„Nézzék meg, mi történik Magyarországon” – megnéztük, kikről beszélt Csányi Sándor

Csányi Sándor onnan indította a klubvezetőkkel szembeni kritikáját, hogy 2010-ben, amikor felállt az általa vezetett elnökség, az egyik stratégiai cél a külföldi játékosok arányának és játékperceinek csökkentése, illetve a hazai fiatalok számának, játékperceinek növelése volt. Ebben az elmúlt években eljutottunk odáig, hogy 75 százalékra emelkedett a magyar játékosok játékperceinek az aránya – köszönhetően az úgynevezett fiatalszabálynak és a légiósajánlásnak.

Ez utóbbiakat azonban a klubszuverenitást szem előtt tartva tavaly megszüntette az MLSZ, és máris lecsökkent 70 százalékra a magyar futballisták játékperceinek aránya, és folyamatosan csökken. A 20 éves vagy annál fiatalabb hazai játékosok aránya pedig húsz százalékról négy százalék alá esett vissza. A statisztikák felsorolása után a klubok gazdálkodását vette célkeresztbe a labdarúgó-szövetség első embere, majd az alig játszó légiósokról tett említést.

Megnéztük részleteikben a statisztikákat és azt is, kikről is beszélt Csányi Sándor.

A CSÁNYI-KRITIKA

A 0 PERCESEK ÉS AZ ALIG JÁTSZÓK – JÁTÉKPERCEK ÉS KERETLÉTSZÁMOK

„Nézzék meg, hogy mi történik Magyarországon – kezdte az MLSZ elnöke a bírálatát a keretek magas létszámát és a klubok gazdálkodását illetően.– Hogy is fogalmazzak, mintha ostobák lennének a klubok tulajdonosai, vagy vezetői, általában. Képzeljék el, van 504 igazolt játékos. Csapatonként 42. Az 504-ből az elmúlt szezonban 223 egyetlenegy percet sem játszott (a számok az NB I-hez kapcsolódnak – a szerk). Hát normális az az ember, aki megengedi, hogy egy ilyen kerettel dolgozzon az edző meg a klub, amikor van, ahol pénzügyi gondokkal küszködnek? Szerintem elfogadhatatlan. És ha ez magától nem jut eszükbe a kluboknak – elnézést kérek azoktól, akik pluszban vannak és megfelelően gazdálkodnak, rájuk ez nem vonatkozik –, akkor nekünk kell valamit tennünk az UEFA-előírásoknak megfelelően, a pénzügyi fair play alapján. Korlátozni fogjuk a keretek létszámát – UEFA-előírásoknak megfelelően –, és a különböző szankciókat a pénzügyi fair play kapcsán be fogjuk vezetni. Ez egyszerűen így nem mehet tovább. Dobjuk ki a pénzt az ablakon.”

Az elhangzott számok mögé nézést azzal érdemes kezdeni, hogy szétválasztjuk azokat a futballistákat, akik aktuálisan is az első keret tagjai vagy a szezon során szerepeltek az első keretben, és azokat, akiknek ugyan van NB I-es játékengedélyük, de alapvetően az utánpótlásgárdákban, vagy az NB III-as második csapatban szerepelnek. Csányi Sándor ugyanis az összes NB I-es játékengedéllyel rendelkező labdarúgóról beszélt, de érdemes azt is megvizsgálni, mi a helyzet a szűkebb kereteken belül, klubokra bontva.

Sajnos az MLSZ internetes adattárában – szemben az egyébként minden téren sokat hivatkozott UEFA versenysorozataival, illetve honlapjával, az uefa.com-mal – a csapatok nevére kattintva az nem látható, hogy egy klubnak kik a profi szerződéssel rendelkező, illetve az NB I-re benevezett futballistái, így a Transfermarkt számai a mértékadóak, mert a piaci portál minden játékosmozgást számon tart (legyen az klubok közötti, vagy klubon belüli, az utánpótlás felőli).

Az NB I-ben a teljes idényt tekintve 404 olyan labdarúgót találtunk, aki hosszabb-rövidebb ideig megfordult egy klub első keretében, illetve bajnokira is benevezték. A 404-ből 49-en egyetlen percet sem játszott az NB I-ben,26-an pedig 90 percnél kevesebbet. Miközben az együtteseknél a szezon során megfordult összes játékos által kiadott átlagos keretlétszám 34 fő.

A 49 olyan labdarúgó, aki 0 percet játszott, illetve a 27 , aki 90 percnél kevesebbet, együttesen a keretek 18.5 százalékát adja ki. Viszont azt is hangsúlyozni kell, hogy a 76 alig vagy egyáltalán nem játszó futballista több mint fele saját nevelésű fiatal, aki azért került fel az első kerethez, hogy szokja a légkört, együtt készülhessen a „nagyokkal”. Ugyanakkor az, hogy ennyi fiatal kerül oda, de nem kap lehetőséget, összefüggésbe hozható azzal, hogy az úgynevezett „fiatalszabályt” megszüntette a szövetség. Kevésbé vannak „rákényszerítve” a klubok a fiatalok szerepeltetésére, ezért kevesebbet is kísérleteznek, kevesebbszer küldik be őket tapasztalatszerzés céljából, és ez hozzájárulhatott a fiatalok játékperceinek több mint 16 százalékos csökkenéséhez, amiről Csányi Sándor beszélt.

A 76 egyáltalán nem, vagy alig játszó labdarúgóból 20-an külföldiek (26.3 százalék). Ezzel elérkeztünk a Csányi-kritika második, sarkalatos pontjához.

„A LEJÁRT LEMEZEKET HOZZUK IDE” – A LÉGIÓSOK SZÁMA, ARÁNYA, ÉLETKORA

„Korlátozni fogjuk a keretek létszámát – UEFA-előírásoknak megfelelően –, és a különböző szankciókat a pénzügyi fair play kapcsán be fogjuk vezetni. Ez egyszerűen így nem mehet tovább. Dobjuk ki a pénzt az ablakon. Akkor legalább menjünk el havonta egyszer vacsorázni, és akkor mulatunk egyet. És ugye ennek a nagy részét a külföldiek viszik haza. Teljesen értelmetlen dolog. [...] A hazai-külföldi arány a hetvenötről szintén lecsökkent hatvannégyre. [...] 28 éves külföldieket hozunk ide. Fel tudnám sorolni a csapatokat. A Salzburg például, vagy az Ajax 22-23 éveseket igazol. Mi meg 28-akat. A lejárt lemezeket. Nagy pénzért, aztán nem is játszanak. Tisztelet azoknak, akiktől lehet tanulni és húzóembere a klubnak.”

Ez esetben is a Transfermarkt számait tudjuk alapul venni, melyek vissza is adják azt, amiről az MLSZ-elnök beszélt, a légiósok számaránya a tavalyi 30-ról 37.7 százalékra emelkedett. Ez az adat egyébkéntegybevág a svájci székhelyű Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) legújabb kimutatásával is(náluk minimálisan nagyobb, 39 százalék az arány, mert valószínűleg még korábbi keretszámokkal dolgoztak).

A Nemzeti Sport Online-on kétévente, ősszel végzünk nagyobb piacelemzést, és a legutóbbi, 2017-es adatokból az látszott, hogy a 2015-ben bevezetett fiatalszabály és légiósajánlás, no meg a létszámcsökkentés hatására egy év alatt 6.5 százalékot csökkent a légiósok aránya, 30-ról 23.5 százalékra. Azóta ismét egy folyamatosan emelkedő tendencia vette kezdetét és az említett szabályok eltörlése után következett be a hét-kilenc százalékos emelkedés (amit a Transfermarkt mutat, illetve amit Csányi Sándor kiemelt). Ugyanakkor 2017-ben a hét szomszédos ország összevetésében 4. helyen álltunk a külföldiek arányszámát illetően, és ez a helyezésünk két év alatt sem változott, mivel a szlovák, a horvát és a román élvonalban a miénknél is nagyobb mértékben emelkedett a külföldiek száma.

Megvizsgáltuk azt is, hogy a légiósok milyen szerepet töltenek be a csapatokban, és hány évesek. Először is azt néztük meg, hány olyan légióst találunk, aki a bajnoki meccseknek kevesebb mint a harmadán, 10-nél kevesebb találkozón szerepelt (azért húztuk meg 10-nél a határt, mert egy forduló ugye még hátra van az idényből), róluk ugyanis mindenképp elmondhatjuk, hogy nem tudtak sokat hozzátenni csapatuk szerepléséhez, nem tudtak meghatározó játékossá válni. Azokat, akiknek erre nem is volt lehetőségük (például mert már a nyári átigazolási időszak vége előtt távoztak), nem vettük figyelembe.

Összesen 46 olyan külföldi állampolgárságú labdarúgót találtunk, aki csapata bajnoki meccseinek kevesebb mint egyharmadán lépett pályára ebben az idényben. Ez a jelenlegi NB I-es légiósszámnak (123) a 36.5 százaléka, de közülük sokan azóta már távoztak is az NB I-ből.

A külföldieket nem alkalmazó Paksot leszámítva mindegyik klubnál találunk 3-6 ilyen futballistát. A legtöbbet, nyolcat a Kisvárdánál, a PAFC-nál és az FTC-nél hatot-hatot, míg a legkevesebbet a Haladásnál, kettőt – a többi klubnál pedig hármat vagy négyet. Ebben vannak olyan játékosok is, akik sérülés miatt nem szerepeltek, mint például a DVSC-nél Haris Tabakovic vagy a Honvédnál Zakaria Beglarisvili, vannak olyanok, akik az utóbbi fordulókban kezdtek rendszeresen pályára lépni és nyártól alapemberek lehetnek – mint például a Fradiból Isael –, és olyanok is, akiket ugyan az első keretbe igazoltak, de az NB I-re nem is neveztek be. Ez utóbbi sorba tartozik például a Ferencvárosnál a belga Marten Wilmots, aki ugyan a klub honlapján is az első keret tagjaként van feltüntetve, de a 20 éves labdarúgó még csak kispadon sem ült az NB I-ben (a belgával ellentétben a szír Ammar Ramadant eleve az U19-es csapatába szerződtette a Fradi, ahol játszik is, ezért őt fel sem tüntettük a táblázatunkban).

A tíznél kevesebb meccsen szereplő külföldiek átlagéletkora kerekítve 27 év, vagyis a Transfermarkt adatai itt is nagyjából megfelelnek annak, amiről Csányi Sándor beszélt, és majdnem mindegyik klubnál találunk is olyan keveset játszó külföldit, aki 27 éves, vagy annál idősebb.

Összegezve a fenti számokat és a Csányi-beszéd legfontosabb tanulságait, megállapítható: a „fiatalszabály” és a légiósajánlás eltörlése óta kevesebb magyar fiatal (20 éves vagy annál fiatalabb) kap szerepet az NB I-ben, mint az előző évadban, a külföldiek aránya emelkedett, miközben több mint harminc százalékuk nem sokat tett hozzá csapata szerepléséhez, 46-an, 27 éves átlagéletkorral epizódszereplők voltak az NB I-ben. Erre mondja azt az MLSZ érthető módon, hogy helyettük magyar fiatalok is szerepelhetnének, mert az hosszú távon inkább szolgálná a válogatottak (akár korosztályos, akár felnőtt) érdekeit. Aztán hogy a magyar labdarúgás valójában mennyit tud profitálni az újra nagyobb számban érkező légiósokból, s azok, akik az élcsapatainkban folyamatosan játszanak, jelentenek-e valós színvonal-emelkedést, nyáron derül ki, a nemzetközi kupaporondon – ahol minden évben beárazzák a magyar klubfutballt (is)...