CSERHÁTI ZOLTÁN 2015.08.13 12:34 Frissítve: 2015.10.26 14:38

„Az MLSZ megbünteti a Haladást állatkínzásért”

Rögtön egy vallomással tartozom: bő egy évtized munkáját és kapcsolatrendszerét fektettem az alábbi anyagba. Igaz – ezzel talán mindenki jobban járt –, nem az enyémet. Fegyveremet családi kapcsolat révén szereztem, így ne is várjanak tőlem tárgyilagos, érzelemmentes beszámolót. Nyúl–Hali, szinte helyi szemmel.

 

>> KÉT ÉV ALATT A MEGYE KETTŐTŐL A PROFI SZERZŐDÉSIG 

MECCS ELŐTT NÉGY NAPPAL. Informátorom – a neve legyen Tégla – tökéletes munkát végez. Születésnapját gyakorlatilag egy héttel előrehozza, így nemhogy közvetve, elbeszélés alapján tudok meg minden fontosat, hanem közvetlenül figyelhetem meg a nyúli futballcsapat felkészültségi állapotát a nagy meccsre. A helybe – egészen pontosan a hátsó udvarba – hozott csapat vidám keretek között hangol. Még nem Gosztonyiékra, sokkal inkább a búcsúi partira.

Lázas (szó szerint, miközben kint 38 fok alá megy végre, bent fölé…) tekintettel figyelem, hogy a sör jobban fogy, mint a rövid, a szakmai stáb meg is jegyzi a búcsúindító hajrájában, maradt még hová fejlődni. Jellemző, hogy a leghangosabban azok mulatnak – s ez mintha egyenes arányban lenne a tapasztalattal –, akik a Hali ellen a leginkább odateszik magukat. Persze ez már csak később válik világossá. Nem hajnali öt harminc körül.

A csapategységre ugyanakkor egyáltalán nem lehet panasz, simán elbírja, hogy az egyik lány hátsójáról – egy lerázó legyintés kíséretében – olyan vegyen formamintát, aki amúgy aligha lehet illetékes a bizalmi jellegű kérdéskörben.

ÚTON NYÚLRA. Nem a Nyúl vitte a vadászpuskát. Nyúlvadászat. Gyáva Nyúl! Nyúl a pácban. Kinyúlva. Kiugrasztották a Nyúlat a bokorból. A Nyúlon túl. Itt a kupa, ott a Nyúl. Nem Nyúlt hosszúra a kupamenetelés. Esetleg még valami? (Update: Igen! Nem volt elég gyors a Nyúl. Sőt, különdíjasunk: Nyúl és Rigó ellen ment tovább a Haladás. De olvassák el a videós kollégánk adta címet is!)



Ha már fegyverünk van, legyen töltényünk is. Betáraztam tehát a jó, a rossz és a még rosszabb szóviccekből, amelyek óhatatlanul előjönnek Nyúllal összefüggésben – legyen szó akár hivatalról, ismerkedős csevejről, de leginkább természetesen a focicsapatról.

A témában a csúcsot alighanem az jelentette, amikor néhány éve a Táp adta a fűszert: a két csapat meccséhez még a Nemzeti Sportban is „beharangozó” jegyzet jelent meg, az egyik országos médium pedig ezt követően nem tudta kihagyni a tudósítást, miszerint Felfalta a Nyúl a Tápot. Félmosolyt megér.

Ezekkel a poénokkal ugyanúgy együtt kell élnie a Győrtől 13 kilométerre fekvő településnek és lakóinak, mint a csodálatos kilátást adó Szurdikkal vagy a barangolásra tökéletesen alkalmas Kökörcsin-körúttal. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint több mint négyezer lelket számláló falu közepén természetesen a római katolikus templom áll, mögötte a község központját adó tér, és csupán félutcányira a futballpálya. A hétvégén még a búcsú, most meg a történelmi főtáblás kupamérkőzés miatt zajlik itt az élet. A hagyományos községi ünnep hanyatlását egyébként jelzi, hogy később az egyik öreg megjegyzi, szerinte többen voltak kíváncsiak a meccsre, mint a bazári felvonulásra meg a ringlispílekre. Tapasztalatom híján az ítélethirdetés elmarad.

A legjobb helyek már meccs előtt fél órával foglaltak voltak (Fotó: Kibédi Péter)

A MECCS ELŐTT TIZENÖT PERCCEL. Özönlik a nép. Helyi léptékkel feltétlenül. Már kétszer annyian vannak, mint szoktak lenni. Történelmi mérkőzés ez, hiszen a megye egyes, szponzorbarát nevén Loland-Nyúl SC története során, azt mondják, először játszik főtáblás meccset a Magyar Kupában. Ráadásul rögvest NB I-es csapatot, a Haladást sodorta ide a sorsolás.

Hatszáz a jegy, egy százassal több, mint a tavaszi szezonban. Nem az egyesület vezetőin múlik a jó hangulat. Van is felfordulás. „Hol vannak a labdaszedők?” – kérdezi félhangosan Stecina Krisztián klubelnök. Gyorsan meglesznek, a beléptető kapuhoz még polgárőröket küldenek fel, mert persze a nyúliak egy része csak most jön, a jegyszedők meg nem bírják.

A meccsre telepítették amúgy az új kispadokat. Stecina és a vezetőség évek óta fejleszti a sportkomplexumot, van már internetes csatlakozással bíró öltöző, műfüves edzőpálya és ha szükséges, villanyvilágítás is. Most a kispad „debütál”.

Nem úgy Varga Péter edző. Pedig ő is új. A Csornáról érkező szakember papírjai adminisztrációs kelepcében rekedtek, így jogtalanul tenném fel neki a kérdést a meccs előtt, hogy jobbat is elképzelhet magának egy edző, mint első mérkőzésén egy három osztállyal magasabban jegyzett ellenfelet. Persze nem mintha a kispadtól fél méterre állva ne ugyanolyan befolyása lenne a meccsre – pláne, hogy ebbe a játékvezető is belemegy. Minden rendben.

10. PERC. Még mindig jönnek a népek. Jó páran lekésik nemcsak a közös csapatfotózást, hanem a kezdeti perceket is. Jönnek gipsszel a szomszéd faluból is. Más kérdés, hogy a két zöld-fehér csapathoz (a hazaiak aztán narancsban, a vendégek feketében) a legkevésbé sem passzol a kék lábbeli. Később megtudjuk, mintegy kilencszázan látogattak ki. Háromszor többen, mint szoktak. A kezdeti két-három párharc illetődöttsége után egyébként az első tíz perc meglepetésre a Nyúlé.

Egy csoportkép, ami a nyúliaknak örökre emlékezetes marad (Fotó: Kibédi Péter)

37. PERC. Szasa Popin már a második gólját szerzi. A kezdeti percek után a Haladás átveszi az irányítást, tiszta helyzete kevés van, de jön a két gól. A hórihorgas szerb center a nyúliak rengeteg energiáját felemészti, és előbb remekül kijátszott akció végén, majd fejesből veszi be a kaput, pontosabban a gólvonalat. A nyúli közönség bosszankodik a játékvezető ítéletei, különösen a második találat miatt. A háló nem rezdül, de Mohos Milán asszisztens iszkol a felezővonal felé gólt jelezve, a játékvezető is háromszor kér megerősítést, de utóbb mindenki azt mondja, valószínűleg bent volt a labda – videónk is ezt erősíti meg –, mert Varga Péter kapus jócskán a gólvonal mögött állt. Igen, ő is Varga Péter. Van belőlük három. Az edző és a kapus mellett még az egyik középpályás is erre a névre hallgat. A középpályás tesója pedig Zsolt, ő is játszik. Pluszban ott vannak a Kapa tesók és a két Németh is, hogy könnyű legyen a megkülönböztetés. Eközben szegény Rózsa Dániel a túloldalon alighanem abba sérült bele, hogy percek óta nem járt a környékén a labda, le kell cserélni, „roppant a térde”.

EDZŐI FRAPPÁNSOK A PÁLYASZÉLRŐL (by Varga Péter)
„A Gergő jól néz ki a Popin mellett, nem?”
[A helyi cséká nem épp magasságáról ismerszik meg ellenben a szerb légióssal, cirka két fej a különbség.]
„Kállai már most tolatott annyit, mint a vonat az állomáson.”
„Ha belemennénk egy őszintébb fociba, lehet, hogy már négy lenne ám.” [A második gól után.]
„Mondom, hogy másik szint. Állva lefestené a kapufát.” [Popin még mindig a pályán.]
„Robika, Robika! Töltő, Kalóz akcióban, te meg követed őket?!”

62. PERC. Popin még az első félidő utolsó pillanataiban végképp pontot tehetett volna a meccs végére, de öt méterről mellélőtte az ajtó-ablak ziccert, a második félidő eleje pedig leginkább küzdelmes. Várom a hazaiak fáradását, de a Nyúl nem adja olcsón a bőrét. (Ez tök véletlen volt, utólag veszem észre.)

Varga Péter, az edző megkezdi a hazai cserék sorát. Amúgy élmény hallgatni a pad mellől, a túloldalon javarészt csend van, kemény kézzel irányít, de jó pedagógiai érzékről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy a hajrára fiataloknak szavaz bizalmat, a pályára lépést – mindegyik beállásnál hangsúlyozza – kemény munkájuknak köszönhetik. E mellé ráadásul a mestertől még szellemes megjegyzésekre is futja, amiből össze is jön egy csokorra való a meccs végére.

Elsőként Németh Gergő csapatkapitány jön le. „Az élő nyúli futballmúzeum.” Nem én mondom ezt, hanem még az évekkel korábbi edző, Láncos Ferenc. „Tudja ő is, ha abbahagyja, jön a sörpocak” – teszi hozzá mosolyogva a korábbi tréner. Amióta az eszemet tudom, Gergő ennek a csapatnak a szíve-motorja. Nem mintha esetében számítana bármit is, harmincöt lesz. Ha nem volt legalább négy sikeres csele a saját tizenhatosán belül, akkor egy sem.

67. PERC. Robban a nyúli katlan! Góóól! Kezezés miatt büntetőt ítél a játékvezető, a tizenegyest kiharcoló Rigó Dávid (agilitásáról sok mindent elárul, két NB I-es védőt sárgáznak be róla) már fogja is a labdát. Amikor a meccsen amúgy végig állhatatosan játszó Gayer Zoltán félpályás sprintet vág ki, hogy odaérjen hozzá, egy pillanatra elgondolkodom, lesz-e csihi-puhi a tiziért, de csak hátba veregetés és egy odasúgott mondat jön. Rigó pedig nem hibázik! Hoppá, 1–2!  

Egy történelmi pillanat: nyúli gól a Magyar Kupa főtábláján (Fotó: Nyúl SC Facebook)

80. PERC. Újra meccshangulat van! Az tény, hogy a 82-es főút Győr–Nyúl szakasza még mindig összehasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint a hazaiak Gyurján kapujára, de a közönség legalább belelkesedik a hajrára. A gyúró, Antoni Noémi ugyanolyan lelkesen teszi a dolgát, mint kolleginája a Chelsea-nél, őt azonban senki nem fogja emiatt leszidni. Amúgy is jól jön a szusszanás a hazaiaknak.

Nincs B-közép, kicsit sincs ultrajellege a hangulatnak, kórusban egyszerre továbbra is a bíró hülyézése megy a legjobban, de ez a túloldalról ugyanolyan bájos tud lenni, mint a szigorú „Nyúli Bűnmegelőző Polgárőr Egyesület” feliratot viselő, saccra tizenöt éves lány.

A „főlelátón” nem sok hely maradt (Fotó: Nyúl SC Facebook)

87. PERC. Vége… Oda a remény. Ugrai az utolsó reményfoszlányokat is szétkergeti szép fejesével. Ahogy a nap elfogy a Sokorói-dombok mögött, úgy fogy el a nyúli csapat is az utolsó percekre. Erre a fáradtságra ugyanakkor joggal lehetnek büszkék a helyiek. Elmondhatják, többet hoztak ki magukból, mint az erejükkel, egészségükkel érthetően sáfárkodó profi ellenfeleik ugyanazon az összecsapáson.

BÚCSÚ. Az éjszaka az utolsó körhinta is elhagyja Csorna irányában a falut, megyünk mi is. Invitálnak vacsorára – valaki persze visszakérdez: nyúlpörkölt? –, de arra már nincs idő. Búcsúzóul ezúton is jobbulást kívánunk Téglánknak!

ÚTON HAZAFELÉ. Gondolatban már összeállt az anyag, amikor a kolléga a mobiljából váratlanul felnézve halálos komolysággal közli: lehet, mégis továbbmegy a Nyúl! Az MLSZ megbünteti a Haladást állatkínzásért. A történet itt érjen véget.

MAGYAR KUPA
1. FORDULÓ
LOLAND-NYÚL SC–HALADÁS 1–3
(0–2)
Nyúl, 900 néző. Vezette: Bereczki (Mohos, Gyürüsi)
NYÚL: Varga I Péter – Kapa Márkó, Töltősi András, Gayer Zoltán, Kapa Martin – Németh Gergely (Németh Róbert, 62.) – Weiszdorn Ákos, Varga II Péter, Varga Zsolt, Kállai Péter (Szilasi Kristóf, 75.) – Rigó Dávid (Csuti Tamás, 80.). Vezetőedző: Varga Péter (a hivatalos jegyzőkönyvben nem szerepel)
HALADÁS: Rózsa (Gyurján M., 25.) – Schimmer, Fehér Z., Devecseri, Jánvári – Batarelo, Nagy P. – Gaál B. (Gönczö, 81.), Medgyes, Gosztonyi (Ugrai, 62.) – Popin. Vezetőedző: Mészöly Géza
Gólszerző: Rigó (67. – 11-esből), ill. Popin (28., 36.), Ugrai (87.)
MESTERMÉRLEG
Varga Péter:
– Amellett, hogy a játékosaimnak óriási élmény volt, színvonalas és jó mérkőzést játszottunk. Természetesen gratulálunk ellenfelünknek. Amit ma a nézőktől kaptunk, megkétszerezte az erőnket.
Mészöly Géza: – Az első félidő elején kevésbé járattuk gyorsan a labdát, aztán felpörgettük a ritmust, és szereztünk két gólt. A második játékrész eleje nem olyan volt, ahogy elterveztük, de így is magabiztosan nyertünk. Több játékosunknak fontos, jó erőpróba volt a meccs. Volt, aki tudott élni a lehetőséggel, volt, aki kevésbé.

KÉT ÉV ALATT A MEGYE KETTŐTŐL A PROFI SZERZŐDÉSIG

Akik nem hisznek a modern kori futballmesékben, ne olvassák tovább ezt az írást! Az alábbiakban ugyanis nem egy hétköznapi pályafutás történetét írjuk le – olyan ritkán tapasztalható, hogy valaki 23 évesen úgy írja alá élete első profi szerződését, hogy két évvel korábban még a megyei másodosztályban rúgta a labdát… Ez következik most.

Kószás Krisztián nemrég még Nyúlon
játszott, ma az NB II-es Vác keretének tagja

Kószás Krisztián tavaly ősszel még a nyúli labdarúgócsapat oszlopos tagja volt, a ménfőcsanaki nevelésű játékos 2011 óta erősítette az együttest, így a 2012–2013-as megyei másodosztályú menetelésnek, majd a kiérdemelt aranynak is kulcsfigurája volt. Pályafutásában a télen következett be a nagy fordulat, amely után esetében cseppet sem tűnik klisének a profi labdarúgók szájából amúgy rengetegszer elhangzó, „egy álom vált valóra” szófordulattal jellemzett klubváltás.

„Az őszi szezon után a megyei válogatottal szerepeltünk, és bejutottunk a makói országos döntőbe – elevenítette fel a történteket Kószás Krisztián a Nemzeti Sport Online-nak. – Ott játszottunk a Pest megyei válogatottal, amelynek Csank János volt az irányítója, aki korábban az NB III-ba vezette a Vácot. Elég jól ment a játék, gólt is szereztem. A meccs végén szólt Ördögh József edző, hogy Csank mester szeretne velem beszélni. Gyakorlatilag azzal szólított meg, hogy »Fiam, maga profi akar lenni vagy amatőr?«. Elmondta, hogy tetszett neki a játékom, és szívesen látna Vácon.”

Kószás válasza természetesen nem volt más, minthogy mindig is futballista szeretett volna lenni. A támadó középpályás a kéthetes próba- és a téli felkészülési időszakban is jól teljesített, korábbi tudatos munkájának hála fizikailag sem jelentett gondot számára a keménykezű Csank alatt szerepelni. („A korábbi edzőm, Horváth Dénes alatt sem lehetett gond az erőnléttel, Csank mester szerint pedig csak a kemény munkának lesz eredménye, és ebben hiszek én is.”) A tavasz során egyetlen – eltiltás miatti – fordulót leszámítva mindegyik meccsen pályára lépett a bajnoki címig jutó NB III-as csapatban. A Vác osztályt lépett, Kószás a nyáron aláírta élete első, két évre szóló profi szerződését a másodosztály újoncához.

„Tényleg egy álom vált valóra, hiszen egy ajándék az élettől, hogy számomra a hobbim lehet a munkám” – fogalmaz az újdonsült profi, aki kiemeli, csapattársai készséges hozzáállása, a család, a fővárosban élő testvérek támogatása is kellett ahhoz, hogy szintet tudjon lépni.

„Sosem mondtam le arról, hogy a futballból tudjak megélni. Mindig erre vágytam, mindig ezért maradtam kint az edzések után is, ezért akartam többet, ezért dolgoztam pluszban. Nagyon sok mindent ennek rendeltem alá, az utolsó időszakban ezért hagytam abba a munkát is – mondta az ételfutárként, majd egy italkereskedő cégnél dolgozó Kószás. – Korábban Ausztriába vagy az NB III-ba akartam kerülni, a futball mellett pedig tanulni szerettem volna a Testnevelési Egyetem szombathelyi karán. Ezt továbbra sem adtam fel, de természetesen most a futball az első.”

A váci irányító az új edzőnek, Sisa Tibornak egyelőre nem tudta megmutatni, mire képes: a felkészülés második hetében összeszedett bokasérülése miatt ugyanis a labda helyett a gyógytorna és a rehabilitáció van középpontban.

„Várhatóan csak a válogatott meccs miatti szünetet követő fordulóban jöhet el a debütálás ideje. Ám én nagyon szeretnék már augusztus huszonkilencedikén pályára lépni. A Vác akkor a ZTE-t fogadja, amelynek Csank János az edzője. Nagyon szép lenne előtte bemutatkozni az NB II-ben, hiszen ő tett futballistává” – reménykedett a nyúliak büszkesége.

Kérdezem tőle, milyennek látja a hosszú távú csapatba kerülési esélyeit, mennyit szerepelne. Nem akar latolgatni, nem ígérget, mondja, ő dolgozik.

„Én nem adom fel, az biztos – teszi hozzá –, nem az a fajta vagyok.”

***


Ritkaság Kószás Krisztián története, de nem példa nélküli. Urbán Flóriánnal történt, hogy miután másodszor eltanácsolták az Újpesttől, húszévesen még a „blasz kettes” Duna Cipőben focizott, miközben rakodómunkásként is dolgozott másfél-két évig. Végül csak megnézték őt az akkor NB II-es Volántól, vitték is rögtön, ő pedig 1990-ben feljutott a csapattal az élvonalba. 1991 októberében már válogatott volt.

2019.05.25 18:15:34

Labdarúgó NB I SOMOGYI ZSOLT

A fehérváriak történetük során másodszor nyerték meg a sorozatot. Hadzic lőtte a győztes gólt!

2019.05.23 23:39:48

Labdarúgó NB I SOMOGYI ZSOLT

NS-VÉLEMÉNY. Nem hallottam, hogy a szokatlanul erős kritikát bárki kikérte volna magának.

2019.05.23 21:46:41

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

2019.05.22 22:28:42

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

„Király Gábort Dél-Amerikában elnevezték volna »El Locónak« és rajongtak volna érte. Jelenség volt káprázatos bravúrjaival, kockázatvállalásával és hibáival.”