Hiánypótlás – Somogyi Zsolt jegyzete

Hosszú idő után szólal meg Kádár Tamás. A Dinamo Kijev légiósa a horvátok ellen gyatrán sikerült meccs, a 3–0-s spliti vereség óta tűnt el a nyilvánosság elől. Az első gól előtti hibája miatt ő maga is jogosnak érezte a kritikákat – bár hivatkozhatott volna arra, hogy akkor is megjátszani akarta a labdát, amikor senki sem kérte tőle (nem is kapott abban a pillanatban segítséget), de ő nem kért felmentést, nem mutogatott másra.

Hibázott, Luka Modric lecsapott a labdára, és a szurkolói lélektan már csak ilyen: egyetlen hibával meg is magyarázzuk a vereséget. Az 5. percben kapott góltól még nem kell összeomlani, más is hibázott azon a meccsen, de ha Kádár Tamás azt mondja, túltette magát a vereségen, tegyünk mi is így. Akárhogy is: Willi Orbán mellett a legtapasztaltabb, legrutinosabb, legképzettebb védőnk (mondhatni, Walesben is hiányzott egy jó Kádár – nem a spliti, hanem a korábban sokszor látott), így kulcskérdés, milyen állapotban lehet a bolgárok elleni ráadásmeccsen.

Ebből a szempontból fontos, mennyit játszik a tavasszal – és az is, hogy hol. Mert bár ő nem mondja ki, érezni lehet, hogy elkívánkozik a Dinamóból, és aligha kétséges, itthon is lenne igény az idén 30. születésnapjához érkező védőre. Ha csak arra gondolunk, hogy idehaza is formába hozhatja magát, az NB I ugyancsak opció lehet. Ennél persze több van benne, de ne zárjuk ki ezt a lehetőséget. Aki ismeri, nem izgul: karakán egyéniség, aki minden körülmények között önmagát adja, saját magának akar megfelelni, céltudatos, határozott – bizakodhatunk, hogy nem rágódik már a horvátok elleni selejtező eseményein. Ami a legfontosabb, dolgozza fel a balsikereket, legalább addig, amíg nincs a láthatáron magyar védő, aki a nemzetközi szinten huzamosabb ideig képes lenne olyan teljesítményre, mint amilyen Kádár Tamástól okkal elvárható.

A csapatnak szüksége van Kádár Tamásra, neki is szüksége van a csapatra – a sikeres tavasz reményében.