Polekszics lábában maradt a DVSC-siker

Bank István nyitotta meg a gólok sorát (Fotó: Czagány Balázs)

Kifejezetten álmosan kezdett Kaposváron a Debrecen, nem úgy a hazai együttes, amely gyorsan és sokat járatta a labdát. A vendégek, akik alig birtokolták a labdát, semmilyen veszélyt nem jelentettek Milinte kapujára, megelégedtek azzal, hogy a futóversenyeket vagy a test-test elleni párharcokat fizikumukkal és rutinjukkal rendre megnyerték.

Labdával tőlük szokatlanul lassúnak tűntek a debreceniek, amelynek a Czvitkovics, Kiss, Varga, Szakály Péter alkotta, amúgy fifikás középpályás kvartettje alig tudott érdemit hozzátenni a játékhoz. Különösen az ifjú tehetség, a mindig sokat robotoló és összjátékban is sokat mutató Varga volt inaktív, a játék egyszerűen „átfolyt” rajta.

A 17. percben egy sarokrúgás utáni kavarodást kihasználva Bank szerzett vezetést. A hátrányba került Debrecent feltüzelte a kapott gól, de nem annyira, hogy képest lett volna kezdeményezőbben fellépni, a labdát megtartani, azzal támadást vezetni és veszélyt kialakítani a kaposvári kapu előtt. A vendégek támadójátéka továbbra is meddő és körülményes volt. 1–0.

Herczeg András klubmenedzser gondjai csak szaporodtak, amikor védelmének legbiztosabb pontja, Mészáros cserét kért a combhajlítóizmát fájlalva. Nem a legjobb előjel a Lyon elleni keddi BL-meccs előtt, hiszen a Loki védelme már eddig is igen foghíjas volt, Szélesi, Bodnár, Bíró, Máté eleve nem állt a szakember rendelkezésére.

Az első félidő hátralévő perceiben néhány jobboldali beadással vétette észre magát az akkor már kicsit feljebb játszó, labdával valamit kezdő hajdúsági együttes, de Milintének csupán kétszer kellett közbe avatkoznia: előbb Czvitkovics közeli, majd Leandro távoli lövését védte.

A szünet előtt a kaposvári gólt szerző Bank is combhajlítóizmát fájlalva kért cserét, de kiválása aligha okozott zavart a hazaiaknál, lévén az egész csapat átlagon felülit nyújtott és a gépezetük olajozottan működött.   

A fordulást követően az első félidei önmagánál gyorsabb és határozottabb Debrecennek kilenc percre volt szüksége, hogy megfordítsa az állást. Czvitkovics előbb szabadrúgásból (1–1), majd tizenegyesből volt eredményes. 1–2. A rend kedvéért említsük meg: az első találatnál a sorfalon változtatott  irányt a labda, a tizenegyes előtti akciót viszont formás támadás és Szakály Péter szép csele előzte meg, mielőtt buktatták volna.

A Kaposvárban azonban volt tartás: három perc alatt fordított és visszavette a vezetést. Nikolics szöglet utáni okos fejessel egyenlített (2–2), Zahorecz pedig egy ugyancsak jogos büntetőből volt eredményes. 3–2.

Az adok-kapokba az akkor már kissé sántikáló Szakály Péter is beszállt, aki előbb gólhelyzetbe hozta Coulibalyt, majd miután társa hibázott, a kipattanóból ő büntetett. Majd rögvest cserét is kért, további gondot okozva ezzel a debrecenieknél. 3–3.

A 81. percben Rezes egy lefejelt labdával léphetett ki, lefutotta védőjét, majd rutinos rókákat meghazudtoló módon talált a hálóba. 3–4. A hazaiaknak azonban erre is volt válasza: a fiatal Reszli szintén szép akció végén, kiváló mozdulatból eredményes. 4–4.

A slusszpoén Polekszics előtt adódott, de a debreceni kapusnak nem védenie, hanem rúgnia kellett, méghozzá egy tizenegyest. A montenegrói kapus a büntetőt kiharcoló, majd azt elvégezni szándékozó Coulibalytól vette el a labdát, hogy azt nagy erővel a felső lécre vágja, mindezt a 90. percben!

A találkozón igazságos döntetlen született, a második félidő látványos, nyílt sisakos csatája pedig messze meghaladta a magyar átlagot.