Vidi: 573! Fradi: 577!! Rákóczi: 617!!!

A hagyományos bajnoki tabella azt mutatja, hogyan „hozzák le” a csapatok mérkőzéseiket, mennyi ponttal vonulnak le a pályáról a kilencven perc után. Az alábbiakban kicsit visszabontjuk az eseményeket, és azt vizsgáljuk, hogyan teljesítettek az NB I-es mezőny tagjai egy-egy mérkőzés közben, hogyan oldottak meg három fontos stratégiai feladatot: a vezetés megszerzését, az előny megtartását, illetve az események kedvezőtlen alakulása esetén a hátrány ledolgozását.

Ezek a képességek természetesen számtalan klubspecifikumtól függenek (anyagi helyzet; a keret erőssége, morális tartása; a vezetőedző szakmai felkészültsége, emberi tulajdonságai, rátermettsége; segítőinek hasonló jellemzői), ezeket minden klub esetében adottságként kezeljük. A szerencse szerepe sem elhanyagolható, míg a fogadási oddsok iránti fogékonyságról (…) ezúttal nem veszünk tudomást – noha minden jel arra mutat, hogy ez a tényező a világon mindenhol szerepet játszhat néhány futballeredmény alakulásában.

VIDEOTON (1.) – NAGYON KOMOLYAN VESZIK AZ ELSŐ GÓLT

A székesfehérváriak a vezetés megszerzésében (14) holtversenyben a legjobbak, az előny megtartásában (11) egyértelműen a mezőny legjobbjai, így értelemszerűen az előnyben legtöbb időt játszó csapatok közé tartoznak. A lélektanilag fontos első gólt is ők szerezték meg a legtöbb alkalommal (10).

Mezey György csapatának hasonlóan jók a mutatói a hátrányokat illetően is: nagyon nehéz volt megszerezni ellene a vezetést (7), és az előnyét megtartani csupán a címvédő Debrecennek, valamint a Honvédnak sikerült. A Vidi öt mérkőzésen szerzett úgy pontot, hogy hátrányt kellett ledolgoznia – ez a második legjobb mutató a mezőnyben.

ZALAEGERSZEG (2.) – NEM ADJÁK AZ ELŐNYT, NEM HAGYJÁK A HÁTRÁNYT

Csank János legénysége a jó előnyszerzők között az egyik legjobb hátrányledolgozó. A zalaiak a vezetés megszerzésében (13) a legjobbak közé tartoznak, a hátrány ledolgozásában (3) csak ketten jobbak náluk – e két adat meg is magyarázza a táblázaton elfoglalt előkelő második helyüket. Még közelebb lennének a Videotonhoz, ha két mérkőzésen nem herdálják el az előnyüket, és ennek következményeként nem hagynak veszni öt pontot – de ennyire kezdeményező felfogás mellett ennyi bőségesen belefért.

KAPOSVÁR (3.) – SENKI SEM JÁTSZOTT NÁLUK TÖBBET ELŐNYBEN

A rajt előtt valószínűleg senki sem hitte volna, hogy a bajnokság őszi szakaszában a Rákóczi játssza majd a legtöbb időt vezetés birtokában. Pedig így történt: a 617 perc magasan a legjobb a mezőnyben! Történt ez úgy, hogy Sisa Tibor csapata a meccsei felén sem tudta megszerezni az első gólt (7)! A somogyiak kiváló helyezésének titka: ha vezettek (9), egy kivétellel nyertek, s tetejébe három eredményt képesek voltak hátrányból a maguk javára fordítani. Érdekesség, hogy a kaposváriak viszonylag kevés időt töltöttek hátrányban – azaz viszonylag gyorsan reagáltak, ha az ellenfél megszerezte ellenük a vezetést.

FERENCVÁROS (4.) – HA VEZETTEK, SOHASEM KAPTAK KI

Ha a vezetések megszerzése (11) alapján rangsorolnák a csapatokat, a Fradi a negyedik helynél lejjebb lenne a tabellán, ellenben ha az előnyben eltöltött idő (577) lenne a legfontosabb ismérv, akkor ezüstös pozícióban várná a tavaszt. A magyarázat: a zöld-fehérek a legbiztosabb előnytartók közé tartoznak – ha vezettek, sosem kaptak ki, és pont is csupán a Videoton ellen csúszott ki így a kezükből. Prukner László csapata ugyanakkor hátrányba kerülve rendre elbizonytalanodott: csupán az első fordulóban szerzett pontot olyan mérkőzésen, amelyen vezetett az ellenfél. A Fradié a legtöbb hiábavaló – vagyis pontszerzést végül nem eredményező, meccs közbeni – egyenlítés (4).

DEBRECEN (5.) – NEM TUDTAK MIT KEZDENI A HÁTRÁNNYAL

A debreceniek csupán egyetlen olyan bajnokit tudtak megnyerni ősszel, amelyiken hátrányba kerültek – s bár ez éppen a Videoton elleni volt, ez az a kategória, amelyben magyarázatot találunk a Loki vártnál gyengébb helyezésére. A 16-os mezőnyben a DVSC került a legkevesebb alkalommal hátrányba (6), ám ezek közül négy mérkőzésen képtelen volt reagálni. Másképp fogalmazva: a Loki mindössze négy pontot hozott a rázós forgatókönyvű meccsekből, miközben a Vidi kilencet. Amúgy a Loki az előnyszerzést (13) és az első gólt (9) tekintve a fehérváriak nyomában van – azaz van mire építkezni, a nemzetközi szereplés véget érésével felszabaduló energiák jól hasznosíthatók.

PAKS (6.) – ÁLTALÁBAN AKKOR VEZETTEK, AMIKOR A LEGJOBBAN KELLETT

Ezen az őszön csak a Videoton szerzett olyan sokszor (14) vezetést, mint a paksiak. Kis Károly csapata viszonylag jó arányban meg is tartotta az előnyt a lefújásig (8), és annak sincs túl nagy jelentősége, hogy az előnyben töltött időt tekintve csupán a 15. a mezőnyben. Ez ugyanis más olvasatban azt jelenti, hogy a paksiak általában a mérkőzések legfontosabb időszakában, a hajrában vezettek. Ezzel szorosan összefügg, hogy a 16 csapat közül a legtöbb mérkőzésen (6) a Paks szerzett pontot úgy, hogy a kilencven perc során hátrányban játszott.

PÁPA (7.) – MEGDOLGOZTAK AZ ELŐNYÉRT, AZTÁN ELHERDÁLTÁK

Véber György csapata nyújtotta a legellentmondásosabb teljesítményt az ősszel. A pápaiak előnyszerzésben (12) és az első gól elérésében (9) a legjobbak közé tartoznak, igen sokat (491 perc) játszottak vezetés birtokában, csakhogy az előny elherdálásában (3) is élharcosok a Vasassal, a Siófokkal, a Haladással és a Győrrel holtversenyben – ráadásul ezen a három mérkőzésen az ellenfél nemcsak kiegyenlített, hanem nyert is. Még egy ilyen „előzékeny” csapat nincs a mezőnyben, ez az oka annak, hogy a Lombard pontszámban messzebb van az élbolytól, mint ahogyan Véber edző remélte.

HONVÉD (8.) – KÖNNYEBBEN ŐRZIK AZ ELŐNYT, MINT AHOGYAN MEGSZERZIK

A kispestiek ama kevés NB I-es klub közé tartoznak, amelyek nem veszítettek el olyan mérkőzést, amelyiken vezetést szereztek. A baj csak az, hogy előnyszerzésben a Honvéd (7) mindössze a sereghajtó Szolnokot múlja felül.

Nem javítja az összképet, hogy Massimo Morales „félmunkát végzett”: az előnyüket jól őrző piros-feketék egyetlen rosszul alakuló mérkőzést sem tudtak megfordítani. Morales távozása után az új élet érdemben még nem kezdődött meg, a csapat 180 perc alatt gólt sem szerzett.

KECSKEMÉT (9.) – AZ ŐSZ MÁSODIK FELÉRE MEGJÖTT A KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG

Kecskeméten a kispestieknél korábban cseréltek a kispadon, és a statisztikák azt mutatják, a húzás – bármi volt is a háttérben – bejött. Amíg Urbányi István keze alatt egy előnyszerzésre szinte képtelen, a fordítással szintúgy hadilábon álló társaság küszködött a pályán, addig Tomiszlav Szivics irányításával kezdeményezőbbé vált a csapat.

Hét meccsből ötön megszerezte az első gólt, négy alkalommal az előny a lefújáskor is megvolt, sőt egyszer (Siófokon) hátrányból is sikerült nyernie.

GYŐR (10.) – MÁR MOST TÖBB GÓLT KAPTAK, MINT A TELJES LEGUTÓBBI SZEZONBAN

Talán az előnyben játszott idő viszonylagos rövidsége (308 perc) illusztrálja a legjobban, milyen küzdelmes őszön van túl az ETO. A győriek általában nehezen szerezték meg a vezetést, ehhez képest kifejezetten sokszor (3) engedték kicsúszni kezükből a győzelmet. Bonyolítja a helyzetet, hogy bár Pintér Attila csapata mindössze nyolc mérkőzésen került hátrányba, hatszor nem volt képes reagálni, és amikor tudott, akkor is csupán egy-egy pontot mentett meg. Még egy jellemző adat: a legutóbbi szezonban szenzációsan védekező ETO már most két góllal többet kapott, mint a teljes 2009–10-es kiírásban (18).

ÚJPEST (11.) – A FRADI-VERÉSNÉL KELLETT VOLNA LEFÚJNI A SZEZONT

Amikor szeptemberben a lila-fehérek – mondhatni, történelmi különbséggel – lemosták a pályáról az ősi rivális Ferencvárost, nemcsak a klub hívei ünnepeltek, hanem azok is, akik a megalkuvást nem ismerő fiatalításban látják a magyar futball felemelkedésének egyetlen eszközét. A statisztikák azt mutatják, hogy ez az út bizony rögös – ami persze bizonyára nem lepte meg a fiatalításba részben kényszerből, pénzügyi okokból belevágó újpestieket. A lilák nagyon keveset játszottak előnyben – a Fradi-alázást követő tíz meccsen például összesen 92(!) percet –, és az ősz második felében mind a hat olyan mérkőzésüket elveszítették, amelyiken az ellenfél szerezte az első gólt.

MTK (12.) – AZ UTOLSÓ KILENC FORDULÓBAN CSAK 19 PERCIG VEZETTEK

Az újpestiekhez hasonló utat járt be a szintén sok fiatalt foglalkoztató MTK is: biztató idénykezdés, aztán tehetetlenségbe csavarodó ősz. Garami József együttese az első hét fordulóban csupán egyszer került hátrányba (akkor veszített is), az utolsó kilenc meccsén viszont összesen 19 percig vezetett – és e két találkozóból is csupán az egyiket nyerte meg. Előnyszerzésben és a hátrány ledolgozásában az MTK a leggyengébbek közé csúszott, az ősszel 551 percet játszott hátrányban – ennél csak a sereghajtó Szolnok mutatója rosszabb.

VASAS (13.) – SEM ELŐNYBEN, SEM HÁTRÁNYBAN NEM BOLDOGULTAK

Az utolsó helyezett Szolnokot leszámítva (holtversenyben) a jól rajtoló Vasas került a legtöbbször hátrányba (13) az ősz folyamán, ráadásul három mérkőzésen úgy veszített pontot, hogy előtte vezetett – ebben a tekintetben a mezőny öt legrosszabb csapata közé tartozik. Egyelőre az edzőváltás sem változtatott a tendencián, a Komjáti András irányította csapat sem volt képes a kezében tartani az irányítást – bár az ősz első felére érvényes tétel megdőlt. Addig a Vasas sohasem tudott egyenlíteni, ha hátrányba került; Komjátival kétszer is – igaz, azokat a mérkőzéseket (Pápa, Kecskemét) is elveszítette.

SIÓFOK (14.) – BÉNÍTÓ HATÁSÚ AZ ELLENFÉL VEZETŐ GÓLJA

Egyetlen csapat található a mezőnyben, amelyik kevesebb időt futballozott hátrányban, mint a Siófok (256 perc) – ez pedig a listavezető Videoton. S hogy mégis miért oly nagy köztük a távolság a tabellán?

A Vidi szárnyalásán túl elsősorban azért, mert az ősz derekán két bravúrgyőzelmet (FTC, Debrecen) elkönyvelő Siófok mindig összeomlott, ha az ellenfél megszerezte a vezetést. Tovább rontotta a mérleget, hogy miközben a vezetést igen ritkán szerezte meg (7), háromszor nem tudta megtartani előnyét.

HALADÁS (15.) – ACZÉL ZOLTÁN ELŐTT VEZETNIÜK SEM NAGYON SIKERÜLT

Akárcsak Kecskeméten, Szombathelyen is eredményesnek bizonyult az edzőcsere. Csertői Aurél irányításával úgy maradt nyeretlen a Hali, hogy tíz mérkőzésen mindössze 43 percig vezetett.

Utána Aczél Zoltán került a kormányrúdhoz, az ő hat meccséből ötön meglett az első gól, sőt négyszer a győzelem is – ezzel együtt a Haladás egyelőre a legtöbb előnyt elherdáló (3) és a hátrányban leginkább lebénuló (ilyen mérkőzéseken csupán egy pontot szerző) csapatok közé tartozik.

SZOLNOK (16.) – EGY GÓL IS ELÉG VOLT A MEGTÖRÉSÜKHÖZ

Az újonc ugyanúgy egyszer herdálta el előnyét, mint például a tabella elején található Videoton, a Kaposvár és a Ferencváros – csakhogy mindenkinél kevesebbszer, mindössze négyszer szerzett vezetést. A szolnokiak táblázaton elfoglalt helyét igazolja jó néhány egyéb adat is: ők játszották a legkevesebb időt (133 perc) előnyben, a legtöbbet hátrányban (638), a legtöbbször kerültek hátrányba (14) – és egyetlen olyan mérkőzésen sem szereztek pontot, amelyiken az ellenfél megszerezte ellenük a vezetést. Két találkozón egyenlítettek, de az egált kilenc percig voltak képesek tartani – a két meccsen együttvéve…