Kétgólos hátrányból állt fel a Vidi a Ferencváros elleni rangadón

LABDARÚGÓ NB I
7. FORDULÓ
Ferencváros–Mol Vidi FC 2–2 (Szpirovszki 14., Lovrencsics G. 35., ill. Nikolov 43., Huszti 75.)
Budapest, Groupama Aréna, 14 520 néző. Vezette: Berke

A MECCS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA LEHET NYOMON KÖVETNI!

Ötvenhárom perccel a kezdés előtt leszakadt az ég.

Negyvennyolc perccel a kezdés előtt kisütött a nap.

Mintha az időjárás is azt akarta volna jelezni: ahogyan a kezdésig, úgy azt követően is bármi előfordulhat.

Ha nem is ért mindenkit derült égből villámcsapásként, de mindkét vezetőedző húzott egy-két váratlant: Szerhij Rebrov csupán a cserék közé jelölte Varga Rolandot, illetve Böde Dánielt, míg a másik oldalon Marko Nikolics tett ugyanígy a csapatból eddig kirobbanthatatlan Stopirával és Anel Hadziccsal. Ami a zöld-foki-szigeteki védő és a bosnyák középpályás „távollétét" illeti, úgy tudjuk, az elmúlt időszak megpróbáltatásai nyomán (49 nap alatt 12 tétmeccs) a fizikai állapotuk nem tette lehetővé, hogy a szakmai stáb az első perctől fogva számolhasson velük. A fehérváriak legalább leülhettek a kispadra, nem úgy, mint a meccs előtt kiadott összeállításban még a pályára lépő futballisták között feltüntetett Botka Endre, a hátvéd szó szerint az utolsó pillanatban dőlt ki (a hírek szerint „érezte" a lábát), így a tartaléksorból Sigér Dávid lépett elő kezdővé. S hogy Marko Nikolics percei se teljenek unalmasan a mérkőzést megelőzően: a szintén kezdőként számításba vett Marko Scsepovics sem tudta vállalni a játékot, helyette az élvonalbeli karrierjét a Fradiban elindító Huszti Szabolcs kapott lehetőséget.

S ha már Huszti Szabolcs... Tizenöt esztendővel a Pécs elleni premier után az Üllői útra vendégként visszatérő középpályás mindjárt az ötödik percben beköszönhetett volna, ám a lövésébe beleléptek. A lényeg azonban: egymásnak estek a felek, ádáz csata zajlott a pályán, a kevésbé látványos, de annál inkább küzdelmes játékot csak egy-két ápolás törte meg. No meg a ferencvárosi gólöröm: a 14. percben Ivan Petrjak úgy futott el a szélen, ahogy azt tőle megszokhatták már a IX. kerületben, a beadását követően pedig a labda Sztefan Szpirovszki elé került, aki úgy lőtte ki a jobb alsó sarkot, hogy annál pontosabban nem is lehetett volna. Fernando Gorriaránt nem sokáig tette boldoggá a gól, az uruguayi légiós a 22. percben a combját fájlalva lebicegett a játéktérről – Varga Roland sprintelt be helyette. Percek múltán talán még az addigi eseményeket meglehetősen rezignáltan figyelő Szerhij Rebrov is a szívéhez kapott: az első gól szerzője terült el a gyepen a lágyékát fogva.

Amikor némelyekben esetleg felvetődhetett, hogy az ukrán szakvezető által diktált (edzés)tempó egyelőre erős a játékosoknak, a macedón középpályás jelezte: tudja folytatni. Így testközelből lehetett szemtanúja az első félidő utolsó záró harmadában rendezett gólszépségversenynek: lehetetlen volt eldönteni, hogy a Fradit kétgólos előnyhöz juttató Lovrencsics Gergő vagy a Vidit a meccsbe visszahozó Boban Nikolov irtózatos erejű lövése vitte el a pálmát. Maradjunk annyiban, a hazaiak hívei a válogatott formában futballozó Lovrencsicsre, a fehérváriak a magyar rangadó keretében zajló macedón különviadal állását 1–1-re módosító Nikolovra voksoltak.

Mi meg arra szavaztunk a szünetben, hogy a második félidő még az elsőnél is jobb lehet.

Annyiban tévedtünk, hogy a színvonal nem emelkedett, viszont az iram nem csökkent. A Vidi többet támadott, mint az első negyvenöt percben, a Ferencváros – a maga szemszögéből nézve érthetően – ellencsapásokra rendezkedett be. Helyzetek voltak itt is, ott is, feszültségből nem volt hiány, a felek nem kímélték egymást, miközben a két csapat legdörzsöltebb alakjai ott próbáltak még tüzet vinni a mérkőzésbe, ahol csak lehetett. Huszti Szabolcs volt az, aki a 75. percben góllal fokozta az izgalmakat, becsületére váljon, amikor szembesült azzal, hogy a lövése után a hálóban köt ki a labda, felemelt kézzel jelezte: nem felejtette el a múltat. Ha a gesztusát értékelte is a publikum, a gólját nem – hogy a véleményét milyen formában hozta az érintett tudomására, annak részletezésétől e helyütt eltekintenénk. 2–2

Az ellenben rögzíthető, hogy a mérkőzés végén joggal szólt a vastaps a nézőtérről, az első félidőben jobban játszó Fradi és a szünet után a játékot uraló Vidi magyar szinten élvezetes összecsapást hozott össze.

Tekintve, hogy nem lehetett győztest hirdetni, a döntetlen több mint igazságos.

Szpirovszki gólja

Lovrencsics találata

Nikolov gólja