Igaza van Egervári Sándornak?

„Aggodalommal tölt el, hogy az NB I légiósai közül – bár természetesen találni olyat, aki lendületet ad a bajnokságunknak – egyre több az alsóbb vonalbeli légiós, akik nemhogy a nívót nem emelik jelenlétükkel, de a magyar fiatalok elől veszik el a helyet″ – mondta a napokban Egervári Sándor, válogatottunk szövetségi kapitánya. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy megnézzük, hogyan szerepeltek az InStat posztonkénti rangsorában a magyarok és a légiósok?

A múlt héten kiderült, hogy a tíz legharcosabb futballista közé az NB I első fordulóban csak Torghelle Sándor fért oda, a legjobb tíz között négy légiós akadt – a forduló álomcsapatában viszont hat.

A második körben a forduló tíz legjobbja között fele-fele arányban találunk magyar és nem magyar labdarúgót, de a dobogóra csupán a kaposvári Zámbó Bence került oda, harmadikként, a kispesti Souleymane Diaby és a székesfehérvári Mladen Bozsovics mögé. Feltűnő viszont, hogy a legjobb passzolók többsége szerepelhetne az Egervári-csapatban, a kapura lövéseknél azonban megfordul az arány. Nemsokára az is kiderül, miért.

A párharcok számában most jobban szerepeltek honfitársaink, Böde Dániel megmutatta, mi az a Fradi-szív, a diósgyőri bekk, Szavo Rakovics viszont kiemelkedő százalékban nyerte a maga kis duelljeit. Érdekes, hogy a labdaelszórásban arányosan teljesítettek nemzetiségek szerint profijaink, viszont a tíz legszorgalmasabb gyűjtögető között csupán két légiós akad.

A cselek elemzésétől ezúttal eltekintenénk, mert a parádés nyitány után ebben a fordulóban három jó driblivel ranglistát lehet vezetni, de a próbálkozások számát nézve ismét alulmaradnak a magyarok. A fentiekből is következik talán, hogy két magyar volt a szerelések királya: a debreceni Bernáth Csaba nyert mennyiségben, a kecskeméti Bori Gábor hatékonyságban. „Honfivért ont a honfi" – foglalhatjuk össze a szabálytalanságok táblázatait, mert mindkettőben, tehát az osztott és kapott „pofon" kategóriában is magyar játékos vezet (a siófoki Fodor Marcell és a paksi Heffler Tibor)

POSZTONKÉNTI RANGSOR

A kapusok között csalóka némileg a rangsor, hiszen szegény kesztyűs emberek nem tehetnek arról, hány kapura lövéssel teszik próbára őket, az viszont tény, hogy a második fordulóban Bozsovics védett legtöbbször. Kollégái között öt légiós akadt egyébként.

A jobbhátvédek legjobbja most a győri cseh, Michal Svec lett, itt a legjobb öt közé csak a honvédos Ivan Lovric fért be a légiósok közül – a nyitányon még remeklő MTK-s Rafa Wolfe és az újpesti Nikolas Proesmans viszont Egervárit igazolta a múlt héten. A balhátvédek között most a videotonos Héctor Sánchez lett a legjobb, a Marko Vidovics, Zoran Zeljkovic kettőst megelőzve, míg utolsó kilenc kollégája között egyetlen nem magyar található!

A középhátvéd posztján viszonylag jól állunk a válogatottban is, közülük az NB I 2. fordulójában Zámbó Bence volt a legügyesebb, a honvédos Debreceni Andrást megelőzve. A legjobb tíz közé a külföldiek közül csak a ferencvárosi Martin Klein fért oda, a táblázat alsó részében végzett a pécsi Jirí Krejcí, az MTK-s Dragan Vukmir és a fehérvári Paulo Vinícius (a sereghajtó PMFC-s Andrej Causic csak 30 percet játszott).

A jobb oldali középpályások közül a kecskeméti Francis Litsingi volt a leggyengébb légiós, de őt hét magyar is követi, a kategóriát viszont a győri Rok Kronaveter viszi az MTK-s Könyves Norbert előtt, és a 4. és az 5. pozícióban is vendégjátékos követi. A bal oldalon a pécsi Eke Uzoma úgy is nyerni tudott, hogy az 57. percben lecserélték, második a vidis Walter Lee lett – az utolsó hat között viszont négy légiós is ott figyel, különösképpen a mérkőzést végigjátszó újpesti Grégory Christ, a győri Nemanja Andrics és a kecskeméti Tarabai teljesítménye elgondolkodtató...

A középső középpályás duót az e heti álomcsapatban a kaposvári Nikola Safaric és az egri Szasa Dobrics alkotja. A diósgyőri Fernando Fernández és a pápai Lazar Arszics viszont rossz hírét keltette a vendégmunkásoknak a múlt héten; igaz, a szűrők között figyelembe vettek közül az első tízben hat, a karmesterek között négy légiós található.

A csatárranglistán megmutatkozik az NB I egyik sajátossága, hiszen a legjobb támadó a kispesti Souleymane Diaby lett, megelőzve a nála kissé előrébb játszó, középcsatár Délczeg Gergelyt. Torghelle Sándor a harmadik, de erről a fordulóról mindent elmond, hogy a negyedik legtöbbet dolgozó ék a kaposvári Oláh Lóránt lett, az ötödik pedig az egri Igor Pisanjuk, a maguk harmatoska osztályzataival – akkor képzelhetjük, mit összefutballozottak a többiek...

Az utolsó tíz helyezett között joggal kapott helyet a sokat hibázó L'Imam Seydi, de ő legalább néha megrázza magát. Érdekes eset Stevo Nikolic, a kétszeres bosnyák gólkirály, aki eddig egyszer igazolta egy év alatt leigazolásának jogosságát, a Zalaegerszeg elleni „csodabajnokin″. Nagy kérdés viszont, hogy van-e olyan debreceni, saját nevelésű csatárzseni, aki elől elveszi a helyet a bosnyák?