Örök téma: milyen légiós kell a magyar futballba? Hány külföldi kell az NB I-be? Évekig azt hallgattuk: olyan légiós játsszon, aki jobb, mint a posztján szóba jöhető magyar riválisa, aki a csapat erőssége, akitől tanulhatnak a klubtársai, főleg a magyar fiatalok. A lapunk osztályzatai alapján elkészült posztonkénti rangsor furcsa tükröt tart elénk. Ha egy külföldi labdarúgó a posztján az első helyen végez, jár a gratuláció, senki sem mondhatja, hogy indok nélkül szerepel az NB I-ben.

Csakhogy... Nézzük meg az egyes posztoknál a lista végét is. Bizony, ott is felbukkannak külföldiek, sőt, az utolsók között többségben vannak. Normálisak ezek a tulajdonosok? – kérdezte Csányi Sándor MLSZ-elnök, aki a minapi közgyűlésen szólalt fel. Emlékeznek? „Van 504 igazolt játékos a keretekben, csapatonként 42. Ebből az 504-ből 223 egyetlen percet sem játszott az elmúlt szezonban. Hát normális az az ember, aki megengedi, hogy egy ilyen kerettel dolgozzon az edző, a klub, amikor pénzügyi gondok vannak? Ez elfogadhatatlan! Dobjuk ki a pénzt az ablakon, és ennek a pénznek a nagy részét külföldiek viszik haza” – mondta a futballvezető.

Nem hallottam, hogy a szokatlanul erős kritikát bárki kikérte volna magának.

Nagyon sok pénz folyik így ki a magyar futballból, amelyet a saját tehetségeinkre, a fiatalabb korosztály minőségi képzésére, megfelelő szakemberek felkészítésére is fordíthatnánk. És okkal idegeskedett a pénzügyekben jártasnak mondható MLSZ-elnök, mert itt a többség bizony nem a saját pénzét költi el gyatra külföldi játékosokra... Az is igaz: el kell dönteni, erős válogatottat, nagyszerű utánpótlást vagy színvonalas bajnokságot akarunk-e, mert rövid távon sajnos választani kell a célok között. Mindegyik jól hangzik, de a gyakorlat azt mutatja, a megvalósítás során egymásnak ellentmondó döntések születnek.

Ami egyértelmű: akármelyiké is a prioritás, alkalmatlan, a posztjukon utolsó külföldiekkel aligha lesz jobb a futballunkban bármi is.