Kalandozó magyar – Deák Zsigmond jegyzete

Egyelőre nehéz releváns módon bármit mondani Vadócz Krisztián legújabb, uruguayi szerződésére azon kívül, hogy hozzá képest a világot bejáró nagy földrajzi felfedezők, Vasco da Gama vagy James Cook szülőfalujukat soha el nem hagyó, röghöz kötött jobbágyoknak tűnnek. Számításaink szerint 42-szeres válogatott honfitársunk futballpályafutása, pontosabban igazolásai során nagyjából kétszer megkerülte a Földet, miközben négy kontinens tizenegy országának tizenhárom csapatában szerepelt.

Ezekkel a tényekkel, adatokkal nehéz vitatkozni, jó szívvel kijelenthetjük, a középpályás igazi kalandozó magyar, aki csapatválasztásai során általában a távolabbi, az egzotikusabb mellett döntött az egyszerűbbnél, a logikusabbnál. Nincs ezzel gond, van, akit haza-, vagy minél közelebb húz a szíve, van, akit annál messzebb fúj újra, másra törő vágya.

Már csak az a kérdés, sportszakmai szempontból mit jelent, milyen értéket képvisel a Penarol. Egyrészt ugye az évszázad (mármint a XX.) dél-amerikai klubja, ötvenszeres uruguayi bajnok, háromszoros világ- és ötszörös Libertadores-kupa-győztes. Szenzációs pedigré. Jelenlegi keretének becsült értéke 18.48 millió euró, ez kevesebb, mint a Ferencvárosé (23.48) és a Fehérváré (19.78). Uruguay legjobbjai nem is itt, illetve az ottani bajnokság más csapataiban játszanak, hanem jellemzően Európa sztárgárdái­ban, tudásukról legutóbb a válogatott novemberi budapesti fellépésén, a Puskás Aréna avatóján a saját szemünkkel is meggyőződhettünk.

Nem ez tehát Vadócz karrierjének a csúcsa, s ezt nehezen is várhatnánk el valakitől 34 évesen. Ráadásul a szubkontinens más patinás egyletében az ebben az évszázadban megforduló magyarok csak epizódszerepet játszottak: Waltner Róbert 2003 körül az argentin Boca Juniorsban, Tüske Roland ugyanekkor a brazil Atlético Paranaensében. Ettől persze még legújabb dél-amerikaink beválhat, bizonyára nem véletlenül kérte a szerződtetését korábbi játékostársa, az edzői pályája elején járó volt világklasszis, Diego Forlán.

Amit személy szerint nagyon irigylek Vadócztól, az a miliő, az uruguayiak focihoz fűződő „szerelmi viszonyának” közvetlen megtapasztalása. Ahogy ő maga mondta néhány nap után, „itt majdnem mindenkinek az élete a futball, tényleg megőrülnek érte”, Óscar Tabárez, a legendás szövetségi kapitány pedig úgy fogalmazott, „nem vagyok biztos abban, máshol is tapasztalható-e olyan szenvedély a labdarúgás iránt, mint nálunk”.

Kalandra fel!