Ádám Martin: Ameddig lehet, külföldön futballoznék

– Az utóbbi négy-öt meccsünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, így most nagyon fontos volt a győzelem – jelentette ki a mérkőzést végigjátszó Ádám Martin. – Küzdöttünk, és azt gondolom, a játékunk is jól nézett ki. Ez a siker átlendíthet minket a kisebb hullámvölgyünkön. Az öltözői hangulat is visszafogottabb volt az elmúlt időben, de most felszakadt minden. Az edzőnket ritkán láttam úgy örülni, mint a legutóbbi meccs után. Hozzá kell tenni, itt nem úgy örülnek a sikereknek, mint Magyarországon, hogy mindenkinek fülig ér a szája. Itt azt mondják: jól van, nyertünk, fürödjünk le, menjünk haza. Nem jelent nekik olyan sokat.

– Dél-Koreában a szurkolói kultúra is egészen más, mint Európában, sokkal családiasabb hangulat uralkodik a lelátókon. Hiányzik önnek itt az otthoni, erőteljesebb szurkolás?
– Annak az élményét megkapom a válogatott meccseken. Erőteljes szurkolásból azért itt sincs hiány, most is harmincezren voltak a lelátón. Nagyon jó a hangulat, és mindig jó szokott lenni. Akkor is, ha éppen tíz-tizenkét ezer néző van a hétközi meccseken. Nyilván mindig jó lenne hatvanötezer ember előtt játszani, mint a válogatottban, de ez is szuper.

– Sokszor szóba került, hogy esetleg a nyáron klubot vált, több kérőjéről is lehetett hallani Európából. Vannak új fejlemények ennek kapcsán?
– Voltak tárgyalások, több csapat bejelentkezett az Ulszannál, hogy megvásárolna, de nem tudtak megegyezni. Ezzel nincs semmi probléma, jól érzem magam itt. Természetesen ha egy európai klub előrelépést jelentene a karrieremben, nem utasítanám vissza. Mást nem tudok mondani, hiszen nincs olyan ajánlat értem, amelyet az Ulszan elfogadott volna.

– Milyen hosszú időszakra tudja magát elképzelni Ulszan-játékosként? Még fél évig, vagy akár hosszabb ideig is?
– Lehet, tíz évig, meglátjuk... Ahogy mondtam, jól érzem magam. A legnehezebb, hogy a feleségem és a kisfiam otthon van, de ez persze hamarosan változik (Ádám Martin második gyermeke szeptemberben Magyarországon születik meg, emiatt felesége, Gitta és fia, Konor hazautazott – a szerk.). Teszem a dolgom, és közben azt érzem, a teljesítményem is feljavult. Reméljük, visszatérünk a megfelelő útra, és ismét megnyerjük a bajnokságot. Emellett hamarosan indul az ázsiai Bajnokok Ligája, jönnek sorban a mérkőzések.

– Mostanában, hogy sok időt tölt egyedül, a családja nélkül és sokkal inkább magára kell támaszkodnia, mibe tud kapaszkodni? Mi tartja meg lelkileg?
– Leginkább abba, hogy lassan megyek haza a válogatottba. Az elején voltak nehezebb időszakok, amelyeket át kellett vészelnem, ám ahogyan telt az idő, egyre könnyebb lett. Sokat segítettek ebben a csapattársaim és a vezetőedző is, köszönettel tartozom nekik.

– Mennyire közeli a viszonya a vezetőedzővel?
– Távolságtartó, ahogyan az egész stáb is. De vannak ilyen helyzetek, amikor a mester jobban az ember mellé áll. Mostanság többet beszélt, foglalkozott velem, mint máskor, de normális esetben nem is igénylem a külön figyelmet.

– A játékidejével elégedett mostanában?
– Mindig játszhatnék többet, de huszonöten vagyunk a keretben. Amikor beindul a Bajnokok Ligája, akkor újra szerda-szombat ritmusban léphetünk majd pályára és akkor remélem, több lehetőségem lesz. Szóval, lehetnék többet a pályán, de alapvetően ez nem az én dolgom. A feladatom az, hogy ha játszok, akkor teljesítsek. Mindegy, hogy öt, tíz, húsz vagy kilencven perc jut: azt az időt kell kihasználnom, amennyire beküldenek.

– Nem rettenti meg az a nyomás, amikor kevés idő alatt kellene nagyot alkotnia?
– Egyáltalán nem. Sőt, élvezem is az ilyen alkalmakat. Az nagyobbat a csattan, amikor az ember öt-tíz perc alatt fordítja meg a mérkőzést, mintha kilencven alatt tenné ugyanezt.

– Mint tavaly a Csonbuk elleni, végjátékban elért duplája, amikor a bajnoki cím előszobája lőtte a csapatot!
– Az egy örök emlék marad. A vezetőedző is emlegette a legutóbbi meccs előtt, hogy az az egész klub életében különleges pillanatként maradt meg, olyan nem lesz még egy és nem is volt korábban.

– Visszakanyarodva: azért előfordulhat egy labdarúgó életében, hogy teljesítménykényszert érez, nem?
– Megmondom őszintén, nem éreztem sohasem nagy nyomást. Nyilván, kisebb fajta nyomásnak lennie kell, ha nincs, akkor ne csinálja az ember azt, amit csinál. Egy játékos azért edz egész karrierje során, hogy ha eljön a pillanat, amikor teljesíteni kell, akkor képes legyen rá. Aki ezzel nem tud megbirkózni, az szokott lemorzsolódni. Hála Istennek nekem ezzel nem volt sok problémám, jól kezeltem. Ha például négy-öt meccsen át nem lövök gólt, nem szoktam idegeskedni. Majd lövök a következőn. Vagy az azutánin. Olyan nincs, hogy egy csatár ne találjon be harminc meccsen keresztül. Ha velem mégis így lenne, akkor leadnám a szerelést.

– Volt olyan csapattársa, aki küzdött ezzel?
– Igen, profi szinten is. Én hála Istennek, fejben mindig erős voltam. Nem tudom, honnan jön ez az erő, de egyáltalán nem szoktam görcsölni dolgokon.

– Bámulatos a lelki ereje. A médiában sokszor a magyar válogatott viking harcosaként ábrázolják. Ez mennyire hasonlít az igazi Ádám Martinra?
– Szerintem a személyiségem nem viking. Ahogy kinézek, az inkább. Nyugodt ember vagyok, velem bármikor bárki beszélgethet.

– Ha már beszélgetés… Mostanában többen állítják meg az utcán az emberek, mint korábban?
– Mindig sokan állítottak meg. Sokan szeretik itt a futballt, engem pedig nyilván különösen megjegyeztek a kinézetem miatt. Még ha nem is állítanak meg, akkor is sokszor hallom, hogy „Martin Ádám, Martin Ádám”. Ha bemegyek egy bevásárlóközpontba, nem egyszerű így mozogni, de ez az élet velejárója.

– Zavarja néha ez a sokaság?
– Nem, viszont ha keresem a magányt, akkor inkább otthon maradok. De abszolút nem zavar ez.

– A pályafutásában az ön álma továbbra is az angol másodosztály, a Championship?
– Igen. Ahogy telik az idő, egyre kisebb az esély rá, de nem vagyok még öreg, szóval még meglátjuk, mi lesz.

– És ha egyszer magyar csapat hívná, szívesen visszatérne otthonra játszani?
– Aki egyszer belekóstol a légióséletbe, az kint maradna minél tovább. Ezzel én is így vagyok, ameddig lehet, külföldön futballoznék. Aztán ki tudja…? Pakson nagyon jól éreztem magam, egyszer jó lenne még visszatérni, illetve a szülővárosomban, Szegeden is szívesen játszanék. Ezek azonban távlati tervek.

– Mi az, ami ennyire különleges a légióséletében?
– Az itteni körülmények, az emberek, a rajongás jó érzéssel tölt el és motivál. A koreai infrastruktúra nagyon fejlett, Magyarországhoz képest sokkal előrébb tartanak ezen a téren.

– A dél-koreai bajnokságban számos alkalommal a világbajnoki stadionokban lép pályára. Sokszor eszébe jut, hogy bárcsak a magyar válogatott mezében is megtehetné ezt egyszer?
– Reméljük, lesz rá lehetőségem. Valóban kiválóak a dél-koreai létesítmények. A következő idegenbeli meccsünket például a csaknem hetvenezres szöuli stadionban játsszuk, szuper pályán, amilyen a miénk is.

– Mi volt eddig a legjobb stadion, ahol játszott – a Puskás Arénán kívül?
– A Puskás Arénát szerettem volna mondani! Azon kívül a wolverhamptoni Molineux Stadion, az angolok elleni 4–0-s győzelem helyszíne. Az egy örök emlék mindenki számára, de egyébként magát a Wolvest amúgy is szeretem a Premier League-csapatok közül. Jó kis klub, aztán ott játszhattunk, és még nyertünk is… És az a stadion eléggé rendben van.

– Az angolok elleni meccs összefoglalóját eddig hányszor nézte újra?
– Nagyon sokszor. Vetekszik a Csonbuk elleni, tavalyi duplázásommal. Szerintem azt a két videót láttam eddig a YouTube-on a legtöbbször.

– Közelednek a szeptemberi válogatott mérkőzések, újabb Eb-selejtezőt is játszik a magyar csapat. Mivel lehet megfogni a szerbeket?
– Nagyon nehéz találkozóra számítok, még úgy is, hogy zárt kapus lesz. A szerb válogatott erős játékosokból áll, de azt gondolom, amit eddig mutattunk csapatként, azzal megfoghatjuk. Odamegyünk, és azt csináljuk, amit az előző meccseinken, ami eddig működött.

– Év közben mennyire tartja a kapcsolatot a válogatott csapattársaival?
– Néhányukkal szoktam beszélgetni. Az interjú előtt írtam Szoboszlai Dominiknak, gratuláltam neki, hogy a találkozó embere lett az AFC Bournemouth ellen. Jót meccseltek Kerkez Milosékkal, néztem is a mérkőzést. Örülök, hogy egyre többen játszanak a topligákban. Jó nézni őket, hogy ilyen fiatalon ilyen szintre eljutnak. Büszke vagyok rájuk.

– Milyen azt megélni, hogy Szoboszlai Dominik idén lesz huszonhárom éves és ilyen fiatalon ő a válogatott vezére?
– Ez normális annál, aki ilyen kaliberű, mondhatni, topjátékos. Lipcsében is kiválóan futballozott, és most bekerülve a Liverpoolba szintén kulcsjátékos tud lenni. Ez önmagáért beszél. Kitűnő labdarúgó, és még rengeteget fejlődhet.

DÉL-KOREA
K League 1
Ulszan Hyundai–Csonbuk Motors 1–0
Ulszan:Ádám Martin végig a pályán volt.

Ádám Martin még sosem játszott ennyi magyar előtt Ulszanban. A mérkőzésről ide kattintva olvashat.