne fontos, hogy megnyerjük a Nyugati főcsoportot.”

Sallói Dániel továbbá abban is reménykedhet, hogy az álom folytatódik.