Kisvárda: „Mindenben javulnunk kell” – Dajka László tudja jól

Vágólapra másolva!

2018.12.22. 11:25

Címkék

Ha nem is derűsen, de némileg reménykeltően fejeződött be az élvonal abszolút újonccsapata számára az igencsak borúsan kezdődő őszi szezon.

Felsőoktatási hasonlattal élve: a szorgalmi időszakot kihagyta a Kisvárda Master Good, és az egész őszi szezon egy hatalmas vizsgaidőszak volt a csapatnak. Az élvonal abszolút újonca olykor elhasalt egy vizsgán, máskor meg a szigorlaton is hibátlanul mondta fel a leckét – és noha bukdácsolt (sőt messze van a diplomától is), megmaradt az esélye arra, hogy ne tanácsolják el.

VÉLEMÉNY
„A kilencvenes években öt évet húztam le Kisvárdán, azóta is a csapat szurkolója vagyok, őszintén szorítottam annak, hogy kivívja a feljutást. Nagyon sok ismerőst és barátot szereztem a városban, örülök, hogy közülük többen a stábban dolgoznak. Látva az erőfeszítéseiket, biztos vagyok benne, hogy kiharcolják a bennmaradást. Ami az őszi szereplést illeti: emlékezetes mérkőzés volt a Haladás, a Mol Vidi és az MTK elleni is, összességében viszont felettébb hullámzóan teljesített a társaság. De nem csodálkozom rajta, hiszen a nyáron szinte teljesen átalakult a csapat. Nagyon sok országból érkeztek az új játékosok, ennyi idő alatt a körülményekkel sem lehet megismerkedni, nemhogy eredményes futballt játszani. Talán egy vezéregyéniség hiányzik, aki akkor is a vállára veszi az együttest, amikor egy-egy mérkőzésen belül nehezebb időszakot kell átvészelni.” Dudás Zoltán (a kisvárdai csapat korábbi játékosa, jelenleg a Vásárosnamény edzője)

Egy biztos, a nyelvvizsga megszerzésével nem lesz gond, hiszen a brazil, görög, horvát, román, szerb és ukrán légiósok miatt bábeli zűrzavar uralkodott az öltözőben. De mintha a szezon utolsó három mérkőzésére az ebből fakadó problémák (is) megoldódtak volna – vagy csak a jó eredmények miatt kevesebbet foglalkoztak a kommunikációs gondokkal.

A bajnokság első vizsgája a Mol Vidi elleni felcsúti bemutatkozás volt. A bajnoki címvédőtől elszenvedett 4–0-s vereséget még egyszeri kisiklásnak lehetett nevezni (főként mert a 13. perctől emberhátrányban játszott az újonc), ám a Bp. Honvéd elleni újabb 0–4 során a társaság a tartását is elveszítette, és ez nem sok jóra engedett következtetni a jövőt illetően.

Érezte a vezetőség, hogy változtatnia kellene, ilyenkor rögtön az edzőváltás tűnik kézenfekvő megoldásnak. A történelmi feljutást kiharcoló Kondás Elemér távozott, és érkezett Dajka László, de csak azután, hogy két mérkőzést (Újpest 0–1, Ferencváros 0–2) még Kocsis János irányításával vívott meg a Kisvárda.

A Fradi elleni összecsapás azért is volt a legkeményebb vizsga, mert akkor avatták a Várkerti Stadiont, amelynek főpróbája, sőt leginkább várt előadása is az augusztus 11-i vesztes mérkőzés volt.

Anderson Pico (36) is nagy kedvence a kisvárdai drukkereknek, mert benne látják az NB I-ben játszó Roberto Carlost...


NS-értékelés 1. rész: Az új cél, túlélni a válságot – Haladás

Dajka László érkezésével azonban a csapat elkezdett gólokat és pontokat szerezni. Az újabb felcsúti szereplésükről már nem elégtelennel tértek haza a kisvárdaiak (1–1-es döntetlen a Puskás Akadémia ellen, Lucas történelmi góljára 437 percet kellett várni), a megszerzett pont pedig beugrót jelentett az elit évfolyamba. A Diósgyőr ellen a szezon talán legjobb játéka még nem ért győzelmet (1–1), azonban előrevetítette a történelmi sikert (1–0 a másik újonc, az MTK Budapest ellen), a Haladás legyőzését (4–1) követően pedig a kieséssel fenyegető helyekről is elmozdult az együttes.

A bajnokságot sérüléssel kezdő Horváth Zoltán szépen utolérte magát, erre utal, hogy 16 mérkőzésen 1117 percet töltött a pályán, s négy góllal vezeti csapata házi góllövőlistáját. .

A brazil-magyar Lucas 2015. szeptember 25-én játszotta első NB II-es mérkőzését a Kisvárda színeiben, azóta csak négyet hagyott ki (mindig sárga lapos eltiltás miatt) a csapat 117 bajnoki mérkőzéséből.

A 34 éves Felipe kapta a legtöbb gólt (32) a kapusok közül az NB I-ben, de páratlan bravúrjainak is köszönhető, hogy a Kisvárda még versenyben van a bennmaradásért folytatott harcban. Négyből két tizenegyest hárított.

Ám mielőtt még a kisvárdai „tanulók” azt hihették volna, hogy abszolválták a félévet, jött a debreceni mérkőzés (1–3), és a négymeccses veretlenségi sorozat megszakadása után a folytatásban többször „pótvizsgára” kényszerültek. A Debrecen–Kisvárda bajnoki volt az egyik az ősszel, amelyen a szünetben még jobban álló fél veszített – a másikat két fordulóval később játszották, ugyancsak kisvárdai érintettséggel, amikor is a Mezőkövesd nyert 2–1-re a Várkertben.

És bár ebben az időszakban egymás után négyszer szerepelt hazai pályán a Kisvárda, pontot csak a bajnoki címvédő Mol Vidi ellen sikerült szereznie (2–2), a Mezőkövesd Zsórytól (1–2), a Bp. Honvédtól (0–3) és az Újpesttől elszenvedett vereség (1–4), valamint a vetélytársak „feltámadása” miatt kieső helyre zuhant vissza. Amelyről nem sikerült elmozdulnia.

De az utolsó három fordulóban szerzett hét pont, valamint a kialakult játék arra utal, reménykedhetnek a kisvárdaiak, hogy a korábbi abszolút újonc diáktársaikkal ellentétben (Mezőkövesd, Gyirmót, Balmazújváros) a vizsgaidőszakban kiállják a próbát – és az elitben töltött első évüket követően nem tanácsolják el őket az élvonaltól.

FÉNY ÉS ÁRNYÉK
Kétszer is hosszabb veretlenségi sorozattal büszkélkedhetett a kisvárdai csapat, illetve az egyiknek még most sincs vége, hiszen a decemberi három fordulóban nem talált legyőzőre. Mindkét körben a Puskás Akadémia elleni mérkőzés hozta el a kedvező változást, ám az csak február 2-án, a Haladás ellen derül ki, hogy a mostani sorozat is eléri-e a negyedik részt.
Újonccsapat talán még sosem indult akkora szimpátiadeficittel, mint a Kisvárda. A klub tíz légióst is igazolt a nyáron, és a kezdőcsapatban mindig túlsúlyban voltak a külföldiek (jóllehet közülük többen futballmagyarnak számítanak). Ebben az értelemben a diósgyőri mérkőzésen (1–1) állított fel rekordot a Kisvárda, amelynek kezdőjében Horváth Zoltán volt az egyedüli Magyarországon született játékos.

DAJKA LÁSZLÓ: MINDENBEN JAVULNUNK KELL – MESTERMÉRLEG
– Miután munkába állt, négy veretlenül megvívott meccsel kezdett, s hárommal zárta az évet. Köztük azonban nemigen szereztek pontot. Miért volt ennyire hullámzó a teljesítményük? – Volt időszak, amikor talán túlságosan sokat kísérleteztünk, kerestük a megfelelő csapatot és hadrendet, már csak azért is, mert nem szereztünk pontot – válaszolta a Nemzeti Sportnak Dajka László, a Kisvárda Master Good vezetőedzője. – Azt persze egyáltalán nem bánjuk, hogy az eredményességet tekintve három jól sikerült meccsel zártuk az őszt, de csak akkor mondhatjuk, hogy minden jó, ha májusban benn maradó helyen végzünk. – Mit gondol, játékban sikerült előrelépniük? – Úgy vélem, igen. A labdarúgás egyes elemeiben tapasztalhattunk fejlődést, ha ez folyamatos marad, még szebb tavaszunk lehet. Kiscsapat a miénk, nehezen tudunk kapott gól nélküli meccset játszani, ezért egy-két gólt mindig szereznünk kell ahhoz, hogy pontszerzési vagy győzelmi esélyünk legyen. De azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy mint az ősz egyes időszakaiban, hármasával vagy négyesével kapjuk a gólokat. Támadásban és védekezésben is fejlődnünk kell. – Mi szükséges ahhoz, hogy az úgynevezett nagycsapatok ellen is pontot tudjanak szerezni? – Szeretnénk megnehezíteni az élcsapatok dolgát is, játékban felvenni velük a versenyt. Ezért mondtam, hogy mindenben javulnunk kell. Az alsóházi együttesek sorsát jelentősen meghatározhatja, hogy melyikük ér el több bravúrt, ebben sem kerülhetünk lépéshátrányba vetélytársainkkal szemben.