– Szakmai igazgatóként milyen volt a kapcsolata Sisa Tiborral?
– Maximálisan élvezhette a szakmai szabadságot, mert se az edzések vezetésébe, se a taktika kialakításába nem szóltam bele, még a véleményformálásig sem jutottunk el. Így mindent a saját elképzelései szerint végezhetett.
– Most önnek kell továbbvinnie a csapatot. Mit mond majd az öltözőben, milyen lesz a belépője?
– Sohasem szoktam előre megtervezni, hogy mit mondok. Edzőként újra szembesülnöm kell azzal, hogy van huszonkét labdarúgó, de csak tizenegy léphet pályára, így óhatatlan, hogy megváltozik a kapcsolatunk. A kezdőként szerepeltetett futballista másképpen viszonyul az edzőjéhez, mint a kispados, a lényeg azonban az, hogy mennyire tudom eltalálni az aktuális formájukat, saját csapatunk összeállítását, és persze az is számít, mennyire sikerül feltérképezni a soros ellenfelet.
– Diósgyőrben magas az igényszint, és hallani, hogy ön is úgy fogalmazott, a csapatnak a négy között a helye. Tehette volna lejjebb is a mércét.
– Persze, mondhattam volna, hogy az első hat közé vágyunk. Csakhogy többek között azért is vállaltam el a feladatot, mert többet érzek a csapatban, és bízom magamban is, hogy ezt a tervet megvalósítom.
– Csodát nem várhat senki, hiszen idén már csak két bajnokin kell bizonyítani...
– A Honvéd elleni kupameccs idején, Sisa Tibor lemondásakor szakmai úton, külföldön voltam, és először fordult elő, hogy nem láttam a csapat mérkőzését. A történtek után látni akarom – a korábbi napok, hetek és hónapok tapasztalatai alapján –, hogy egyénileg ki milyen mentális és kondicionális állapotban van. Ezt felhasználva kell összegyúrni a működő együttest.
AZ EDZŐVÁLTÁS HÁTTERÉRŐL DUDÁS HUNOR, A DVTK ÜGYVEZETŐJE IS BESZÉL A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN MEGJELENT INTERJÚBAN!
