Él-Korea lett belőlük

A dél-koreai labdarúgó-válogatott nem néz vissza veretes múltra, jelene viszont nem elhanyagolandó: 2002-es világbajnoki negyedik helyét szokás ugyan zárójelbe tenni, ám ennek ellenére stabil résztvevője 1986 óta a négyévenkénti nagy tornáknak.

VILLÁMKEZDETEK

A „Taegeuk harcosok" első hivatalos mérkőzésüket csak 1948-ban vívták, Hongkong ellen, és győztek is. Az eleinte arrafelé is az európai bevándorlók által űzött sportág egyre népszerűbb lett, már csak azért is, mert a futballra némileg hajazó „cuju" nemzeti sportnak számít Koreában, ősidők óta. 1921-ben rendezték az első futball kupát, öt év múlva már pontvadászatot is szerveztek. 1928-ban alakult meg szövetségük, és 1948-ban nyertek felvételt a FIFA-ba. Ha már számhalmozás: először az 1954-es világbajnokságon mutathatták meg magukat a nagyvilágnak, miután a selejtezőn felülmúlták Japánt, ám a magyaroktól 9:0-ra (a szünetben nekiláttak görögdinnyét falatozni...), a törököktől pedig 7:0-ra kaptak ki Kim Jung Szik kapitány legényei.

HARMINCKÉT ÉV KÉNYSZERPIHENŐ

A következő 32 esztendő aztán teljes vb-nyugalomban telt dél-koreai szemszögből: volt, hogy nem vállalták a párharcot északi „féltestvéreikkel", volt, hogy könnyűnek találtattak már Ázsiában, egyszer-egyszer pedig Jugoszlávia, illetve Ausztrália ütötte ki őket egy interkontinentális pótselejtező alkalmával. A dél-koreai futball időközben alapvető változáson ment át: az ázsiai kistigris gazdasági fejlődésének köszönhetően a nagy gyárak, konszernek odaálltak a profi futballcsapatok mellé, amelyek így komolyabb pénzeket tudtak az utánpótlásra fordítani, no és a hagyományosan erős iskolai testnevelés is kezükre játszott. Kialakították saját stílusukat is: a fizikai tulajdonságaiknak és mentalitásuknak megfelelő sokpasszos, rövid labdákkal és elképesztően sok futással, alázatos mezőnymunkával operáló futballt.

MEXIKÓBAN MEGTÖRT A JÉG

1986-ban, Mexikóban már egy európai légióssal, a Bundesligában is sztárrá váló Csa Bum Kunnal megerősödve pontot is szereztek, mégpedig a bolgárok ellen (Oh Jun Kjo – Pak Kjung Hun, Csung Jong Hvan, Cso Jung Jun, Huh Dzsung Mu – Cso Kvang Re (Cso Min Kuk, 71.), Pak Csang Szun, Noh Szu Dzsin (Kim Dzsong Bu, 46.) – Bjun Bjung Dzsu, Kim Dzsu Szung, Csa Bum Kun volt a történelmi döntetlent elérő gárda).

Bár előtte az ott aranyat szerző argentinoktól, később a címvédő olaszoktól is kikaptak, összességében elégedetten térhettek haza. Talán éppen ekkor tudatosult a kétszeres Ázsia-kupa-győztes játékosaiban, hogy lassacskán egyenrangúak az európaiakkal és a dél-amerikaiakkal. Egy biztos: innentől kezdve az összes világbajnokságra kijutottak.

EGYRE TÖBB IDEGENLÉGIÓS

1990-ben nehéz csoportba kerültek: a spanyolok, a remek erőkből álló uruguayiak és a belgák is megverték őket, de négy év múlva sokfutásos, monoton, erőszakos, vesztett helyzetet és holt labdát nem ismerő stílusukkal sokakat meglepve döntetlent játszottak a spanyolokkal és a bolíviaiakkal, majd ki-ki mérkőzésen csak 3–2-re maradtak alul a címvédő németekkel szemben. A franciaországi keretben már öt idegenlégiós is akadt (Hong Mjung Bo a Bellmare Hiratsuka, Ha Szok Dzsu a Cerezo Osaka, Noh Dzsung Jun a NAC Breda, Szu Dzsung Von a Strasbourg, Kim Do Hun a Vissel Kobe profija volt éppen), ám Mexikó és Hollandia is lefutballozta az ázsiaiakat, akik nem sokra mentek így a belgák ellen szerzett ponttal.

HOLLAND VEZETÉSSEL A MENNYBE

A következő tornát Japánnal közösen rendezték, és az országot nem sokkal korábban mélyen megrázó gazdasági válság ellenére is frenetikus körítést csaptak – mégis ekkor veszítették el milliók szimpátiáját. Történt ugyanis, hogy a hollandus Guus Hiddink választottjai Li Vun Dzse – Csoj Dzsin Csul, Kim Te Jung, Hong Mjung Bo, Ju Szang Csul (Li Csun Szu, 61.) – Kim Nam Il, Szol Ki Hjon (Csa Du Ri, 89.), Li Ul Jung, Pak Dzsi Szung – Hvang Szun Hong (An Dzsung Hvan, 50.), Szong Csong Guk összeállításban legyőzték 2–0-ra a lengyeleket (első vb-diadaluk volt ez!), 1–0-ra a portugálokat és döntetleneztek az USA-val; de a következő két körben legfőképpen a két játékvezetőnek, az ecuadori Byron Morenónak és az egyiptomi Dzsamal Gandurnak, no és hatalmas szerencséjüknek köszönhették, hogy kiejtették az olasz, spanyol kettőst. A németek elleni elődöntőben „tisztán" kaptak ki minimális arányban, majd a bronzmérkőzésen a törökök is felülmúlták a társházigazdát.

IDEGENBEN NEM MENT ANNYIRA

Több játékos, meglovagolva ismertségét, európai klubokhoz szerződött, majd négy év múlva, a szintén holland Dick Advocaat vezetésével nem élték túl a csoportkört „Ázsia tigrisei": legyőzték Togót, döntetlent játszottak a franciákkal, de a svájciaktól megérdemelt vereséget szenvedtek, így búcsúztak. Advocaat is. Utóda és honfitársa, Pim Verbeek csak bő egy esztendeig bírta: 2007 nyarán távozott, az Ázsia-kupa-kudarc (bronzérmet szereztek) miatt. Az új kapitány egy 1986-os vb-résztvevő, Huh Dzsung Mu lett, aki teljesítette elsődleges feladatát: kijuttatta a válogatottat a 2010-es nagy tornára, az utolsó selejtezőcsoportban ráadásul megelőzték a nagy rivális Észak-Koreát is.