Kalmár lábadozik; Gereben Lívia jól van, jók az eredményei

Kalmár Zsolt interjút adott lapunknak. A Dunaszerdahely légiósának meglehetősen egyhangúan telnek a napjai, hiszen lábadozik súlyos sérüléséből. Mint emlékezetes, a Puskás Aréna avató meccsén, Uruguay ellen a 83. percben kipöckölte a labdát, az uruguayiak játékosa, Lucas Torreira pedig ráesett a jobb bokájára. A 16-szoros válogatott középpályás már nem tudta megakadályozni, hogy ellenfele a teljes testsúlyával rá zuhanjon. A stadionból egyenesen a kórházba vitték, ahol a röntgenfelvétel kimutatta a törést. Jelenleg Győrben lábadozik.

Exkluzív interjút készíthettünk az Atomerőmű KSC Szekszárd válogatott bedobójával, a súlyos betegségből lábadozó Gereben Líviával. A kosaras jól van. Részt vett egy kontrollon, de sem vírust, sem baktériumokat nem találtak az orvosok, azaz jók az eredményei. Otthon van a kecskeméti szülői házban, mindennap sétál egy órát a szabad levegőn, ilyenkor maszkot és kesztyűt is kell viselnie. Már szobabiciklizik, de a szülein és a testvérén kívül senkivel sem találkozhat. Május óta tart a kálváriája, amikor az utolsó bajnoki meccs után azt érezte, be vannak dagadva a nyirokcsomók a nyakán, az ágyékánál és az állán.

23 év, nyolc hónap, 23 nap. Nem is olyan rég még egy bemutatkozó Formula–1-es versenyző is fiatalnak számított ilyen életkorral, múlt vasárnap viszont a dobogósok átlagéletkora volt épp ennyi. Így megdőlt a 2008-as monzai rekord, ami a mezőny pilótáin végigfutva talán nem is akkora meglepetés. A mezőny fiatalodása jó ideje zajlik, manapság ugyanis olyan korán gokartba ültetik a kisgyerekeket, hogy egy tinédzsernek már legalább annyi versenytapasztalata van, mint korábban egy 25 évesnek. Ráadásul a fiatal szurkolókat az éjjel-nappal a közösségi médiafelületeken lógó Lando Norris sokkal inkább meg tudja szólítani, mint mondjuk a végletekig konzervatív Sebastian Vettel.

Sportkrém mellékletünk e heti vendége az FTC válogatott vízilabdázója, Vogel Soma. A kapust édesapja vitte le az uszodába, a kis medencében kezdett, s megesett, hogy egyszerűen nem akarta bemenni a vízbe. Hisztizve és sírva kiült a partra, de szerencsére az úszóedző addig noszogatta, amíg folytatta. Emellett volt még egy kisebb kitérője, másodikos korában ugyanis elkezdett karatézni, ám végül a vízilabdánál kötött ki. Pedig nem szerette sem az úszást, sem a test test elleni párharcokat. Akkor kezdte el igazán komolyan venni a pólót, amikor az első szerződését aláírta a felnőttcsapathoz.