Kapkodnak a fehérvári tehetségekért – FTC, Dinamo Zagreb, Red Bull

„A GYEREKEK FOCIZZANAK, NE MINDENÁRON GYŐZZENEK"

„A srácaink a sok hibával tarkított mérkőzést 4–1-es győzelemmel hozták. A kicsik meccse még a nagyobbaknál is szörnyűbb volt, pedig a mérkőzésen született hét gól nem ezt sejtetné. Mindkét csapat gyenge teljesítményt nyújtott, sok-sok hibával játszott. Talán egy kicsivel mi jobban akartunk győzni, így lett a vége 4–3 az U14-eseink javára.”

Alighanem kevés olyan klubot találni Magyarországon, amely 4–1-es és 4–3-as győzelmet követően olyan kritikus hangvételű tudósítást közöl a honlapján, mint tette azt a fent idézett sorokban a fehérvári Főnix Gold FC székesfehérvári utánpótlás-nevelő egyesület csapatai paksi fellépése után.

Az okok megértéséhez érdemes meghallgatni a 2001 és 2012 között született gyerekekkel, összesen mintegy 150 nebulóval foglalkozó műhely szakmai vezetője, Szoboszlai Zsolt hitvallását.

„Engem nem érdekel az eredmény – vallja a tréner. – Az U15-es csapatunk az országos bajnokságban az előző idényben a második helyen végzett, most viszont az utolsó helyen áll, ugyanúgy, ahogy az U14-es együttesünk. A gyerekek ebben a korban még elsősorban focizzanak, és ne mindenáron győzzenek! Persze, hagyni kell nyerni is a srácokat, kell a sikerélmény, de fontos, hogy átérezzék, nem mindegy, mivel nyernek a meccsen. Azzal, amit tanultak vagy azzal, hogy véletlenül találnak egy gólt. Inkább kapjak ki hat-ötre, de lássam azt a játékot, azt a tudatosságot, amit tanítunk a gyerekeknek, minthogy egy-nullára megnyerjünk egy mérkőzést esetleges, elképzelés nélküli futballal.”

Az NB I-ben korábban a Lombard FC Tatabányában futballozó tréner szavai egybecsengenek az egyesület mottójával: „Ne váltsd meg a világot, valósítsd meg önmagad! Ha megvalósítod önmagad, megváltod a világot!”

FRADI, DINAMO ZAGREB, ATALANTA – ÚT A FŐNIXTŐL

A 2007-től – közhasznú egyesület formájában – működő egyesület egyik alapítója, Molnár Csaba helyszíni látogatásunkkor arról beszélt, hogy ők az eredményeket nem a pályán elért számszerű eredményekben mérik, hanem abban, hányan lesznek futballisták a gyerekekből, hányan kerülnek élvonalbeli klubok utánpótlásához.

Éppen ezért nem a tömegesítés a céljuk, nem a minél több tagdíjból akarják megteremteni a működés anyagi feltételeit. Hosszú távon sokkal inkább a gyerekek után járó nevelési költségtérítések jelenthetnék a működés alapját, amennyiben a lurkók profi szintig jutnak, még ha óriási összegekről nem is beszélhetünk. Egy gyerek után a nevelőegyesülete eddig hozzávetőlegesen napi 200–300 forintot számolhatott el, vagyis egy többéves nevelőmunka eredményeként ez néhány százezer forintot jelenthetett, a napidíj idén júliustól 900 forintra emelkedik. De pénzt csak akkor lát a nevelőegyesület, amikor a gyerek hivatásos szerződést köt. Ezért olyan szintre kell hozni a fiatalokat, hogy NB I-es klubokhoz kerülhessenek, ehhez megfelelő szakmai alapokat kell kapniuk, hogy legyen esélyük a későbbi profi szerződésre.

Az említett, az U15-ös bajnokságban utolsó helyen álló csapatból például ketten már biztosan folytatni tudják a pályafutásukat profi kluboknál, Győrben, illetve a Ferencvárosnál. Az előző idény ugyanezen korosztályából, a tizenhármas keretből mind a 13-an NB I-es klubok akadémiájára, illetve utánpótlás-csapataihoz kerültek, az MTK-hoz, a Vasashoz, a Puskás Akadémiához, az FTC-hez és a Videotonhoz, de játszik a közeljövőben főnixes tehetség a zágrábi Dinamónál és a Red Bull Salzburgnál is.

„Szakmai törekvéseink mellett üzleti céljaink is vannak.A gyerek ebből a szempontból olyan, mint egy termék. Minél magasabb minőséget képvisel, tehát minél jobban tud futballozni, annál nagyobb iránta a kereslet. Büszkék vagyunk rá, hogy a tőlünk eddig kikerülő három korosztályból, összesen huszonhat gyerekből huszonketten igazoltak át akadémiákhoz, profi klubokhoz, ketten már hivatásos szerződést is kaptak. A tőlünk először Győrbe szerződő Szabó Levente az olasz Atalantánál, a 16 évesen a női felnőtt NB I-ben védő kapus, Varga Luca az MTK-nál (a női futsal NB I-ben éppen a közelmúltban nyerte meg a Magyar Kupát az Astrával – a szerző). Csak a legjobb képességű gyerekeket marasztaljuk az egyesületnél, mert a jók a jók között tudnak tovább fejlődni. Csak azért ne járjon hozzánk egy gyerkőc, mert fizeti a tagdíjat. Ezért fordulhat elő, hogy nagyon alacsony létszámú korosztályos csapataink vannak, és az egyes korcsoportokat gyakran fiatalabbakkal töltjük fel, ez befolyásolhatja adott esetben hátrányosan a pályán elért eredményeinket is, de ezzel nem foglalkozunk ” – mondta Molnár Csaba.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, nemcsak a szakmai nevelést tartják fontosnak:

„A gyerekek nálunk megtanulnak közösségben élni, dolgozni. Megtanulják, hogyan tudnak hasznos tagjai lenni egy adott közösségnek, és ennek akkor is hasznát veszik, ha nem lesz belőlük profi labdarúgó. A nálunk elsajátított értékeket továbbadhatják az ő fiaiknak, lányaiknak, az is lehet, hogy aztán belőlük lesz futballista. Mindig olyan habitusú edzőket keresünk, akik felpörgetik a fiatalokat, de egyúttal magabiztosságot is sugároznak. Az edzők többsége – ahogy mi, alapítók is – úgy kötődik a Főnixhez, hogy nálunk játszik a gyermeke. Ezért nagyon családias légkör alakult ki, és ezzel együtt egy jó közösség is.”

JÁTÉK PALÁNKOK KÖZÖTT FEJPÁNTOKKAL – NEMCSAK A GÓLOKÉRT

A háttér után lássuk a szakmai munkát a gyakorlatban, azokat az érdekes módszereket, elveket, amelyek mentén Szoboszlai Zsolt és ötfős edzői csapata futballozni tanítja a gyerekeket.

„Az edzéseket csarnokban, műfüves, palánkkal körbevett kispályán tartjuk, és hatvan centi magas, négy méter széles kapukra játszunk. A speciális pályánk miatt – amit nem mi választottunk, hanem ez állt rendelkezésre – gyakran mondták ránk, hogy kispályás csapat vagyunk. A futballtudást azonban nem a pálya mérete határozza meg, mivel a tizenkét-tizenhárom éves gyerek úgysem tud még akkorát rúgni, amekkorát nagypályán szükséges.

Ellenben futsalos alapokon, palánk mellett megtanítható a rövid passzos játék, a gyors gondolkodás. Nagypályán is a területszűkítés a futball egyik alapja, amit a mi kispályánkon a kettő a kettő és a három a három elleni játékok során remekül be lehet gyakorolni. Elsajátítható a labdabiztonság, csakúgy, mint a labda nélküli mozgás az üres területekre, vagy éppen a passzsávok lezárása, az elmozgásos, illetve a pozíciós játék. Jól fejleszthetők a technikai elemek is az egy az egy elleni, kettő az egy elleni szituációk során. A palánk miatt nincs kint a labda, nincs holtidő, a nagypályához képest rengeteget növekszik a labdaérintések száma. Vagyis minden megtanítható ezen a pályán, amit tizennégy éves korára egy gyereknek tudnia kell” – fogalmazott a tréner, aki a játékfelfogására, alapelvekre is kitért.

„Nem szeretem elrugdaltatni a labdát és gyömöszölni sem – játszani próbáljuk a futballt. Ezt szolgálja az egyedi kapuméret is, amely passzjátékra ösztönöz. Vallom, hogy egy bizonyos szintig a képességbeli különbségeket megfelelő képzéssel ki lehet egyenlíteni. Nálunk például a kapus is úgy játszik, hogy az ellenfelek mezőnyjátékosnak hiszik. Fontos, hogy a gyerekeink napi három-négy órát töltsenek el a labdával, az edzések mellett grundjelleggel is eljárjanak hozzánk.”

„Az itt elkezdett munka egy folyamat, ami tizenöt éves korra fejeződik be. Hat és tizennégy éves kor között kell megtanítani a labdarúgás alapjait, azokat az elemeket, amikre aztán a folytatásban az akadémiák támaszkodhatnak, hogy aztán ezekre építve, a taktikai elemek megtanulásával kész labdarúgókká érhessenek a fiatalok. Az akadémiák azonban sokszor kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiányoznak az egymásra építő képzések, így olyan dolgokat kell tanítaniuk az edzőiknek, amit egy tizenöt éves gyereknek már régen tudnia kellene – csak éppen nem volt, aki szervezett keretek között megtaníthatta volna neki.”

A Főnix ezt az űrt igyekszik betölteni, és Szoboszlai Zsolt ehhez speciális eszközöket, szabályokat is alkalmaz. Ilyen például, hogy minden szabadrúgás közvetett és a kapus sem rúghatja vagy dobhatja előre a labdát, hanem játékkal, passzokkal kell előrejutni.

A futballisták az egymás közötti játék során ugyanolyan mezt viselnek, fejpántokkal különböztetik meg a két csapatot – ez arra ösztönzi a gyerekeket, hogy mindig felnézzenek. A játék közben pedig mindenkinek golflabda van a kezében, amit nem szabad elejteni, így nem tudnak kézzel szabálytalankodni, mezt tépni.

Ami a legfurcsább lehet, hogy sokszor a bajnoki meccseken sem azzal az egyetlen céllal lépnek pályára, hogy több gólt szerezzenek, mint az ellenfél:

„A gyerekek különböző feladatokat kapnak a mérkőzéseken, az ellenfelek sokszor úgy érzik, hogy ezzel lebecsüljük őket, de nem erről van szó – fejti ki Szoboszlai. – Ez is a csapat fejlődését szolgálja. Ilyen feladat lehet például, hogy csak három érintéssel játsszunk vagy nem lehet gólt lőni a tizenhatoson belülről, máskor pedig azon kívülről.”

Ez is azt példázza, hogy a futballban nemcsak az eredmény lehet fontos, nem csak és kizárólag gólokra lehet játszani ezt a játékot.

A FŐ CÉL? ÖRÖMÖT SZEREZNI

De vajon hosszú távon életképes tud-e maradni ma Magyarországon egy ilyen kis futballműhely, lesz-e elegendő gyerek a magas szintű képzés fenntartásához, főleg egy olyan közegben, mint Fejér megye, ahol olyan NB I-es klubokkal is meg kell küzdeni a tehetségekért, mint a Puskás Akadémia és a Videoton?

„A Főnix két maximalista apuka kezdeményezéséből nőtte ki magát – tekintett vissza válaszában a kezdetekre Molnár Csaba. – Amikor az én fiam és a társam, Bolla László fia elkezdett futballozni, úgy gondoltuk, hogy az általunk addig tapasztaltakhoz képest más aspektusba helyezzük az utánpótlás-nevelést, kipróbálunk valami újat, ezért alapítottunk egy csapatot. Álmunkban sem hittük volna, hogy ennyire kinövi magát ez az egyesület, hogy immár százötvenen járnak hozzánk. Azok részéről, akik minket választanak, ez egyfajta elismerése a nálunk folyó munkának, és a magunk szerény eszközeivel, kapcsolatok, ajánlások és saját kezdeményezések által igyekszünk folyamatosan bővíteni a létszámot.”

„Hogy mi a hosszú távú célunk? Talán az, hogy minél több egészséges, jó embert neveljünk, hogy a tőlünk kikerülő gyerekek egyszer örömet szerezhessenek a futballszeretőknek, azoknak a tömegeknek, akikről szólnia kellene ennek a játéknak – a szurkolóknak. Ha csak egy százalékot hozzá tudunk tenni a labdarúgásunk fejlődéséhez, már megérte. Korábban bennem volt a félsz, mondván, a mi fiaink már mennek kifelé, hogyan alakul majd a folytatás, hiszen a Főnix nem jött volna létre, ha nincsenek a saját gyermekeink. Az évek során azonban olyan fantasztikus srácokat, szülőket ismerhettünk meg, akikért érdemes folytatni a megkezdett munkát, így már nem aggódom a jövő miatt” – tette hozzá a társalapító.

U14: 6–5-ÖS FŐNIX-GYŐZELEM KECSKEMÉTEN