Történelmi Loki-vereség, Simon harmadszor derbihős

A FORDULÓ HŐSE SIMON KRISZTIÁN – HÁROM SZALAGSZAKADÁS, HÁROM GÓL A FRADI ELLEN

Amit az élet elvett tőle, abból valamennyit szombat este visszaadott.

Simon Krisztián, az Újpest szélsője tavaly márciusban arra gondolt, hogy miután idegenben legyőzik a Paksot, a válogatott szünetben alaposan felkészülnek a Ferencvárosból, és megnyerik a derbit. A vágyakból semmi sem valósult meg, a Tolna megyei csapat ellen keresztszalag-szakadást szenvedett – pályafutása során harmadszor. Így nemcsak az ősi rivális elleni meccset (0–0) kellett kihagynia, hanem a 2018-as esztendő hátralévő mérkőzéseit is. Először 2015 novemberében, az 1860 München játékosaként szakadt el a térdszalag a jobb térdében, majd a rehabilitáció negyedik hónapjában rossz mozdulat következtében ismét kés alá kellett feküdnie. Miután 2017 nyarán visszatért Újpestre, szép lassan ismét játékba lendült, ám tavaly tavasszal ismét megtörtént a baj, ezúttal a bal térdében.

Azóta 11 hónapot hagyott ki, a 19. fordulóban a Loki ellen tért vissza csereként, és most a Fradi ellen is csereként állt be a 86. percben, hogy aztán a 93. percben pontot mentsen csapatának.

Simon pályafutása során a kilencedik bajnoki meccsén harmadszor talált be a Fradi ellen, ennél több gólt egyetlen NB I-es csapatnak sem lőtt pályafutása során (a DVSC-nek és a PMFC-nek is egyaránt hármat lőtt), és mind a három alkalommal a meccs hősének bizonyult.

Legutóbb 2014 szeptemberében lőtt gólt a derbin, akkor 1–1-nél talált be a 72. percben és az ő góljával nyert az Újpest. 2010 szeptemberében a legendás 6–0 alkalmával – ami a legnagyobb bajnoki győzelem az Újpest történetében a Fradi ellen – ő szerzett vezetést a liláknak, majd két gólpasszt is adott Rajczi Péternek.

A FORDULÓ GÓLJA ÉS LEGNAGYOBB GYŐZELME KISVÁRDÁN

Az alsóház megtáltosodott, a tabella a feje tetejére állt az utóbbi öt fordulóban. Ennek az időszaknak a Kisvárda Master Good a legeredményesebb csapata négy győzelemmel és egy döntetlennel – ha december 1-jén kezdődött volna a bajnokság, a szabolcsi újonc három ponttal előzné meg az őt üldöző Ferencváros, Debrecen párost.

Mivel azonban a sorozat július 21-e óta tart, és a kisvárdaiak beragadtak a rajtnál, Dajka László együttese a jól sikerült 2018-as évzárás és az idei két meccsen szerzett két győzelem ellenére is a kiesés elől harcol. A Debrecen elleni 3–0-s győzelem – amely a hajdúsági csapat legnagyobb különbségű veresége volt, amelyet NB I-es meccsen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében elszenvedett, és húszéves élvonalbeli veretlenségének vetett véget a szomszédos megyében – azt mutatta, hogy a Kisvárda hőn áhított célja annak ellenére sem elérhetetlen, hogy a fő vetélytársak közül az utóbbi két fordulóban a Puskás Akadémia (3–0) és a Diósgyőr (2–1) is győzött a bajnoki címvédő Mol Vidi otthonában.

„Az öltözőbe érve tudtuk meg, hogy a Diósgyőr is nyert, de azonnal nyugtattam is a többieket, hogy emiatt senki se idegeskedjen, mert nem tudjuk befolyásolni az ellenfelek eredményeit, és amíg mi nyerünk, addig nincs nagy baj – mondta Lucas Bertucci, a kisvárdaiak csapatkapitánya, akinek presztízskérdés is lehetett az első magyarországi klubja elleni győzelem. – Szép hat évet töltöttem Debrecenben, jólesett találkozni a stábtagok közül a két masszőrrel, Dankó Mihállyal és Nagy Istvánnal, a szertárossal, Csarnai Norberttel, valamint a korábbi játékostársakkal, Ferenczi Jánossal, Bényei Balázzsal és Szécsi Márkkal, akikkel a Loki második csapatában játszottunk együtt. Szeptemberben, a debreceni meccsünk után én gratuláltam nekik, most ők nekem. Fontos, hogy ne csak a riválisainknak mondható csapatok ellen szerezzünk pontokat, a szombati teljesítmény feljogosít bennünket arra, hogy legközelebb, a Paks ellen is győzelmi reményekkel lépjünk pályára.”

A mérkőzést az első félidő végén szerzett két gól döntötte el, amelyek közül különösen a második, Pavlo Lukjancsuké volt remekbe szabott. A gólöröm közben Lucas arckifejezése is árulkodó volt: mintha nem akarta volna elhinni, hogy csapattársa ilyet is tud.

„Eddig edzésen sem láttunk sok kapura lövést Pavlótól, ennek szólt a csodálkozás – mosolygott a brazil-magyar csapatkapitány. – A fejem felett süvített el a labda, így aztán láttam is, hallottam is, hogy sistergős lövés volt. Az ilyen extrák is kellenek a győzelmekhez, fiatal ukrán csapattársunk jól játszott, megérdemelte a gólt.”

A tavaly még ukrán U21-es válogatott Pavlo Lukjancsuk a Dinamo Kijev kötelékébe tartozik, és anyaegyesületénél is figyelik a fejlődését, ennélfogva hatalmas góljának hamar híre ment.

„Ekkora gólt még soha életemben nem szereztem – ismerte el. – Úgy voltam vele, a felém pattogó labdát inkább ellövöm, mintsem átveszem, nehogy elveszítsem, és lekontrázzanak bennünket. Azt hiszem, sikerült jól eltalálnom.”

Ugyan Pavlo Lukjancsuk már a bajnokság első fordulójában bemutatkozott, Kondás Elemér vezetőedző még az első félidőben lecserélte a Mol Vidi elleni mérkőzésen (0–4). A kezdő tizenegybe november 24-én, a Ferencváros elleni idegenbeli bajnokin (0–2) került vissza, és éppen stabilizálta volna a helyét, amikor Diósgyőrben kiállították, majd két bajnokira eltiltották.

„Nagyon bosszantott, hogy nehéz helyzetbe hoztam a csapatomat, és persze az is, hogy a felkészülés utáni első meccs is beleesett az eltiltásomba. Ezzel együtt a négyhetes alapozás során úgy készültem, hogy bármikor megkaphatom a lehetőséget, s ez a pillanat a Debrecen ellen el is jött. Ez már teljesen más csapat, mint az őszi volt, egyre jobban megismerjük egymást, az új játékosok is erősítést jelentenek. Ha így folytatjuk, nincs kétségem afelől, hogy kivívjuk a bennmaradást.”

Hogy ehhez hány pontra lesz szükség, az attól is függ, meddig tart az alsóházi csapatok szárnyalása.

A FORDULÓ MEGLEPETÉSE – MEGINT KIKAPOTT A VIDI

Sorozatban hetedik bajnokiján maradt veretlen a Diósgyőri VTK, de továbbra sem képes elmozdulni a kieső helyről. Ennek egyik oka, hogy a közvetlen vetélytársnak számító Kisvárda Master Good legutóbbi öt bajnokijából négyet megnyert és a Diósgyőr ellen 1–1-es döntetlent ért el. A két együttes javuló teljesítményét látva immár kijelenthető, nem feltétlen kettejük közül kerül ki az egyik kieső az idény végén. A kiesőzónától az őszi szezon végén még biztos távolságban lévő Mezőkövesd Zsóry és Puskás Akadémia is nézegetheti a tabellát – a Kisvárda ugyanis három, illetve két, míg a Diósgyőr négy, illetve három pontra megközelítette e két csapatot.

A miskolciak szombaton a Mol Vidi otthonában nyertek (2–1), sőt hátrányból fordítottak, mert a 3. percben Marko Scsepovics megszerezte a vezetést a hazaiaknak.

„A harmadik percben megijedtem, mert a Vidinek erős a kerete, s ha rögtön a mérkőzés elején elbizonytalanodunk, többgólos vereség várt volna ránk – mondta Bukrán Erik, a DVTK kapusa. – Volt két-három perc, amikor a megszokottnál hangosabban és erőteljesebben kiabáltam a védőinkkel, de hatása érzékelhető volt. Lehet, nem a miénk a legtechnikásabb keret az élvonalban, de a szakmai stáb mindig is bízott bennünk, különösen Fernando Fernández. Talán nem véletlen, hogy sorozatban hetedik mérkőzésünkön sem kaptunk ki.”

A Diósgyőr szombaton a Mol Aréna Sóstóban még az első félidőben fordított, Branko Mihajlovics a 28., míg Dejan Karan a 33. percben talált be közelről. A piros-fehérek keserves helyzetét is figyelembe véve mit mondhat egy edző a szünetben a kieső helyen szerénykedő csapatának a bajnok otthonában?

„Azt biztosan nem, hogy álljunk be védekezni, ellenben azt igen, hogy próbáljunk a széleken ellenfelünk mögé kerülni. Fernando biztosan ért hozzá, mert egyelőre a legtöbb meglátása bevált. Nem olyan régen kijelentette, felesleges kizárólag a Kisvárda eredményeit figyelnünk, mert ha mindketten sorra nyerjük a mérkőzéseinket, vagy legalábbis nem kapunk ki, felzárkózunk a többi csapat mögé, és így is történt.”

Mondjuk a második félidőből csupán másfél perc telt el, amikor a Vidi tizenegyeshez jutott, és félő volt, borul a taktika.

„A büntető előtti pillanatot a helyszínen nem is láttam, mert a labda előbb továbbgurult, és az érkező Loic Nego lövésére figyeltem. Örültem, hogy jól zártam a szöget, de amikor felnéztem, láttam, hogy a bíró tizenegyest adott. Andrusch József kapusedzővel felkészültünk erre a lehetőségre is, és amikor láttam, hogy Huszti Szabolcs áll a labda mögé, már tudtam, balra vetődöm, mert általában arra az oldalra rúgja a büntetőt. Túljárt az eszemen, mert a másik oldalra célzott, ám a kapufáról kifelé pattant a labda.”

Később a Mol Vidi többször beszorította a Diósgyőrt a kapuja elé, de Bukrán Erik rendre védett, és egyszer Tamás Márk segítette ki, amikor a gólvonal elől rúgta ki a labdát.

A Vidi így egymás után a második bajnokiját veszítette el, és mindkettőt Székesfehérváron, hiszen egy héttel korábban a PAFC-tól kapott ki hazai pályán 3–0-ra. Kétszer egymás után legutóbb 2017 decemberében kaptak ki a fehérváriak az NB I-ben a Ferencváros és a Haladás vendégeként, míg pályaválasztóként 2016 júliusában volt erre példa, de a Diósgyőrtől és a Vasastól is ideiglenes otthonában, Felcsúton kapott ki a Vidi. Fehérváron négy évvel ezelőtt, a 2015–2016-os idény 2. és 4. fordulójában fordult elő legutóbb, hogy egymást követő két hazai meccsen kikaptak a piros-kékek.

A FORDULÓ HIBÁJA A PUSKÁS AKADÉMIÁNÁL

Csupán kilenc percnek kellett eltelnie a Bp. Honvéd–Puskás Akadémia (2–1) mérkőzés sorsdöntő pillanatához – a vendégek védelmének rövidzárlatához. Szolnoki Roland gurította vissza a labdát Jonathan Heris felé, akit annyira váratlanul ért a passz, hogy elengedte maga előtt, aztán nem tudta eldönteni, hogy ő vagy Kamen Hadzsiev mozduljon rá. A tétovázást Holender Filip használta ki: a hazaiak támadója lecsapott a labdára, majd állítgatás nélkül a kapu bal alsó sarkába lőtt.

Nem tudni, Radoki János vezetőedző milyen taktikával küldte pályára játékosait, de a védelmi hiba és a kapott gól okozta sokk jó eséllyel romba döntötte, és a 17. perc történései csak fokozták a káoszt. Djordje Kamber hatalmas bedobása az öt és felesen belülre szállt, a labdára négy dermedt védő és a kapus között ismét Holender Filip érkezett, aki közeli fejesével megduplázta csapata előnyét. Hogy mi játszódott le felcsúti oldalon a két esetnél?

„A felém tartó labdát visszafele vettem le, de nem lábra passzoltam, hanem területre – idézte vissza az első kapott gól előtti történéseket a csapatkapitány, Szolnoki Roland. – A két belső védőnk addig hezitált, hogy kié legyen a labda, hogy Holender Filip odasprintelt, és a kapuba lőtte. A Honvéd második gólja előtt is olyan szituáció játszódott le, amely előtt teljességgel értetlenül állok, hiszen elfejelhettük volna a labdát, az mégis akadálytalanul továbbhaladt.”

A kétgólos hátrány annyira megfogta a felcsútiakat, hogy az első félidő folytatása részükről gyakorlatilag kárba veszett. Csapatuk nem tudta túltenni magát a történteken, a Bp. Honvéd különösebb erőfeszítések nélkül tartotta kézben a mérkőzést. A térfélcserét követően fordult a játék képe, a 73. percben jött a szépítés – Radó András talált a kapuba –, de az egyenlítésre már nem maradt idő. Részben azért sem, mert a vendégek Liridon Latifi kiállítása miatt – a szünetben becserélt középpályás harminchat perc alatt két sárga lapot kapott – az utolsó csaknem tíz percre emberhátrányba kerültek.

„A második negyvenöt percben mindent feltettünk egy lapra, dinamikusan játszottunk, sokkal több beindulással próbálkoztunk. Tíz emberrel is uraltuk a mérkőzést, kidolgoztunk lehetőségeket, de sajnos nem használtuk ki megfelelően őket. Úgy érzem, nyerhető mérkőzést hagytunk kicsúszni a kezünk közül.”

A Puskás Akadémia a következő fordulóban az Újpestet fogadja. A találkozó már csak azért is érdekes lesz, mert egy kérdést mindenképp tisztázhat: az a csapat igazi arca, amelyet a tavasz első fordulójában, a Vidi 3–0-s legyőzésekor mutatott, vagy az, amelyet a Bp. Honvéd elleni 2–1-es vereségkor?

A FORDULÓ CSERÉJE – KANTA JÓZSEF

Az MTK Budapest–Mezőkövesd Zsóry bajnoki izgalmas, fordulatos kilencven percet hozott a bajnokság első körében, szeptember 29-én. Bognár István góljával a hazai együttes szerzett vezetést, helyzetek sokaságát dolgozta és hagyta ki, majd a Kövesd Molnár Gábor és Sztefan Drazsics góljával fordított, biztos győztesnek látszott, amikor jött Kanta József, és a 89. percben tizenegyesből kialakította a 2–2-es végeredményt.

Szombaton Mezőkövesden találkozott a két csapat, a házigazda kétszer is vezetett (előbb Drazsics volt eredményes, majd Katona Máté egyenlítése után Vajda Sándor talált be), amikor a csereként pályára lépő Kanta József 2–2-re alakította az eredményt – és mert a folytatásban Vass Patrik is a kapuba bombázott, az MTK szerezte meg a győzelmet. Nincs szükség éleslátásra ahhoz, hogy megállapítsuk, a meccs alakulásában főszerepet játszott a 35. évében járó Kanta József, akinek a 106. élvonalbeli gólja nem azért marad emlékezetes, mert kiszakította a hálót, hanem mert először volt eredményes a kispadról beállva.

„Örök igazság: a labdának nem feltétlenül kell hálót érnie ahhoz, hogy gólról beszéljünk, elegendő, ha áthalad a gólvonalon – árulta el a kék-fehérek karmestere. – Az volt az első gondolatom, a hosszú oldalon érek oda a kapu elé, ám amikor Deutsch Bence az alapvonalig sprintelt Bognár István passza után, adta magát, hogy visszafelé mozgok, és mert üresen maradtam, egyből tudtam lőni. Mondanom sem kell, mindig jó érzés gólt szerezni, pláne ilyen fontos meccsen. A Paks elleni vereség után javítani akartunk, kétszer is vesztes állásból álltunk fel, ráadásul jó futballt játszó Mezőkövesd ellen jött össze a siker. Hogy először szereztem gólt az első osztályban csereként beállva? Elsőre meglepett ezzel. Az NB II-ben biztosan betaláltam a kispadról beszállva is, ám mert a pályafutásom során szerencsére keveset voltam csere, lehetséges, hogy az NB I-ben ezúttal először szereztem így gólt. Ha minden jól alakul, három hét múlva a háromszázadik élvonalbeli meccsem következik, és bár ez óriási mérföldkő, addig még el kell jutni. Sokkal inkább az foglalkoztat, hogy a csapat sikeres legyen a folytatásban, márpedig a tavaszt két vereséggel indító Mol Vidi ellen nehéz kilencven perc vár ránk szombaton.”