Vuvuzela, hullám, makarapa: nagy lelátói őrületek

Vágólapra másolva!
2010.06.07. 15:46
null
A vb egyik legnagyobb divatja lesz: makarapabolt Dél-Afrikában (Fotók: Action Images)
A futball számos országban a nemzeti kultúra részét képezi, a sport körül forog az ország élete. Tudományosan igazolható, hogy a megszállott rajongókon elvonási tünetek jelentkeznek a futballszezon lezárása után, a gazdaság teljesítménye a nagy tornák alatt csökken. Érthető, hiszen a szurkolók sosem passzív szemlélőként, hanem az események teljes jogú résztvevőiként gondolnak magukra, és a lelátóknak is megvan a maga kultúrája, íratlan szabályzata és hagyománya. A világbajnokságokon is: szurkolói őrületek a legnagyobb seregszemléken.

Az egyik legismertebb ilyen elem az 1986-os vb-hez köthető ún. mexikói hullám (La Ola), bár számos más csapat és esemény is magának követeli a jogot, mint a hullám elindítója. A tv-közvetítéseknek hála, a lelátói kultúra ezen darabja szinte azonnal elterjedt az egész világon, és olyannyira a játék részévé vált, hogy még a tudósokat is megihlette. A vizsgálatok eredményei szerint a hullámok 75 százaléka az óramutató járásával megegyező irányban halad, és másodpercenként 12 métert tesz meg. Hogy ki foglalkozott tudományosan a lelátói hullámmal? Nos, a kutatást az ELTE-s Vicsek Tamás és társai tették közzé 2002-ben, a Nature magazinban.

HULLÁMZÁS, 1986, MEXIKÓ
 

Kérdés, hogy az első hullámot mikor indították el a lelátón: a Guardian The Knowledge című rovatában a mexikói Alan López azt állítja, hogy egy hetvenes évekbeli Monterrey–Tigres bajnokin már látta ezt a fajta szórakozást, míg a hullám kitalálási jogát magának tulajdonítja a Seattle Mariners és az Oakland baseballcsapata, illetve a washingtoni egyetem amerikaifutball-együttese is. Elképzelhető az is, hogy a Vancouver Whitecaps labdarúgócsapatánál mutatták be az első hullámot, mikor „Catch the Wave" volt az együttes szlogenje, és a hullám egy televíziós reklámban szerepelt. Igazságot alighanem senki sem tud tenni…

A valaha látott legnagyobb hullám valóban mexikói volt, igaz, nem egy stadionban mutatták be: II. János Pál pápa mexikóvárosi látogatásán, 2002 júliusában több mint 250 ezer várakozó indított el egy 40 kilométer(!) hosszú hullámot. Sporteseményen a legnagyobb hullámot a 2000-es olimpián regisztrálták, amikor a sydneyi stadion 110 ezer nézője szórakoztatta magát. Az Indianapolis 500-on 1986-ban megpróbáltak egy teljes lelátót bevonó hullámot elindítani a szurkolók, de csak fél lelátó jött össze – na, ez is több mint 100 ezer embert jelentett...

A Wisconsini Egyetem amerikaifutball-meccsein már továbbfejlesztett hullámzás van: az első hullám „rendes", utána jön a lassított, a gyors, a fordított és a két irányból összecsapó. Egyébként, bármily meglepőnek tűnhet, a hullámzásra az állatvilágban is van példa: a mézelő méhek ragadozók elriasztására alkalmazzák, mint az alábbi videón is látható.

 HULLÁMOZZATOK! HULLÁMOZZATOK!
 
PETER CROUCH HULLÁMOZNI TANÍT
 
Konfettieső, 1978
Konfettieső, 1978

Szintén egy vb-hez, az 1978-as argentin tornához köthető egy másik világméretűvé duzzadt jelenség, a pénztárszalag- és konfettieső. A szurkolók elsősorban bevonuló csapatukat köszöntik így, de a gólok méltó megünneplésének is szerves része a koreográfia.

Vannak persze visszafogottabb kultúrák is, az 1994-es amerikai vb-t elsősorban a szolid tetszésnyilvánítás, a különböző nemzetek táncai és az óriáskezek lengetése jellemezte. Az ollézás a világon mindenütt elterjedt, eredete – ez alighanem senkinek sem meglepetés – Spanyolország, illetve Latin-Amerika, a felkiáltások a bikaviadalokon képezték az önszórakoztatás részét. Egészen egyedi a 2002-es japán-koreai közös rendezésű vb helyzete, amelyen a szervezők minden csapat számára gondoskodtak „hivatalos" szurkolókról (ez nem kivételes az ázsiai rendezésű világeseményeken), és a résztvevők nemzeti színeiben öltöztetett fiatalokkal, iskolásokkal töltötték meg a lelátó egy részét.

Dél-Afrikában újabb, eddig sosem látott jelenséggel bűvöl a lelátói kultúra palettája: a vuvuzelák  (más néven lepataták) kakofóniájával. Sokáig kérdéses volt, hogy a szurkolók egyáltalán bevihetik-e a stadionokba a kb. 1 méter hosszú, általában műanyagból készülő levegőkürtöket, de a FIFA végül engedélyezte azok használatát.

A vuvuzela ellenzői általában két érvet hoznak fel a kürtök ellen. Az egyik, hogy a vuvuzelák hangja zajos és idegesítő, elsősorban a játékosokat akadályozza az egymás közti kommunikációban, de a tv-nézők is gyakran panaszkodnak a monoton, zümmögő hangra.

TANULJ VUVUZELÁT FÚJNI!
 

A szurkolói találékonyság azonban egy alternatív felhasználási módot is talált: 2008 júliusáig Dél-Afrikában is tiltott tárgyaknak minősültek a stadionok területén, mert a szurkolók rendszeresen verekedésre is használták. Azonban magára valamit is adó dél-afrikai szurkoló nem érheti be egy egyszerű vuvuzelával, szurkolói identitása csorbul, ha nem visel jófajta makarapát a fején.     

Készül a makarapa
Készül a makarapa

A makarapa tulajdonképpen nem más, mint egy egyedi festésű szurkolói sisak, de gyakran jelszavakkal, rigmusokkal ellátott pajzsokkal és óriási szemüvegekkel is felvértezik magukat a szurkolók. Természetesen tömeggyártással is készülnek makarapák (áruk 20 és 60 amerikai dollár között mozog), de varázsukat éppen az adja, hogy minden drukker olyan mintával látja el őket, amilyennel szeretné. A szurkolói szubkultúra már kitermelte saját művészeit is, Dél-Afrikában számos elismert makarapafestő dolgozik.

A makarapa egyrészt szurkolói műtárgy, másrészt identitásunk, beállítottságunk kifejezésére szolgáló eszköz, harmadrészt védelmi funkciókat is ellát a kisebb repülő tárgyak ellenében, amelyek – lássuk be – gyakran kelnek útra a különböző szurkolók szektorai között.

Maga a kifejezés a 70-es, 80-as évekhez köthető, eredeti jelentése körülbelül vendégmunkás. A witwatersrandi bányákban dolgozó munkásoknak kötelező napi viselet volt a műanyag fejvédő sisak, amelyeket – az ember természetes alkotói vágyától vezetve – gyakran kidekoráltak.  

A mai formájában ismert és elterjedt makarapa Alfred „Lux" Baloyi nevéhez köthető, ő az Eredeti Baloyi Makarapa védjegy tulajdonosa, és a hazai vb sikerén felbuzdulva már most felvette a kapcsolatot a brazil szervezőkkel – alighanem a lelátók egy újabb darabkája indult el világhódító útjára. 

Ha már volt vuvuzela és makarapa, ismerkedjünk meg a kuduzelával is, mert nem biztos, hogy elég egy zajkeltő eszköz és egy sisak. A „szavanna hangjának" nevezett tölcsért egy autóbeszállító cég készíti, amely a publikum igényeire reagálva átállt a kuduzela gyártására.

„A kuduzela egy magányos elefánt hangját idézi meg. Ha a stadionban tömegek fújják, már egész elefántcsorda hangjára emlékeztet, gólhelyzetnél pedig mindenki bevadul: nos, az egy teljesen begőzölt elefántcsorda hangja lesz…" – nyilatkozta a gyártó cég egyik főembere, a Dél-afrikai Nemzeti Parkok ügyvezetője, David Mabunda.

HA NEM ELÉG A VUVUZELA, ITT A KUDUZELA!

Az 1996-os Európa-bajnokságon terjedt el robbanásszerűen a persze már korábban is sokszor látott arcfestés (no meg testfestés), amely igencsak nagy népszerűségre tett szert, így aztán nagy üzlet is. Hogy mást ne mondjunk, egy kínai cég csomagban küldözget az adott ország nemzeti színeinek megfelelő arcfestékeket (32 centért), de a tornának helyszínt adó városok is alighanem tele lesznek „festőművészekkel", akik még akár afrikaira is vehetik a figurát...

A lelátói őrületek színesek és szórakoztatóak, de nem utolsósorban a nagy üzletnek is részét képezik. Csak egy példa, a dél-afrikai „zászlóshajó" vuvuzela: lehet kapni minden csapat színeiben, kicsit, közepeset, nagyot, átszámítva 6 és 100 euró között.

Egy átlagos standon már a vb előtt elpasszoltak húszat hetente, az érdeklődés a torna alatt meg fog sokszorozódni, és a vuvuzelaárusok ezreivel számolva ez bizony nagy kaszálás lesz. Európában a frankfurti üzletember, Stefan Bender importálja a vuvuzelát, 2009-es számításai szerint a világbajnokság hatására akár 3.6 millió darabot is eladhat belőle egy év alatt. Az eredményeket még nem tudni, de akár be is jöhet a számítása…

A VUVUZELA MINDEN IDŐK LEGHANGOSABB LELÁTÓI HANGSZERE

A Hear the World Foundation hétfőn publikált felmérése szerint a vuvuzela minden idők leghangosabb lelátói hangszere.

A dél-afrikai hangszer 127 decibellel szólal meg, ez több mint a második helyen osztozó gázduda és brazil szambadob (123.5-123.5 decibel).

„Csak hogy perspektívába helyezzük a dologokat: a tíz decibellel erősebb hangokat dupla hangosnak érzékeljük. A vuvuzela dupla hangos egy svájci tehénkolomphoz képest" – mondta Robert Beiny fülész az alapítvány részéről, aki azt ajánlja, a szurkolók viseljenek fülvédőket.

Persze a szurkolók maguktól is elég hangosak: egy, épp gólt ünneplő szurkolótábor átlagosan 121.6 decibellel ordít, amelyhez képest egy láncfűrész elbújhat a maga 100 decibeljével...

A MÉLTÁN NÉPSZERŰ VUVUZELA (ORIGINAL MIX)
 
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik