Ahol nincsenek alibiző légiósok, oddsok, és Bundesliga-sérót is csak a szertáros hord

BÁLINT MÁTYÁS, SOMLÓVÁRI DÁVIDBÁLINT MÁTYÁS, SOMLÓVÁRI DÁVID
Vágólapra másolva!
2013.04.01. 15:30
null
(Fotók: Bálint Mátyás – olyanok is)
Önök is unják az elképesztően kiszámítható első osztályú meccseket, a bundagyanús vergődést, a hangulattalanul ásítozó stadionokat, a hangulattalanul ásítozó nézőket és egyáltalán, az egész hanyatló NB I-es vircsaftot? Hát mi is. Úgyhogy legalább április elsején kerestünk egy olyan helyet, ahol a maga tisztaságában lehet élvezni ezt a játékot. BLASZ 1., Budatétény–Voyage.

„Lesz két jéger, nektek a szokásos? Akkor még két unikum. Apám, azért ezt nem gondoltam volna, hogy ebből az ötből meglesz három meccs, meg egy iksz.”

Öt perce se fújták le a Voyage elleni meccset, de a tálca sör már bent van az öltözőben (nem csodálkoznánk, ha a saját lábán ment volna be), és csak a nótázás, a „Budatétény, álé!” hallatszik ki. A Kispad kocsmában (amely gyakorlatilag a pálya melletti büfé, bár megjegyezzük, kivetítővel és biliárdasztallal) az 1–0-s győzelemre koccint a budatétényi klubvezetőség egy kanyar röviddel, miközben Szandi, a legjobb mozgású hazai középpályás csaja már a biliárdhoz pakolja ki a golyókat – még eltart majd egy darabig, mire az ura elkészül. (Az ő elhivatottsága egyébként lenyűgöző. „Errefelé laksz? – Áh, fenét.” De akkor is itt van.) Az akár harmincöt fő befogadására alkalmas lelátón rég összehajtották a plédeket, kidobálták a sörösdobozokat, és a Jókai Mór úti sporttelep kapujánál elköszönnek egymástól az ismerősök (ismeretlenek ide nem járnak). „Este jössz? – Persze.” A meccs még csak az alapozás.

Ez a Budapest-bajnokság első osztálya. Se stadion, se szurkolói kártya, se beléptetőrendszer, se ajándékbolt, se exhuligánokból verbuvált biztonságiak, se exbiztonságiakból verbuvált huligánok, se hisztis sztáredző, se vérlázító fizetések, se nagyképű sztárok, se alibiző idegenlégiósok, se személyiségzavaros klubtulajdonosok, se tétlap, se oddszok, se sportkocsik a parkolóban (se parkoló, ha már itt tartunk), de még az a borzasztó tipikus futballistafrizura is hiányzik, a Bundesligát pedig csak az egyik ötvenen túli segédedző vagy szertáros hajkoronája idézi. Itt csak foci van: tiszta, őszinte, foltokban persze mulatságos, máskor egészen felemelő – és még sporteseményként se rossz.

***

„Laci bá’, aztán kettő–null legyen! Vagy kettő–egy, legfeljebb!” – „Oké, ne folytasd, mert az onnantól nekünk már nem jó.” Amennyire a Kispadban kiakasztott tablók alapján meg tudjuk ítélni, Laci bácsi elnökségi tag lehet a Budatéténynél, és mint ilyen, a pályáról cseveg a korlát túloldalán ácsorgó szurkolókkal. Közben a csapata olyan intenzitással melegít mögötte, mintha egy regimentnyi Szentes Lázár hajszolná őket pro licences oklevelekből font korbáccsal, míg csak egyikük ki nem szalad a pálya szélére. „Kösz, hogy eljöttetek – lihegi a haveroknak, láthatóan máris elfáradva. – Vigyáztok erre?" – Két elképesztő divatfülbevalót operál ki a füléből, mert a futballisták alapvetően még cicanadrágban is hiú emberek, nem lehet akármiben melegíteni. A tizenöt fős tétényi tábor ezalatt a Valdés, Neuer átigazolási pletyka középtávú hatásait ecseteli a világfutball erőviszonyaira, úgy látszik, tényleg nincs olyan eldugott sarka a földgolyónak manapság, ahol úgy dobhatna el az ember egy féltéglát, hogy ne egy Barcelona-drukkert üssön vele agyon. Csalódásunk nehezen szavakba önthető.

Az ellenfélnél, a Voyage SE-nél is túlsúlyban vannak a barcások, bár ez már a csapathonlapról derül ki, mert őnáluk ilyesmi is létezik. Megtudhatjuk róla például, hogy az egyesület palettáján első pillérként a futball szerepel, de az Arany Képzavar-díjas megfogalmazás ellenére kiváló internetes webkikötőről van szó. Eredményekkel, visszaszámlálóval a következő meccsig (bár az újabb vereség után alábbhagyott a frissítési hajlandóság), sőt kiváló statisztikával, amely megmutatja, hogy a Voyage honlapját Albániából és Elefántcsontpartról is böngészték már, a hat spanyol látogatóból négy pedig José Mourinho lehetett, akit többen hallottak dühöngeni, hogy miért nem frissült még a góllövőlista, most honnan tudja meg, hogy Paholics Máté négynél vagy ötnél jár? (A svájci zászló melletti CH 280 adat ellenben tökéletesen alkalmas a devizahitelesek tömeges öngyilkosságba kergetésére, pedig nem az alpesi valuta aktuális árfolyamát, csak a svájci, hogynemondjuk helvét látogatók számát mutatja – hideglelős élmény ettől függetlenül.)

A Voyage játékosaira melegítés közben rászól az edző, hogy óvatosan rúgkapáljanak, mert alacsony a kerítés, és az eltévedt lövéseket a pálya mögötti tűzoltóság udvarából nehéz lesz visszahozni. A meccset viszont ők kezdik bátrabban, látszik, hogy előrébb állnak a bajnokságban, és hogy nyerni jöttek. A hazaiaknak két passzuk se nagyon van, amit kemény ütközésekkel és néhány sprinttel próbálnak ellensúlyozni. A szélső Kiss Norbi, aki aztán majd a meccs hőse lesz, olyan arccal fut minden labdáért, mint aki az életéért rohan egy állig felfegyverzett, vadászkalapos Csank János elől, és ha egy kiló kenyeret is ezzel a mimikával kér a boltban, ott jelentősen spórolni lehet a kajapénzen. Az ugyanakkor látszik, hogy ez még csak a második mérkőzése az idényben, és a saját kapuja felé való futásért felelős izomcsoportjai nincsenek tökéletes állapotban, úgyhogy párszor simán mögé kerülnek, de fog ő még nevetni a végén.

Ráadásul a többiek mindig kisegítik. A két középhátvéd egyszerűen parádés. Kávrán Ákos kicsit bizonytalan az elején, de utána klasszikus, mindenhová odaérő, sallangmentes Telek Mancivá változik kicsit jobb testfelépítéssel, mellette pedig ott a Legszimpatikusabb Nevű Magyar Labdarúgó, mondhatni Az Ember, Aki Miatt Nem Lehet Másnak, Mint Budatétény-Drukkernek Lenni, szóval – Kozel Erik. A Voyage ezt a mindentvivő szimpátiafaktort, ezt a rokonszenv-Apal Corsát csak akkor tudná felülütni, ha konkrétan egy Pilsner Urquell nevű játékost igazolna – szóval esélytelen.

Kozel ráadásul jó felépítésű, kőkemény védő, lepattannak róla az apró termetű Voyage-csatárok, fejpárbajban verhetetlen, bár a megjátszott labdáinak pontossága eléggé közelít névadójának alkoholtartalmához, százalékban. De – hogy csak egyet mondjunk – ő nem esett keresztül a saját játékostársán, miközben a 92. percben el próbálta kanalazni a labdát egy román elől, és ez önmagában nem kevés. Kreuz Ádám a védelem jobb szélén már csak lábjegyzet ebben a mezőnyben, pedig ha Thomas Berthold tényleg tudott volna focizni, ilyen játékos lett volna.

A védelem előtt pedig a világ legelegánsabb kapusa áll. Jarecsni Lászlónak vérében a szakma, vetődik, kikísér, irányít, és nem tud hibázni – ráadásul annyira elegáns és nagyvonalú, amennyire csak egy kissé pocakos, mackónadrágos férfiú lehet. Ő nemcsak méltósággal, de büszkén, tartással tudja viselni a megannyi pályafutás komolyságát derékba törő rózsaszín kapusmezt, az udvariasságát pedig bármelyik angol lord inasa megirigyelhetné. Amikor a bíró rákiabál a hazaadásnál („Ne fogja meg, spori!”), ő egy olyan hangsúlyú „Tessék?”-kel kérdez vissza, mint aki nem hallotta pontosan, hogy Chopintől az Esőcsepp-prelűddel, vagy inkább Csajkovszkij B-moll zongoraversenyével kezdje a legelegánsabb párizsi szalon ünnepi programját, de neki tulajdonképpen bármi jó.

Igazi taktikai küzdelem folyt a pályán – jó lenne ott szemben lakni
Igazi taktikai küzdelem folyt a pályán – jó lenne ott szemben lakni


A Voyage ezzel szemben fiatalabb, szertelenebb brigád benyomását kelti, bár a csapat szervező játékosa, Spáth Márton például elképesztően technikás és okos futballista, nem hiába szerepelt még az NB III-ban is. A társak közt is van egy-két egészen ügyes játékos, bár annak a kilétét inkább fedje a feledés jótékony homálya, aki megpróbálta a levegőből, jobb lábbal visszakanalazni a kifelé tartó labdát az oldalvonalnál.

A számításába egyetlen hiba csúszott, nevezetesen hogy van egy bal lába is, így az egyebekben tökéletesen kivitelezett mozdulatnak mégis tétényi bedobás az eredménye. „Hát bazmeg, tényleg nem vagyok egy Cristiano Ronaldo” – szakad ki a kendőzetlen önkritika a portugál bohócnál valóban jóval alacsonyabb legényből, aki egyébként is alighanem a csapat Humor Haroldja, sőt Móka Mikije lehet: az első félidő végén a „Mennyi van még?” kérdésre a bíró a „Hajrá” szócskával válaszol, amire a normális emberi reakció ugyebár a „Kösz.” A Voyage SE Tréfacsináló Tamása, hovatovább Nevettető Norbertje azonban nem hagyja ennyiben: „Hajrá? Hajrá mi? Hajrá Milan?” – kérdezi, igazolva, hogy a Milan-drukkerek valóban a világ leghumortalanabb emberei, ráadásul ez a Vicces Vilmos, vagy még inkább Szellemesség Szaniszló megenged magának még két hasonlót a lefújásig, de aztán szerencsére eljön a szünet.

A második félidőre életre kel a Tétény. Amikor az elromlott lift miatt a zsugor ásványvizet a hatodikra lépcsőn felcipelő Pajkos Jánosként fújtató Kiss Norbi elnyargal a bal szélen (csak a Jóisten tudja, hogy keveredett oda), középre ad, és Légrády „Legó” Attila közelről a hálóba pöcköl, már óriási az öröm a lelátó addig kissé apatikus, kínjában a japán rajzfilmekről vitatkozó népének körében. „Na, ma este lesz miről beszélgetni otthon” – bökik oldalba vigyorogva az addig is tiszteletre méltóan hajrászívemező Légrádynét, aki jobban örül párja góljának, mint ő maga. Annak az embernek, aki ebben a pillanatban nem szereti meg a labdarúgást, Galaschek Péter dobog a szíve helyén.

Aztán Kiss Norbi jelenik meg a korlátnál, haverjai előhúznak egy Guy Fawkes-maszkot, ő felkapja, és az Anonymous világméretű hacker-, felforgató és mindenegyéb-szervezet eddigi legnagyobb diadalaként parádézik vele egy kicsit a budatétényi délutánban – esküszünk, ezt nem most találjuk ki, csak a megrökönyödéstől nem sikerült lefotózni. Nem értjük (illetve érteni véljük, de nem akarunk kiszúrni a szimpatikus tétényiekkel) – ennél már csak az lenne szürreálisabb, ha maga Tornyi Barnabás materializálódna a kezdőkörben egy szál szponzoringben, és mindenkit meghívna egy sörre, sőt a második kört is ő fizetné. A radikális társadalomkritikának és a fennálló monista világrend elleni összefogásnak azonban hamar véget vet, hogy Norbira rászólnak, „Hagyd abba, mert sárgát kapsz!”, és hát a játékvezető tényleg olyan hatalom, amelyet a legelszántabb cyberterrorista is respektálni kénytelen.

A spanok még rá akarják beszélni Norbit egy ollózásra, de miután az első kísérletre akkorát esik, mint az ólajtó, a klubvezetőségből jön az intelem: „Ne hülyítsétek meg!”, Norbi pedig visszaáll a sorba, és még némi szuszogva fel-alá robogás után cserét kér, hogy jöhessen egy védő, neki meg az első sör. A Budatétény innen már ráül az eredményre, hősiesen védekezik, és nem kis mázlival meg is szerzi a győzelmet, hogy aztán egymás nyakában ölelkezzen mindenki.

***
Széles a jókedv, az öt tavaszi fordulóban három győzelem és egy iksz a középmezőnyben tanyázó budatétényiek mérlege, ami hatalmas előrelépés az ötven százalékosan zárt ősz után, ráadásul nemcsak a listavezető Nagytétényt verték meg, hanem most már a harmadik helyen álló Voyage-t is. A következő körben mennek a második Vízművekhez, az MLSZ honlapján az van írva a meccs mellé: „nincs lejátszva”. És tényleg – az a meccs még nincs lejátszva. Szombaton 11-kor irány a Vízművek-pálya.

Mindenki tétényi!

 

PERCRŐL PERCRE
A Voyage a harmadik helyen, az éllovastól három ponttal lemaradva várta a szombati derbit, míg a Budatétény egy bravúrgyőzelemmel (és három feljutással...) akár a nemzetközi kupaszereplést is megcélozhatja.

A pályamunkások kiválóan dolgoztak, egybefüggő víztócsa, földtúrások, buckák sincsenek a pályán, pedig egész héten esett a(z) hó/eső. Nemhiába, a műfű!

Festmény: a tűzoltótorony és a szurkoló
Festmény: a tűzoltótorony és a szurkoló

A mérkőzés előtt a lelátón futótűzként terjedt a hír (még szerencse, hogy a szomszédban van a tűzoltóság), hogy a Hegyvidék 1–0-ra nyert a Rákosszentmihály ellen, így megelőzte a tabellán a Budatétényt.

1. perc: a Voyage indította útjára a labdát. (értik! útjára...)

3. perc: Légrády Attila első két megmozdulásával oxival próbálta megjátszani a társakat (nem véletlenül ő a cséká), elsőre lecsúszott és ellenfélhez került a labda, míg a második próbálkozása már nem volt ennyire sikeres.

8. perc: „Héló, maga, 11-es! Ilyet többé ne! Ok?” – Káprály Mihály játékvezető a mérkőzés korai szakaszában megpróbált tekintélyt szerezni magának. Ez egyébként már azzal megvolt, hogy háromszor annyit futott, mint bármelyik játékos.

12. perc: a mérkőzés első helyzete! Ubránkovics Ádám úgy fordult le a védőjéről, mint Kis Gábor (aki esetleg nem ismerné, ő egy olimpiai bajnok vízilabdás), lövésénél azonban Jarecsni László jól zárta a szöget.

17. perc: Barócsi László léphetett volna ki egy indítással, de Szabó László (az egy főre eső Lászlók száma igen magas errefelé...) kiválóan keresztezett. Ez volt az első alkalom, hogy a hazai csapat életjelet adott magáról.

Az első húsz perc alapján elmondható, hogy a Voyage ügyesebb, képzettebb labdarúgókból álló csapata rövid passzokkal, labdatartással, amolyan barcelonás, na jó, lightos arsenalos játékkal operált, míg a Budatétény a Chelsea Bajnokok Ligáját nyerő taktikáját választotta erre a mérkőzésre.

A nap kérdése a lelátóról: „Miért nem lehet odadobni a labdát egy másik fehérnek?” Teljesen jogos! Az első húsz percben a hazaiak bedobásból sem tudták megtartani a labdát.

26. perc: A Hitman nevű számítógépes játékban nincs annyi opció a célpont likvidálására, mint ahány megjátszható társ közül választhatott volna Bognár Imre egy kecsegtető támadás végén, de a vendégek futballistája megtalálta az elsőre láthatatlan, de annál rosszabb lehetőséget – az ellenfél védőinek nagy örömére.

28. perc: Óriási helyzet! Gerencsér törhetett be tök egyedül a 16-oson belülre a bal oldalon, középen pedig hárman is várták a labdát. A Voyage játékosa azonban 18 méter labdavezetés alatt sem tudott dönteni, így az utolsó pillanatban középre nyesett labdát Jarecsni könnyedén húzta le. Ekkor még nem tudhattuk, hogy a második félidőben egy hasonló szituáció dönti majd el a három pont sorsát.

30. perc: Az első hazai lövés! Barócsi egy visszafejelt labdát jócskán a kapu és a labdatartó háló fölé lőtt. Éledezik a Tétény.

35. perc: Ha egy üzlet egyszer beindul! Az első olyan hazai támadáson is túl vagyunk, amelyben a budatétényiek ötször egymás után csapattárshoz passzolták a labdát az ellenfél térfelén.

A nap homálya: Vörös Ferencnek igen sok ideje volt a negyven méterről érkező felívelésnél kiszámítani a labda röppályáját, ráadásul senki sem fogta a hazai játékost, akinek sikerült is alig két méterrel a labda mellé fejelnie. Pedig a hazaiak 10-ese kiváló felépítésű, erős labdarúgó, aki sokat brusztolt az ellenfél védőinek szorításában, de ha már húsz évvel ezelőtt létezett volna az országos sportágválasztó program, biztos, hogy nem futballista válik belőle.

38. perc: egy szép 30 méteres Bognár-lövés borzolja még a hazai szurkerek kedélyét, de Jarecsni a bal sarok mellé „kísérte" a labdát. Nagyon magabiztos a hazai kapus, 35 évének minden rutinja amúgy ezúttal a hazai védőkre is átragad.

45+1. perc: Vége az első félidőnek!

Nehéz elhinni, hogy ez a Budatétény az előző fordulóban egy hetest benyelt a Kelen SE-től.

A szünetben a Nemzeti Sport Online tudósítói cserére szánták el magukat, a toilette-ben hagyott sör helyére egy újabb korsó Kozel érkezett a létesítmény minden igényt kielégítő büféjéből.

Hogy aztán Székely Géza technikai vezető vagy Öhler László vezetőedző vagy éppen valamelyik játékos tette fejben helyre a hazaiakat a szünetben, nem tudni, az azonban bizonyos, hogy a második játékrészre egy jóval kezdeményezőbb Budatétény érkezett a pályára, s a csapat átlagban tíz méterrel feljebb is futballozott már. Eltűnt az első 45 percre jellemző kép, mely szerint Vörös a legelöl lévő játékos, az egy szem csatár a csapatban – a felezővonalnál.

48. perc: ennek ellenére Ubránkovics megszerezhette volna a vezetést a vendégeknek, de hiába pörgette el a labdát Jarecsni mellett, Kreuz Ádám az utolsó pillanatban még visszaért, és tisztázott a gólvonal elől. A mintegy ötven hazai szurkoló egyszerre sóhajtott fel.

54. perc: Kozel Erik luftot rúgott, de mielőtt bajba került volna a házigazda, érkezett Kávrán Ákos, aki tisztázni tudott. A Kozel, Kávrán tengely amolyan David Robinson, Tim Duncan szerű ikertoronyként működött az egész mérkőzésen a budatétényi védelem közepén.

57. perc: A korábban inkább látványos mozdulatokkal, mintsem a labdával operáló Kiss Norbert kapott szenzációs labdát a bal oldalon, a helyzet pedig kísértetiesen hasonlított a Gerencsér előtt még a 28. percben adódó lehetőségre. Norbi azonban sokkal jobb megoldást választott: szépen átlőtte a labdát a hosszú sarokra, ahol az érkező Légrády Atilla három méterről az üres kapuba passzolta a labdát – nem oxival. 1–0

„A meccs előtt nem gondoltam volna, hogy Lego gólt lő” – hangzott a nézőtérről. Pedig ez történt, a második félidőre összeállt a Budatétény játéka, mint két kicsi ... építőkocka.

Norbi pedig a beadásával félistenné változott Budatétényen. A legnagyobb sztárok is megirigyelhetnék az ünneplését, amint egy Guy Fawkes-maszkot (és ez egyáltalán nem vicc!) a fejére húzva pózolt hívei előtt a gól után. Most már csak az ikertoronynak kellett lehoznia a mérkőzést kapott gól nélkül, és máris megvan a hőn áhított három pont.

Ezt nem Matyi fotózta
Ezt nem Matyi fotózta

 

61. perc: Paholics Máté tehetett volna ez ellen, de miután elé került a labda, 14 méterről csúnyán fölé-mellé lőtt a vendégek spílere...

72. perc:Cseh Péter is beszállt a légfejelő-vb küzdelmeibe. Óriási luftot fejelt – pedig öt méterre volt a kaputól. Hatalmas helyzet volt.

80. perc: A vendégek csapatkapitánya, Spáth Márton – akit meg nem erősített információk szerint az angyalföldi Haginak hívnak – technikai tudásáról (illetve inkább lövőtechnikájáról) adott tanúbizonyságot, amikor szögletből a felső lécet paskolta meg a labdával.

85. percben: Az utolsó helyzet – és nem is kicsi! Ubránkovics nagyon elfáradhatott, mert addig csetlett-botlott nagy helyzetben, hogy csak a kapu mellé tudta szerencsétlenkedni a labdát.

86. perc:VÉGE A TALÁLKOZÓNAK! Legalábbis a hazai szurkolók szerint, akik úgy vélik, hogy ennyit még a Bajnokok Ligájában sem hosszabbítanak.

90+3. perc: Tényleg vége a mérkőzésnek.

NSO-VÉLEMÉNY

Lehet, hogy a cikk néha kicsit szarkasztikusra sikerült, és lehet, hogy a kedves olvasó azt hiszi, a szerzők utoljára akkor sportoltak, amikor édesanyjuk hintalóra ültette őket. Lehet, hogy nem Leo Messik vagy Cristiano Ronaldók rohangáltak a pályán Budatétényen, s az is lehet, hogy a fent említett FUTBALLISTÁKAT soha többé nem látom játszani. Ennek ellenére hatalmas élménnyel lettem gazdagabb: negyedosztályú mérkőzést láthattam, a pályán mégis volt taktika, elképzelés, a nézőtéren hangulat, s ami a legfontosabb: élmény. Számomra ez utóbbi volt a Budatétény–Voyage derbi legfőbb üzenete. Matyival az egyetlen szabadnapunk a héten a szombati volt, mégis elmentünk dolgozni. Amikor hazatértem, életem értelme (nem, nem Matyi az) bájosan aggódva megkérdezte: milyen volt a melóban? „Szórakozni voltam, kicsim!” – hangzott a válasz.
SOMLÓVÁRI DÁVID


20. FORDULÓ
UNIONE FC–MLTC1–0
RÁKOSSZENTMIHÁLY–XII. KER. ÖNK. HEGYVIDÉK0–1
FERENCVÁROSI FC–FŐV. VÍZMŰVEK SK5–3
BUDATÉTÉNY SE–VOYAGE SE1–0
GOLDBALL `94. FC SE–IKARUS BSE1–0
ELHALASZTOTT MÉRKŐZÉSEK
NAGYTÉTÉNYI SE–KELEN SC
ASR-GÁZMŰVEK MTE–HSE-SASHALOM
GRUND 1986 FC–MAGYAR TESTNEVELÉSI EGYET
AZ ÁLLÁS
1. NAGYTÉTÉNYI SE18121531–171436
2. FŐV. VÍZMŰVEK SK18105325–19635
3. VOYAGE SE19111748–351333
4. THSE-Sashalom19103641–271433
5. IKARUS BSE19103633–231033
6. BUDATÉTÉNY SE20102840–41-132
7. XII. KER. ÖNK. HEGYVIDÉK1995526–21532
8. GOLDBALL `94. FC SE1987437–35231
9. FERENCVÁROSI FC2084835–36-128
10. UNIONE FC1983842–39327
11. KELEN SC1875647–361126
12. ASR-GÁZMŰVEK MTE1872938–39-123
13. MLTC20641033–39-622
14. MAGYAR TESTNEVELÉSI EGYET1955921–29-820
15. GRUND 1986 FC17221324–48-248
16. RÁKOSSZENTMIHÁLY20041614–51-374
A Nagytéténytől és a Voyage-tól 1-1 pont levonva.

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik