Hornyák: A magyar futball régóta izgatja a fantáziámat

– Miután családjával éppen Cipruson nyaral, s egész éjszaka utaztak, arra kért, hogy csak az esti órákban zavarjam. Fogalmazhatunk úgy, hogy rápihen a magyarországi kihívásra?
– Négy éve nem voltunk nyaralni, mondani sem kell, a mostani vakációt is le kellett rövidíteni – mondta lapunknak Hornyák Zsolt. – Éjszaka repültünk, a kislányom fáradt volt, én szoktam elaltatni, ebből most sem engedtem. Noha itt vagyunk Cipruson, fejben már Magyarországon járok. Folyamatosan csörög a telefonom, és a laptopomon a meglévő keret tagjainak adatait elemzem. A családdal abban maradtunk, a délelőttöket próbálom velük tölteni, délután viszont már a labdarúgásé a főszerep.

– Nagy meglepetést keltett, amikor bejelentették a kinevezését. Önt mennyire érte váratlanul a felcsúti megkeresés?
– Voltak más ajánlataim is. Az elmúlt időszakban Csehországban dolgoztam, a Sparta Praha régóta érdeklődött. Néhány megbeszélésen túl is voltunk, de bejelentkezett a Puskás Akadémia, találkoztam Tóth Balázs sportigazgatóval, a magyar futball pedig régóta izgatja a fantáziámat. Örülök, hogy lehetőségem lesz kipróbálni magamat.

– Edzőként dolgozott Örményországban, Máltán, Oroszországban és Csehországban is. Szereti a kihívásokat?
– Igen. Nagyon. Tetszett a terv, amelyet a Puskás Akadémia vezetői felvázoltak. Kettő plusz egy évre írtam alá, szeretnék nyugodtan dolgozni. A körülményekre nem lehet panasz.

– Mit gondol, mi döntött ön mellett?
– Talán az, hogy edzőként mindig úgy hozta a sors, hogy fiatal csapatokat irányíthattam. Rengeteg akadémiáról kikerülő srácot dobtam be a mély vízbe, a többségük megállta a helyét, lehet, van érzékem a tehetségek felismeréséhez. Na és esetleg az sem volt mellékes, hogy magyar az anyanyelvem. Ami a futballt illeti, szeretem, ha a csapataim sokat futnak, ha érett futballt játszunk. Vaktában előreívelt labdákat nem szeretnék látni.

– A játékoskeretbe mennyire akar „belenyúlni”?
– Már ismerkedem a kerettel, ha csak számok formájában is. Egy biztos, nálam mindenki megkapja a lehetőséget a bizonyításra, utána meglátjuk, kik távozhatnak és kik érkezhetnek.

– A célokról beszéltek már a klub vezetőivel?
– Tisztában vagyok vele, hogy a felnőttfutballban eredményeket kell elérni. Szeretném, ha a csapat folyamatosan fejlődne, és már a következő idényben felzárkóznánk az élmezőny mögé. Mindig is maximalista voltam, a magam részéről szeretném, ha az első ötben végeznénk.

– Igaz, hogy a támadófutball elkötelezett híve?
– A labdarúgás azért van, hogy a nézők élvezzék a játékot. Mindig is a támadófutballt kedveltem, edzőként sincs másként. De legalább ilyen fontos a szervezettség. A cseh bajnokságot leginkább a német labdarúgáshoz hasonlítanám, főleg az erő és a tempó dominál, a magyar futballra inkább a technika jellemző. A magam részéről a kettőt szeretném ötvözni, a technikás futballt párosítanám a gyorsasággal, valamint az agresszivitással.

– A játékosokkal június tizenhetedikén találkozik először az öltözőben. Gondolkodott már rajta, mit mond a székfoglalójában?
– Ennyire előre nem szaladtam, de egyenes ember vagyok, nem szeretek köntörfalazni. Az első napokban megismerjük egymást, mindenkinek a szemébe mondom, amit gondolok, ki nem állhatom, ha valaki a másik háta mögött áskálódik. Alig várom már, hogy megkezdődjön az érdemi munka. Az edzősködés nekem nem csupán hivatás – annál sokkal több.