A távozó Kovács Zoltán jelentős erősítéseket ígér a Diósgyőrnek
– Milyen volt az utolsó vacsora?
– Nagyon nehéz – felelte Kovács Zoltán, aki a bajnokságot ötödik helyen záró Diósgyőr vasárnap esti szezonzáró fogadásán jelentette be, hogy június 16-tól már nem ő a piros-fehérek sportigazgatója. – Nem terveztem el előre, spontán történt minden, én is csak azokban a percekben döbbentem rá, hogy nem olyan könnyű az elválás. Hogy miért álltam fel mégis? Mert úgy tartottam korrektnek, ha szemtől szemben köszönök el a futballistáktól, nem akartam, hogy az újságból értesüljenek róla, hogy amikor elkezdik a felkészülést, én már nem leszek Miskolcon. Bár drámai jelenetek nem játszódtak le, a reakció megindító volt: sokan odajöttek hozzám, és megköszönték a közös munkát. Magam is úgy érzem, azok után, amit együtt véghezvittünk, emelt fővel búcsúzhattunk el egymástól.
– Legközelebb hol tart bemutatkozó estet?
– A szerződésem június tizenhatodikáig érvényes, addig nem szeretnék az azt követő időszakról beszélni. A következő két hétben lesz dolgom bőven, igyekszem még jobban megerősíteni a Diósgyőrt.
– A hírek szerint Újpesten – is – tárt karokkal várják.
– Kérem, fogadja el, hogy amíg él a DVTK-val kötött egyezségem, addig csak ez a klub érdekel. Megértem, sőt még örülök is neki, ha sokakat foglalkoztat a jövőm, de engem most a jelen izgat, márpedig az még Miskolchoz köt. Hogy mást ne mondjak, folyamatosan tárgyalunk a szerződtetni kívánt játékosokkal, reményeim szerint a héten nyélbe is ütjük a megállapodásokat.
– Kikkel?
– Különböző fórumokon már keringenek a nevek, én azonban csupán annyit mondhatok, hogy jelentős igazolásokról van szó.
– Miközben mások érkeznek, ön távozik. Miért?
– Nem szeretnék még az okokról nyilatkozni. Pillanatnyilag sokkal fontosabb, hogy Tomiszlav Sziviccsel karöltve sikerült felépítenünk valamit. Amikor egy éve idekerültem, elképesztő dolgokkal kellett szembesülnöm, a futballisták fizikai és mentális állapota megdöbbentő volt. Mindenki azon törte a fejét, hova menekülhet innen... Szerencsére viszonylag gyorsan rendet vágtunk – örömteli volt látni, hogyan fordul egyre jobbra a helyzet.
– Az elején akadt egy-két „bevállalós” döntésük, olyan spílerektől köszöntek el, akikre más klubok azonnal lecsaptak…
– Ez hozzátartozik a szakmánkhoz, aki nem tud dönteni, rossz vezető. A döntések helyessége egyébként is csak utólag derül ki. Amikor a vezetőedzővel úgy határoztunk, nincs szükségünk azokra a labdarúgókra, kizárólag a csapat érdekeit néztük. Sok szurkoló bizonyára értetlenkedett egy ideig, de úgy hiszem, az eredmények minket igazoltak. És itt hadd jegyezzem meg, hogy köszönettel tartozom Leisztinger Tamásnak és Dudás Hunornak, mert volt bátorságuk a köztudottan újpesti kötődésű Kovács Zolit a DVTK sportigazgatójának kinevezni, és hálás vagyok azért is, mert nemcsak bizalmat, szabad kezet is adtak nekem.
MILYEN VOLT A KAPCSOLATA TOMISZLAV SZIVICCSEL? MIRE A LEGBÜSZKÉBB? MILYEN ÉLMÉNY VOLT AZ ÚJPEST ELLENI KUPADÖNTŐ? KERESSE A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN!
